Vissza kell adni az iskolákat az önkormányzatoknak, a pedagógusbéreket pedig emelni kell - ebben a két kérdésben nagy egyetértés volt a Civitas Intézet pénteki oktatási konferenciáján, az ellenzéki pártok oktatáspolitikusai nagyjából hasonlóan látják az iskolák és az egyetemek ügyét. A Fidesz-KDNP oktatáspolitikusai nem vettek részt a kerekasztal-beszélgetésen.

Mennyiből kellene működnie az oktatásnak? Gyakorlatilag csak ebben az egy kérdésben alakult ki vita a Civitas Intézet pénteki oktatási konferenciáján, ahol kiderült: az iskolák fenntartásáról, a szakképzésről, a szegregációról, a pedagógusbérekről és a tantervekről az ellenzéki pártok oktatáspolitikusai - kis túlzással - ugyanazt gondolják.

Mennyit az annyi?

„Minden költségvetési 100 forintból 20 forintot az oktatásra kellene költeni, ez a jelenlegi források megduplázása lenne, a GDP 5 százaléka helyett 10 százaléka menne az oktatásnak” – körvonalazta az LMP ambíciózus választási ígéretét Kanász-Nagy Máté, a párt szóvivője, aki hozzátette: a pedagógusbéreket meg kellene duplázni, ezt négy év alatt lehetne elérni, míg a pályakezdők fizetését megháromszoroznák. „Legalább nettó 300-350 ezer forintos fizetés kell ahhoz, hogy a legjobb diákokat csábítsuk a pályára” – mondta.

Arató Gergely, a Demokratikus Koalíció oktatáspolitikusa szerint nemcsak az oktatásnak, hanem – többek között – az egészségügynek is szüksége van többletforrásra, „10 százalék helyett a GDP 6 százaléka reálisan kitűzhető és vállalható”.  A DK-s politikus úgy látja, a pályakezdő pedagógusok esetében valóban szükség van korrekcióra, és külön forrást kellene nyitni a többletmunkát végző – például hátrányos helyzetű térségben dolgozó vagy éppen az integrált oktatást segítő – pedagógusok munkájának anyagi elismerésére.

„A GDP 6 százalékáról szakmai konszenzus van” – mondta az oktatásra fordítható forrásokról Dúró Dóra, a Jobbik oktatáspolitika, aki azt mondta, ők azt szeretnék elérni, hogy a kezdő pedagógusfizetés a diplomás átlagbér szintjét érje el. „Most egy főiskolát végzett kezdő pedagógus bére bruttó 2200 forinttal több, mint a garantált bérminimum” – tette hozzá.

„Nem jön ki a matek a GDP 10 százalékáról, nem lehet ilyen ígéretet tenni, ez nem a 13., hanem a 17. havi nyugdíj ígéretének felel meg” – reagált az LMP-s Kanász-Nagy Máté szavaira Szabó Szabolcs, az Együtt szakpolitikusa, aki szerint „ha csak a GDP 6 százalékát eléri az oktatásra fordított forrás, abba már belefér például, hogy minden diák és pedagógus kezébe tabletet adjunk”. Hiller István volt oktatási miniszter, az MSZP oktatáspolitikusa hozzátette: nem kellene mást tenni, mint betartani a Fidesz ígéretét, és ismét a minimálbérhez kötni a pedagógusfizetéseket, hogy azok a minimálbér emelkedésével párhuzamosan évről évre magasabbak legyenek.

Állami vagy önkormányzati iskola?

A Civitas Intézet konferenciáján megjelent oktatáspolitikusok mind egyetértettek abban, hogy az iskolák állami fenntartása megbukott – Hiller István szerint nem véletlen, hogy sok település a Klebelsberg Központ helyett inkább valamelyik egyháznak adta iskoláját. „Míg 2010-ig az iskolák 90 százaléka önkormányzati, 7 százaléka egyházi, 2 százaléka egyesületi és alapítványi kézben volt, 1 százalék pedig magániskolaként működött, mára az egyházi iskolák aránya 13 százalékra nőtt, az alapítványiak aránya 1 százalék alá csökkent, a magániskolák száma azonban emelkedett” – mondta a volt oktatási miniszter.

Az ellenzéki pártok alapvetően önkormányzati kézbe adnák vissza az iskolákat: a DK például kistérségi-térségi együttműködéseknek biztosítaná a fenntartást, a Jobbik szerint eleve csak ott kellett volna az államnak beavatkozni az iskolafenntartás ügyébe, ahol érzékelhetően nem működött jól az önkormányzati iskola.

Nem mindegy, mennyit költünk oktatásra

„Minden kormányzati dollár, amit az oktatásra költünk, a GDP átlagosan 20 dolláros növekedését eredményezi” – mondta a konferencián Vértesy László, a Civitas Intézet vezérigazgatója, aki – Seifert Tibor egyetemi docens mellett – elsősorban a felsőoktatásról beszélt. Felhívta a figyelmet a demográfiai folyamatokra, amelyeket a felsőoktatásban is érzékelnek, igaz, a gyerekszám csökkenése egyelőre kevésbé érinti az egyetemeket és főiskolákat, mint a közoktatást, ugyanis az intézmények a felnőtteket csábítják vissza az egyetemi előadókba. „A csökkenés így is látványos. Volt olyan év, amikor 400 ezernél is többen tanultak a felsőoktatásban” – emelte ki Vértesy, hozzátéve: míg a kilencvenes években az egyetemekre-főiskolákra jelentkezők 36-40 százalékát vették fel, most a felvételizők kétharmadát. „Valószínűleg ez nem azt jelzi, hogy ennyivel több „okos” ember van, hanem hogy a felsőoktatás így oldja meg a problémáit” – szögezte le.

 A Civitas Intézet konferenciájáról szóló beszámolónk első részét itt találjátok: