Hangzatos kampányígéreteket tett, sok pénzt ígért az iskoláknak. Drasztikus lépésekre is készül, de azok következményeivel nem számolt.
Nem volt könnyű dolga azoknak, akik valamilyen minőségi információt akartak szerezni a szerda hajnalra megválasztott elnöknek tekinthető Donald J. Trump oktatáspolitikai elképzeléseiről. A kampány során csak hangzatos ígéreteket tett, de részletező gondolatmenetekbe nem bocsátkozott. A programjának oktatási részével foglalkozó tanácsadók és szakembereknek nem volt lehetőségük a stáb engedélye nélkül részletesen beszélni. Mindezt fokozta, hogy több esetben nem reagáltak a sajtó olyan kérdéseire, melyek az oktatáspolitikát érintették.
Nem volt mit tenni, Trump kampányoldalán kellett az információk után kutatni, bár pont ennek hiányosságai miatt volt a sajtó - és így a választópolgárok is - információ hiányában. De mit is ígért a választóknak az USA 45. elnöke?
Rengeteg pénz és helyi irányítás
Egyenesen az iskoláztatásra 20 milliárd dollár azonnali támogatást ítélne meg az oktatási szektornak. Nem kíván beleszólni, hogy ezt hogyan használnák fel a szövetségi államok, vagyis szabadon dönthetnének arról, hogy az állami vagy magániskolákra fordítják.
Trump emellett biztosítaná, hogy az országban szegénységben élő 11 millió iskoláskorú gyerek is szabadon választhasson az intézmények között, vélhetően az extra finanszírozással motiválná az iskolákat, hogy szélesebbre nyissák kapuikat. Ez viszont csak akkor lehet hatékony, ha a szövetségi államok további 110 milliárd dollárral szálnlának bele a támogatási alapba.
Az egész kampányát a Washington-ellenes hangulatra építő Trump ráadásul annyira elragadtatta magát, hogy magát az Oktatási Minisztériumot is eltörölné, visszaadva mindent az államok és önkormányzatok kezébe. Ez a Common Core program végét is jelentheti, mely az Obama-kormány egyik legfontosabb intézkedése volt, hogy egy stanard szintet jelöljenek ki minden állam számára, amit el kell érjen az oktatás terén.
Bár Magyarország nem a legjobb példa, hiszen nálunk központosítás valósult meg, de az egyértelmű, hogy a hirtelen és nagy erejű változtatások nem tesznek jót egy oktatási rendszernek sem. Például pont a hátrányos helyzetű vagy sajátos nevelési igényű diákok oktatását a minisztérium központi irányításával és forrásaival fedezték eddig, így nem tiszta, hogy mi történhet ezekkel a diákokkal.
Az önkormányzatoknál az oktatáspolitikai gyeplő elengedése ráadásul elképesztő különbségeket szülhet, a tehetősebb államok jobban elhúzhatnak, valamint növelik a szegregáció veszélyét is, ami így is hatalmas probléma:
A többségi társadalom gyerekeire nincs rossz hatással, ha hátrányos helyzetű diákkokal járnak iskolába
Az amerikai Last Week Tonightban John Olver átfogóan bemutatta, hogy milyen pozitívumokkal jár, ha felszámolják a gyerekek megkülönböztetését. Az HBO nagy népszerűségnek örvendő műsorában ezúttal az amerikai iskolák szegregáltságáról volt szó, de a tapasztalatok könnyen átvezethetők akár a magyar viszonyokra is.
Diákhitel-mentés
A Kongresszussal együttműködve olyan megoldást keresnek, amivel csökkenteni lehet a diákhitelesek terheit, illetve a felsőoktatásban tanulók költségeit. Ez csak komoly adóból származó bevételekből tehető meg. Jelenleg 1300 milliárd dollár(!) az amerikai diákhitel-tartozás, ennek rendezése hihetetlen erőfeszítéseket igényelne.
Az Amerikai Egyesült Államokban szinte minden diák egyetemi ösztöndíjra hajt, különben csak komoly hitelek árán tudják megkezdeni egyetemi tanulmányaikat. Az összegek sokszor döbbenetesek, 91 ezer dollár körülre mérte az éves átlagot az Independent. A tandíjak sokszor lehetetlen helyzetbe hozzák a nehezebb sorsú fiatalokat, akiknek bár lenne tehetsége, de nem tudják vállalni a költségeket.
A költségek mérséklésével amerikai fiatalok szélesebb rétege férne hozzá a felsőoktatáshoz.
Ennyi?
Természetesen egy ekkora pénzmennyisége megjelenése a szektorban önmagában sok fejlődést jelenthet, de a koncepció kibontatlansága miatt kérdéses, hogy mennyire lenne hatékony Trump költekezése. Kiváltképp, ha pont azt kritizálta a demokrata kormánnyal kapcsolatban, hogy míg a világ vezető államai között az USA élmezőnybe tartozik az egy tanulóra fordított forrásokban, az OECD államokon belül a diákok átlagos teljesítménye már nem dicséretes, matematikából például csak 27, de nem sokkal jobb a helyzet a természettudományokban sem.
Az NPR kritikus írásából is az derül ki, hogy Trump ígéretei, oktatáspolitikai elképzelése nem számol a következményekkel, mintha pénzzel mindent meg lehetne oldani.
