A mai gyerekeket naponta 74 gigabájtnyi információ éri – ez körülbelül 16 filmnyi tartalomnak felel meg. Az iskola ezzel szemben információszegény, egyirányú tanulási környezetet kínál, ahol a frontális oktatás dominál. Ez nemcsak unalmas, hanem kifejezetten ingerhiányos állapotot teremt, ami a pszichológus szerint figyelemzavart, feszültséget és tanulási nehézségeket is fokozhat - többek között erről ír a Válasz Online-on Gyarmathy Éva neveléstecnikai és klinikai szakpszichológus.

A szakértő úgy véli: „az iskola jelenleg az információs tér szűkülése a gyerekek számára, így érthetően nem motiváltak az ott folyó tanítás elfogadására.” A gyerekek természetes tanulási folyamata – a játék, a kísérletezés, a társas interakciók – az iskolában szinte teljesen háttérbe szorul.

A külső elvárások irányítanak

A szakpszichológus szerint a legnagyobb baj, hogy az iskola versengésre épít, miközben a gyerekek fejlődését az együttműködés és a kapcsolódás segítené.

A jelenlegi rendszerben a gyerekek nemcsak egymással versenyeznek, hanem folyamatosan külső elvárásokhoz is mérik magukat, ami önbizalomhiányhoz és kiégéshez vezethet már nagyon fiatal korban.

„A tanulásnak a gyerek érdeklődésére, kérdéseire, problémáira kell épülnie – nem pedig a tanterv betűire" - írja Gyarmathy.

Hogyan lehetne másképp?

Gyarmathy egy új típusú tanulási kultúrát képzel el, ahol a pedagógus nem tananyagot közvetít, hanem mediátor, segítő, facilitátor.
A diákok aktív tanulók, nem passzív befogadók, a tanulási folyamat pedig személyre szabott.

Az új szemléletű iskola fő jellemzői:

• Vegyes csoportok: különböző korú gyerekek együtt tanulnak, nem csak homogén osztályokban.
• Kölcsönös támogatás: a gyerekek segíthetik, utánozhatják, vitathatják egymás feladatait, akár párosan vagy kisebb csoportokban.
• Választható feladatok: a diákok dönthetnek a tananyagrészek között, nem kell egyformán haladni.
• Érdeklődésre épülő tanulás: a tananyag a gyerekek kíváncsiságához igazodik, nem az ellenkezőjére kényszeríti őket.
• Fejlesztőpedagógiai tudás: a tanárok képesek kezelni a normál diverzitásba illő fejlődési eltéréseket, külső segítség nélkül.
• Mentálhigiénés támogatás: a pedagógus az osztályt közösségként irányítja, és segíti a gyerekeket a bizonytalan világban való megküzdésben, így csökkentve a mentális zavarok kialakulását.

Gyarmathy írása szerint az oktatás megújulása nem technikai kérdés, hanem szemléleti – a változásnak abból kell kiindulnia, hogy a gyerek nem a rendszerhez alkalmazkodik, hanem a rendszer alakul a gyerekhez.