Kórházi kezelésekhez igazítva, vérnyomásmérések szüneteiben zajlik a tanítás a budapesti Iskolaszanatóriumban, ahol a pedagógusok szerint a tanulás nem teher a gyerekeknek, hanem „egy darabka normalitás”, amikor elfeledkezhetnek a betegségükről.
A Fővárosi Iskolaszanatórium Általános Iskola és Gimnázium a hivatalos papírok szerint ugyanolyan iskola, mint bármelyik másik: van fenntartója, tantestülete, osztályzatai. A mindennapokban azonban egészen másképp működik. A Telex részletes riportja szerint az itt tanító pedagógusok 13 budapesti kórházban tanítanak, évente több mint 2000 orvosi kezelésre szoruló gyereket – frissen műtött ortopédiai betegeket, hónapokat kórházban töltő daganatos gyerekeket, pszichiátrián és intenzív osztályon fekvő tinédzsereket.
A tanulás, ami visszaköt a külvilághoz
Ezeknek a gyerekeknek a tanulás egészen mást jelent, mint egészséges társaiknak. Nem elsősorban teljesítményt vagy kötelezettséget, hanem kapcsolódást: a külvilághoz, a kortársakhoz, a „normális” hétköznapokhoz.
Sokszor a súlyos állapotú gyerekeknek a tanulás olyan menedék, amivel ki lehet őket szabadítani a betegségtudatból
– mondja Réfi Oszkó Ildikó magyar–történelem szakos tanár.
Az év utolsó tanítási napján a Telex újságírója a Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézetben járt, ahol egy délelőttre bepillanthatott az Iskolaszanatórium munkájába. A szerző szerint az őket fogadó pedagógusok eleinte visszafogottak voltak, nem szerettek volna nyilatkozni vagy fényképezkedni – szerintük nem ők a fontosak, hanem az, ami az osztályokon történik.
Bartos Erikával írtak mesekönyvet a pécsi egyetemen a cisztás fibrózissal élő gyerekeknek
Itt is van tanóra, csak néha közbeszól az orvosi vizsgálat
Az Iskolaszanatóriumban egy gyereket több tanár is taníthat, mindenki a saját szaktárgyát. Egy tanóra általában 30-40 perces, de minden a gyerek aktuális állapotától függ. Előfordul, hogy az órát félbe kell szakítani vérvétel vagy vizsgálat miatt, vagy azért, mert a vérnyomásmérő éppen felfújódik.
„Mi jövünk zavarba, amikor az orvosok elnézést kérnek, hogy el kell vinniük a gyereket. De olyan is van, hogy azt mondják: tanul a gyerek, akkor majd visszajövök később” – meséli Bérés Ildikó magyar-történelem szakos tanár.
A gyerekek orvosi ellátása mindig elsőbbséget élvez, ehhez kell igazítani a tanulást is. A pedagógusok folyamatos kapcsolatban állnak a gyerekek „anyaiskoláival”, de sokszor improvizálniuk kell: ha egy kemoterápia után nem megy a tanulás, marad a mese, a beszélgetés, a játékos feladat.
Nem viszünk magunkkal tankönyvkupacokat, sokszor csak egy laptop van nálunk. Folyamatos újratervezésre van szükség
– mondja Hoffer István igazgató.
Jegyeket kapnak és dolgozatokat írnak
Bár a körülmények rendkívüliek, a tanulást és az értékelést komolyan veszik. Jegyeket adnak, dolgozatokat íratnak, sokszor ugyanazokat a feladatokat oldják meg, mint az osztálytársak. „A cél, hogy amikor visszamennek az iskolába, ne érezzék azt, hogy elvesztettek egy évet” – mondja Réfi Oszkó Ildikó.
„Nagyon motiváló a gyerekeknek, ha ugyanazt a dolgozatot írják meg, mint a többiek” – teszi hozzá Herrmann Lídia tanítónő.
Az onko-hematológiai osztályon minden gyerek külön szobában van. Báthori Katalin matematika-fizika-informatika szakos tanár gyakran leül a betegágy mellé, iPaden oldják meg a feladatokat, amelyeket később PDF-ben küld el. Ha többen vannak egy korosztályban, online kapcsolódnak össze – volt olyan időszak, amikor egy teljes nyolcadikos osztály működött a hematológián.
Iskolákat, óvodákat, kórházakat és gyermekotthonokat is látogat a magyar Barátságos Pókember
Amikor a mese is tanítás
Az intenzív osztályon fekvő gyerekek gyakran mélyaltatásban vannak, mégis fontosnak tartják, hogy kapcsolatban maradjanak velük. Beszélnek hozzájuk, mesét olvasnak. „Volt egy kisfiú, akit soha nem láttam ébren. Amikor később felkerült az osztályra, nem ismert meg, de a hangomat igen – és rögtön hozta a mesekönyvet.”
A gyermekpszichiátrián drámapedagógiai foglalkozásokat tartanak, az alsósoknál pedig egy pedagógus másfél-két órát foglalkozik a gyerekekkel, sok szünettel, mozgással.
A gyász is része a munkának
Az onko-hematológiai osztályon tanítóknak a legnehezebb azzal szembesülni, hogy nem minden történet végződik gyógyulással. A veszteséget közösen dolgozzák fel, és szakmai segítséget is kapnak hozzá.
Ezt a gyászt együtt hordozzuk. De amikor belépünk egy másik gyerekhez, ott nem lehet ott a szomorúság – a gyerekek mindent megéreznek
– mondja Réfi Oszkó Ildikó.
Volt olyan gyerek, aki halála előtti napon is ragaszkodott ahhoz, hogy megtartsák az online órát. „Sírtam, és azt mondtam az anyukának: elnézést kérek, hogy ezzel töltötte az idejét. De neki ez fontos volt.”
Szülők tucatjai végzik el a gyógypedagógus képzést, hogy a saját gyerekeiken segíthessenek
Az iskola, ahonnan nem mennek el a pedagógusok
Az Iskolaszanatóriumban minden álláshely betöltött. Az ide érkező pedagógusok többsége hosszú éveket dolgozott a közoktatásban, sokan személyes érintettség vagy erős hivatástudat miatt választották ezt az utat. „Aki ide megérkezik, nagy valószínűséggel innen megy nyugdíjba” – mondja Hoffer István. „Ez a munka egy kicsit anyaság, nagymamaság, barátság is” – teszi hozzá Réfi Oszkó Ildikó.
