Egy önkénteskedő BKV-sofőr, 12 ezer ember és a Facebook kellett ahhoz, hogy egy 19 éves dunavarsányi diáklány megtalálja azt a fiút, akivel táncolni fog a szalagavatóján. Sumits Nikolett egészen keddig azt hitte, hogy az utolsó tanév legfontosabb napja számára a szalag feltűzésének pillanatában ér majd véget, az iskolában legalábbis mindenki azt gondolta, hogy ő nem vehet részt a közös táncban - a végzős középiskolás ugyanis kerekesszékes.

„Keresek egy bevállalós kerekesszékes fiút, aki nem parázik egy 19 éves diáklánykától, és segítené az álmát megvalósítani úgy, hogy táncol vele a szalagavatóján! Sajnos az osztályában nincs több kerekesszékes vagány pasi, és beszari egyénekkel van tele a környezete, így nem lenne lehetősége a táncra” – hetvenkét óra alatt több mint 12 ezren osztották meg ezt az üzenetet a Facebookon. A felhívásban szereplő diák Sumits Nikolett, a halásztelki Bocskai István Református Oktatási Központ végzőse, aki már beszélgetésünk elején leszögezi: addig nem nyugszik, amíg össze nem jön a tánc. Niki történetének folytatását itt olvashatjátok.

A 19 éves lány nyitott gerinccel született, több tucat műtéten van túl – legutóbb idén nyáron feküdt kórházban, hatórás beavatkozást hajtottak rajta végre az orvosok. Kerekesszékben ül, naponta legfeljebb öt-tíz percet tud egy speciális eszközzel sétálni, ennek ellenére tele van tervekkel. Bal kezét nehezen tudja használni, mégis gépírást és szövegszerkesztést tanul, osztálytársai pedig – ahogy ő fogalmaz – „belátták, hogy ez a csaj így néz ki, így kell elfogadni”. Tavasszal vizsgázik, és nem fél a jövőtől, „mindenre találunk megoldást, a lényeg, hogy kitartó és erős legyek”.

A szalagavató mégis olyan probléma elé állította a középiskolás lányt és szüleit, amely – optimizmus ide vagy oda – első ránézésre megoldhatatlannak tűnt. Szeretett volna táncolni az osztálytársaival. "Nem akartam, hogy az az este a szalag feltűzésével véget is érjen, de az iskolában mindenki úgy gondolta, hogy egy mozgássérült úgysem táncolhat. Eszükbe sem jutott, hogy én is részt vehetnek a közös táncban” – mondja, hozzátéve: egyetlen osztálytársa sem ajánlotta fel, hogy a partnere lesz.

BKV-sofőr akcióban

És akkor jött Brandt Viktor. A trolibuszvezetőként dolgozó férfi 2007 óta önkénteskedik mozgássérülteket segítő szervezeteknél, alapítványoknál, ahogy ő fogalmaz, kerekesszékhez kötött emberek álmait valósítja meg. Gyűjtött már speciális emelőszerkezetre, vitt mozgássérülteket Szilvásváradra, ahol kipróbálhatták, milyen lovas szánnal utazni, néhány nap múlva pedig egy kerekesszékes hölgynek mutatja meg a budapesti metrót, „ugyanis még soha nem látta, mi van odalent”. A legnagyobb projekt most mégis Niki szalagavatója.

Facebook-felhívása futótűzszerűen terjedt, rengeteg felajánlás érkezett. „Az Erzsébetligeti Színházban tarthatják majd a próbákat, de van már koreográfus is, aki betanítja a táncot. Van, aki ruhát varrna Nikinek a szalagavatóra, mások kerekesszéket ajánlottak fel” – sorolja Brandt Viktor.

Kerekesszék helyett iskolapad

Pontos adatok nincsenek arról, hány mozgássérült diák tanul magyarországi általános és középiskolákban, egyetemeken és főiskolákon. Bár az Educatio Nonprofit Kft. idén tavasszal az oktatási intézményeknek olyan kérdőívet küldött, amely arra is rákérdez, van-e mozgásában korlátozott tanulójuk, egyelőre csak annyit lehet tudni, hogy összesen 60-70 ezer hallás-, látás- és mozgássérült, beszéd- vagy más fogyatékossággal élő diák tanul a közoktatási intézményekben. Nincs könnyű dolguk. A Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) becslése szerint a kormányhivatalok, kórházak, iskolák mindössze hatvan százaléka akadálymentesített, ráadásul a kormány tavasszal törölte a jogszabályokból a közszolgáltatást nyújtó épületek akadálymentesítésének határidejét, mondván, a korábbi határidők lejártak, az újabbakat pedig „nem célszerű” törvényben rögzíteni. A mozgássérült diákoknak persze nem csak a lépcsők, küszöbök és útpadkák jelentenek akadályt – sokuk szerint az iskolák egy részében még mindig nem örülnek a kerekesszékes diákoknak, mert ha a bejárat akadálymentesített is, a mosdókat, az órarendet, az osztálytermek beosztását attól még a speciális igényekhez kell igazítani. 2003-van egy vidéki gimnázium igazgatója például azért utasította el egy – minden tanulmányi követelményt teljesítő – diákot, mert mozgássérült volt. Az intézményvezető csak az országos felháborodás hatására változtatta meg döntését. Ennek ellenére egyre többen jutnak el az egyetemig-főiskoláig. Laki Ildikó, az MTA Szociológiai Kutatóintézetének munkatársa 2011-es tanulmányában azt írta: a 2002/2003-as tanévben még csak 271 mozgás-, látás- és hallássérült, valamint beszédfogyatékossággal élő hallgató tanult felsőoktatási intézményben, míg a 2010/2011-es tanévre 2134-re nőtt a számuk.

A diák történetéről barátnőjétől hallott, aki néhány évvel ezelőtt a budakeszi rehabilitációs intézetben ismerte meg a lányt. „Neki mondta el, hogy nem talál magának partnert a tánchoz. Aztán kedd este csengett a telefon. Viktor bemutatkozott, elmondta, hogy szeretné kézbe venni a dolgokat. Kitette a felhívást a Facebookra, és azóta a feje tetejére állt minden” – veszi át a szót Sumitsné Dóka Ildikó, Niki édesanyja, aki csütörtökön már a halásztelki középiskolában is járt, a szalagavatóról beszélt az osztályfőnökkel és a szervezőkkel, most az igazgató engedélyére várnak.

"Nagyon akarom"

A végzős lány ugyanis azt tervezi, hogy nem osztálytársaival, hanem egyedül – pontosabban partnerével – táncol majd több száz ember, szülők, tanárok és diákok előtt. „Meg szeretném mutatni, hogy nincs igaza azoknak, akik úgy gondolják, hogy egy mozgássérült nem táncolhat” - mondja.

Eddig több mint ötven potenciális táncpartner jelentkezett, „folyamatosan kapom az újabb és újabb üzeneteket a Facebookon”. Szombat délelőtt válogatást is tartanak, de amikor arról kérdezem Nikit, mi alapján fogja kiválasztani azt az egy fiút, akivel táncolni fog, szűkszavúan válaszol: „nem számít, hogy mozgássérült-e. Nem számít, hogy magas, alacsony, szőke vagy barna. Csak az számít, hogy tényleg akarjon velem táncolni. Mert én nagyon akarom”.

Folyt. köv. - Niki történetét továbbra is figyelemmel kísérjük, keressétek cikksorozatunk következő részét az eduline-on.

Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is, és nem fogsz lemaradni a fontos hírekről!