Pilz Olivér és Törley Katalin a Magyar Narancsnak beszélt arról, mi változott az elmúlt évtizedben, mit lehetett elérni, és mikor jöhet el az a pont, amikor valóban jobb lesz a magyar iskolarendszer. A Tanítanék története 2016 januárjában indult, amikor nyilvánosságra került a miskolci Herman Ottó Gimnázium nyílt levele. Törley Katalin szerint ez volt az a pillanat, amikor „már mindenki besokallt."

Pilz Olivér a levél megfogalmazói között volt. Azt mondja, eleinte nem mozgalmat akartak indítani, csak jelezni, hogy a rendszer működésképtelen. A sajtó azonban azonnal felkapta az ügyet, és néhány nap alatt országos üggyé vált.

„Az elején az adrenalintól sokszor nem is igen láttuk, mit csinálunk” – idézi fel.

És tényleg olyan volt, mint egy expresszvonat: fölültünk, elindult, és már nem tudtunk kiszállni. Nem tudtuk, merre fogunk menni, csak azt, hogy valami lesz.

A mozgalom indulásakor tudatos döntés volt, hogy nem a fizetések kerülnek előtérbe. A nyílt levélben már az elején rögzítették: nem a pedagógusbérek, hanem a rendszer egészének működése a probléma. Szerinte a státusztörvény sem hozott valódi megoldást: „Technikai elemekkel próbálja fenntartani az ellátás látszatát, ugyanakkor igyekszik befogni a pedagógusok száját.”

Törley Katalin szerint a nyílt levél egyik ereje az volt, hogy minden problémát a gyerekek szemszögéből mutattak meg. „Nem egy egyszerű felsorolását adta ezeknek a problémáknak, hanem minden pont végén kimutatták, hogy ez miért rossz a gyerekeknek.”

A tanárok elbocsátását nem lehet sikertörténetként mesélni

Az elmúlt tíz év egyik legsúlyosabb fejezete az volt, amikor 2022-ben több pedagógust – köztük Törley Katalint – elbocsátottak. „Azt nem mondhatom, hogy megérte. Ez fájdalmas történet” – mondja. Mégis úgy látja: nem csinálná másként. „Hogy eljutottunk a polgári engedetlenség gyakorlásáig, hogy például sztrájkalapot képeztünk, az iszonyatosan menő volt, és egyáltalán nem tennék másként.”

A kirúgott tanárokkal készült interjúkban szerinte mindenki ugyanarra jutott: „Mindenki azt mondta, hogy akkor sem tenne másként, ha tudta volna előre, hogy ez lesz a következmény.”

Nem normális, hogy a diákoknak kell tüntetni a tanáraikért

Az egyik legerősebb képe az elmúlt éveknek az volt, amikor diákok és tanárok együtt tüntettek az oktatásért. Törley szerint ez önmagában is a rendszer kudarcát mutatja.

„A tanárnak az lenne a dolga, hogy bemenjen és órát tartson a diákjainak. A diáknak az lenne a dolga, hogy ott van az órán, a tanár pedig kinyitja számára az ablakokat a világra. Nem normális dolog, hogy ilyen helyzetbe került az egész terület.”

Pilz még keményebben fogalmaz a kormány hozzáállásáról: „A jelenlegi magyar kormány lényegében sohasem egyeztet a résztvevőkkel, nincs normális, érdemi kommunikáció.” Szerinte „ezt az országot a kommunikáció hiánya öli meg”.

Nem lehet csodát várni egy politikai fordulattól sem

„Itt óriási rombolás történt” – mondja Pilz. „Miközben a rombolást nagyon gyorsan végre lehet hajtani, a visszaépítés, sőt valami korszerű irányba fordítás több évtizedes folyamat.” Hozzáteszi, hogy egy mai újszülöttnek szerencséje lesz, ha a középiskolájában már érezhető lesz a változás, és egy jobb oktatási rendszerben érettségizhet.

A pedagóguspálya vonzerejének visszaépítése szintén hosszú folyamat lesz. Törley szerint nemcsak a bérek alacsonyak, hanem a fizikai körülmények is riasztóak.

Az iskolák gyakran alá vannak dúcolva, leszakad a vakolat, kiesik az ablak, olyan a vécé, hogy az ember inkább kifordul onnan.