A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke a Magyar Nemzetnek arról beszélt, hogy szerinte a fő probléma a hazai oktatásban a többletkapacitás, mivel több hely van az iskolákban, mint ahány diák, és ezért nagy a versengés az intézmények között.

Itt jegyzi meg, hogy probléma, hogy az iskolarendszer jelentős része nincs állami kézben. Szerinte a helyzeten az javítana, ha az alapítványi iskolák eltűnnének a rendszerből.

Parragh a felsőoktatásról is mondott már olyanokat, amik komoly botrányt okoztak. Ebből a cikkünkből megtudhatjátok, mit tart tücsökszaknak.

Parragh arra kérdésre, miért kell felszámolni egy teljes rendszert, ha vannak is anomáliák, a következő választ adja: „A magyar alapítványi iskolák egy részét nem tudom értelmezni. Bár önfenntartónak kéne lenniük, mégis állami pénzből élnek. Ma az alapítványi modell jellemzően üzleti modell, de ennek a kárvallottja az állam és az adófizetők. Ugyanis ha ezek az intézmények tudnának a piachoz igazodni, nem kellene nekik az állami támogatás. Ha olyan biztosak lennének benne, hogy találnak maguknak elég diákot, nem kérnének keretszámot. Nekem a legkisebb gondom sem lenne velük, ha az erőforrásokat maguk teremtenék elő. Egyébként a kritikusaink egy része azt mondja, hogy rossz irány az államosítás, mások meg azt, hogy miért nincs minden állami kézben”.

Mivel Parraghnak egyesek szerint komoly befolyása van a hazai oktatáspolitikára – ez az MNO-interjú elején is szóba kerül -, szavai megerősítik az NGM azon állítólagos tervét, mely szerint az alapítványi szakiskolákat vagyonukkal együtt államosítanák.

A terv következményeként egyes vélemények szerint a magániskolákat működtető alapítványoknak ingyenes használatba kellene adniuk ingatlanjaikat és taneszközeiket (számítógépparktól kezdve a tábláig) a szakképzési centrumok számára. Egyes érintettek szerint már évek óta ez lehet a kormány célja.