Egyre többet hallani, hogy az oktatási rendszernek kellene alkalmazkodnia a diákok egyéni képességeihez és szükségleteihez. Ez a kép tökéletesen összefoglalja a lényeget.
Nemrég mi is beszámoltunk egy izlandi tanár listájáról, amelyben azt fejtegeti, mit kellene a kukába dobni ahhoz, hogy tényleg sikeres legyen az oktatási rendszer. Ezek között van az uniformitás és a csoportmunka hiánya is, amelyek helyett személyre szabott oktatásra és kreativitásra lenne szükség.
Az észak-európai államok mindkettőben sokkal jobbak, mint Magyarország: több norvég iskolában például az úgynevezett storyline-módszerrel tanítanak, amelynek lényege, hogy a diákoknak egy történetbe helyezkedve, csoportokban kell feladatokat megoldaniuk. A egyik iskola igazgatója szerint a módszer demokráciára nevel és empatikusabbá tesz.
Finnországban tantárgyak helyett hamarosan jelenségek, témák szerint osztják majd fel a tananyagot, ami jobban felkészíti a diákokat a felnőtt életre. Emellett kis csoportokban oldanak meg sokszor játékos és kreativitást igénylő feladatokat.
Az alapelv? Íme:
''- Változnotok kell, hogy illeszkedjetek a rendszerbe. - Mi lenne, ha inkább a rendszer változna, hogy mind beleférhessünk?''
De ha már skatulyába kényszerítő szabályokról beszélünk, gondolhatunk akár a ''fiúknak inget, nadrágot, lányoknak szoknyát, blúzt'' elvre is, amelyet a Cambridge-i Egyetem egyik kollégiumában nemrég írtak felül. A közvetlen kiváltó ok egy transznemű diák kampánya volt.
|
Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is, és nem fogsz lemaradni a fontos hírekről! |
