Múlt hét csütörtökön a John Lunceford által vezetett iskolabuszra egy nagyon didergő kisdiák szállt fel. Arca, fülei és a keze is vörösbe fordultak a fagyos hidegben az ilyenkor igencsak hideg északnyugati Washington államban.

A sofőr a síró kisfiúnak azonnal odaadta a kesztyűit, megnyugtatva, hogy "minden rendben lesz". Miután minden gyereket elvitt az iskolához, elugrott egy boltba, ahol 10 pár kesztyűt és sapkát vásárolt feketéből és rózsaszínből, majd visszament az iskolához, hogy átadja a ruhadarabokat.

Mivel nem tudta a fiú nevét, egy iskolai adminisztrátor segítségét kérte, végül a könyvtárban találták meg. "Tudod, én nagyapa vagyok, és senki sem szeretné, ha egy gyerek így szenvedne" - mondta, mikor odaadott neki egy pár kesztyűt és a sapkát.

Nem kell bemutatni, a gyerekek sokszor hagyják el, vagy felejtik otthon vagy az iskolában a sapkáikat vagy kesztyűiket - valaki viszont szegénysége miatt nem hord ilyet ,vagy nehéz pótolni. Lunceford elmondta a többi diáknak, hogy a jövőben forduljanak hozzá, ha valamiből hiányt szenvednének a téli hónapok során. Egy kislány azonnal kért is egy sapkát.