Az elitgimnáziumok igazgatói is beszálltak a tanári önértékelési rendszerről szóló vitába. Szerintük az elgondolás nem lenne feltétlenül rossz, ám jelen állapotában több sebből vérzik a rendszer. Szerintük az eredmények magánügyek, nem szerencsés azt egy központi rendszerbe feltölteni, amellett minden tanárra elviselhetetlen terheket is ró. "Jelenlegi formájában jó esetben hiteltelen, adminisztratív feladattá silányodik a pedagógus önértékelés, rossz esetben egymás ellen fordíthatja az intézmények pedagógus közösségeit, a diákokat, a szülőket" - írták állásfoglalásukban.

Megoszlanak a vélemények a tanári önértékelési rendszer bevezetéséről, most pedig az iskolaigazgatók is beleálltak a vitába. Az Élenjáró Gimnáziumok Igazgatóinak Grémiuma felhívást adott ki, amelyben a pedagógus önértékelési rendszerrel kapcsolatos aggályaikat és javaslataikat foglalják össze.

Az állásfoglalásukat Czunyiné Bertalan Judithoz, a közoktatásért felelős államtitkárhoz címezték, és hétfőig várják a hozzájuk csatlakozók aláírását. Azt reméli a grémium, hogy ha elegen csatlakoznak hozzájuk, akkor az államtitkárság átgondolja a szerintük több sebből vérző önértékelés bevezetését.

Ahogy azt már az Eduline is megírta, nem csak az elitiskolák kezdtek aláírásgyűjtő akcióba. A Tanítanék oldalon eddig 18 iskola tanári kara – eddig 660 tanár - jelezte, hogy nem kérnek az önértékelésből és nem hajlandóak egymást megfigyelni.

Az Élenjáró Gimnáziumok kezdeményezése azért is figyelemfelkeltő, mert nem csak a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (Klik) hatáskörébe tartozó iskolák csatlakoztak, hanem számos egyházi és egyetemi fenntartású intézmény is.

Az elgondolás nem, de a rendszer rossz

Ahogy az igazgatók írják, nem az értékelés létjogosultságát kérdőjelezik meg, azzal ugyanis egyetértenek, hogy „a tervezett külső értékelésekkel együtt (tanfelügyelet, minősítés) az önértékelésnek (intézményi, vezetői, pedagógus) fontos szerepe van a köznevelési rendszer minőségi megújulásában, a hatékonyság, eredményesség javításában”.

A rendszer jelenlegi formájában történő bevezetésével kapcsolatban azonban komoly aggályaik vannak. Október 8-án lett nyilvános az Önértékelési kézikönyv javított változata, a kézikönyv célja az lenne, hogy segítse az iskolák felkészülését az intézményi önértékelésre, október végére pedig azt is megtudták, mely tanárokat fogják ellenőrizni. A felhívás aláírói szerint egy ilyen önértékelésnek csak akkor van valódi hozadéka, ha az adott oktatási intézmény sajátosságaihoz igazodik. „Ezzel szemben minden intézményben ugyanazokat a standardokat kell érvényesíteni, ugyanazokat a kérdőíveket kell kitölteni, egy központi rendszerbe feltölteni, és annak segítségével kiértékelni” - írták.

Az ÉGIG szerint az önértékelést segíthetik, támogathatják kézikönyvek, kérdőívek, de nem határozhatják meg annak minden egyes momentumát. Szerintük „jelenlegi formájában jó esetben hiteltelen, adminisztratív feladattá silányodik a pedagógus önértékelés, rossz esetben egymás ellen fordíthatja az intézmények pedagógus közösségeit, a diákokat, a szülőket”.

Arra is felhívták a figyelmet, hogy a tanulói értékelés, a diákok bevonása csak akkor lehet őszinte, ha a kérdések a valós helyzetre irányulnak. Ezért a tanulói kérdőívekben feltett kérdéseknek is igazodniuk kell az intézményi sajátosságokhoz, elvárásokhoz. A tájékoztató anyagban azonban jelenleg azonos kérdőív szerepel a szakképző intézmények és a gimnáziumok számára.

Az igazgatók szerint meg kellene vizsgálni, valóban szükséges-e a szülők megkérdezése, mivel ez csak akkor ad releváns információt, ha az intézményi értékeléshez kapcsolódik (elégedettségi felmérés). A tanárok munkáját azonban a szülő csak a gyerekeik szűrőjén keresztül látja, így a kép torzulhat.

Magánügy az eredmény

Arra is külön kitérnek, hogy szerintük az önértékelés eredménye csak az intézményvezetőre és az érintett pedagógusra tartozik. „ A pedagógus önértékeléshez kapcsolódó adatgyűjtésbe a kollégák bevonása és az adatok feltöltése egy központi felületre súlyos személyiségi jogi és adatvédelmi kérdéseket vet fel. Javasoljuk, hogy az önértékelés hozzáférési lehetősége az intézmények szintjén maradjon” - írták.

Az igazgatók szerint az önértékelés kétéves ciklusa - tanfelügyeleti és a minősítési rendszerrel párhuzamosan – elviselhetetlen terheket ró a pedagógusokra és az intézmények vezetőire egyaránt, ezért azt kérték az államtitkártól, hogy egyeztessék inkább a külső ellenőrzések ötéves ciklusához.

Végezetül pedig azt kérték, hogy a pedagógus önértékelés eredménye ne legyen része a minősítésnek. „Az előmenetelhez kapcsolt önértékelés szükségszerűen nem őszinte, nem alkalmas a valódi problémák feltárására és megoldására”.

Több iskola is jelezte már, hogy amíg nem tisztázódnak az önértékelési rendszerhez kapcsolódó feladatok és az aggályos kérdéseket nem tisztázza az államtitkárság, addig nem hajlandóak bevezetni az intézményben. Arról már az Eduline is többször beszámolt, a tanárok mennyire leterheltek, az önértékeléssel pedig szintén több tízórás pluszmunka szakadna a nyakukba. Egy-egy tanár értékeléséhez legalább 15 tanárnak kellene kérdőíveket kitölteni, bejárni egymás órájára, dokumentumokat készíteni, emellett persze a saját munkájukat is el kellene látni.

Egyébként 172 iskolában már élesben is tesztelték a központi rendszert, a tanárok végigcsinálták az önértékelési folyamattal járó teljes procedúrát; kitöltötték a szükséges kérdőíveket és értékelőlapokat, átnézték a tanmenetet és beültek kollégáik órájára is. A hvg.hu-nak nyilatkozó intézményvezetők azonban úgy tudják, a „pilot program” tapasztalatai inkább a pedagógus társadalom kételyeit erősítették meg.

Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is, és nem fogsz lemaradni a fontos hírekről!