Január végén született Glennon Doyle Melton írónő blogbejegyzése, amelyet azóta több mint egymillióan osztottak meg. A bestsellerszerző gyereke osztályfőnökével beszélgetett, a tőle hallottakat jegyezte fel.

"Egyetértettünk abban, hogy nem a matematika és az olvasás a legfontosabb, amit a diákok megtanulhatnak az osztályteremben. Arról beszélgettünk, hogyan tanulják meg, hogyan lehetnek egy nagyobb közösség részesei. Ezután árulta el nekem a módszerét" - írta Glennon Doyle Melton.

A matektanárnő minden péntek délután arra kéri a diákokat, hogy írják le egy papírra négy olyan társuknak a nevét, aki mellett szívesen ülnének a következő héten. Majd arra is megkéri őket, hogy jelöljenek egy olyan tanulót, aki szerintük az osztály "kivételes tagja" lesz. Ezeket a cetliket tanulmányozza a pedagógus - és mintázatokat keres.

Ki az, akit senki nem jelölt? Ki az, aki nem tudja, ki mellé ülne? Ki az, akit észre sem vesznek osztálytársai? És ki az, akinek előző héten tucatnyi barátja volt, most pedig már egy sem? A tanárnő nem ülésrendet készít. Hanem magányos diákokat keres.

"Olyan, mint ha egy röntgent készítene az osztályról, hogy feltárja a felszín alatti dolgokat" - írta Doyle Melton, hozzátéve: ez a legbrilliánsabb módszer, amivel valaha találkozott.

A matektanárnő egyébként az 1999-es Columbine iskolai mészárlás óta használja a módszert.