Vége. Túléltünk megint egy tanévet. Az iskolánk életében ez volt a tizenkettedik. Iskolaigazgatóként próbálom magamban visszakeresni, mikor kapcsolódott az „ezt is túléltük” érzése a tanévzáráshoz. Talán az alapítványi iskolánk első három évében volt úgy, hogy felhőtlenül örülhettem a befejezéskor.

Amikor az állami támogatás még nem kérdőjeleződött meg és nem is csökkent. Amikor még meg lehetett tervezni egy költségvetést az adott tanévre, és nem kellett görcsbe szorult gyomorral várni a mindenkori költségvetési törvény elfogadását. Amikor még a hátrányos helyzetű gyerekeknek is biztos helye volt az oktatásunkban, és nem arra ösztönözték a fenntartót a rendelkezések, hogy csak azt vegye fel, aki fizetni tud. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány vezetőjének írását a hvg.hu-n olvashatjátok el.