A magyar pedagógusok gyakran már negyvenéves korukra kiégnek, a pályakezdőket pedig az első években rendkívüli terhelés éri – mondta Németh Szilvia oktatáskutató.
A T-Tudok Tudásmenedzsment és Oktatáskutató Központ vezetője a Népszavának adott interjújában elmondta, hogy húsz év alatt alig változott valami a magyar oktatásban, és amíg nincs valódi társadalmi párbeszéd arról, mit jelent a „jó iskola”, addig nem is várható érdemi előrelépés.
A pedagógusok már negyvenévesen kiégnek
A kutató szerint a pedagógushiány a kutatásokban is egyértelműen látszik: évről évre többen mennek nyugdíjba, miközben alig érkeznek fiatalok a pályára.
„Sok hátrányos helyzetű régióban dolgozunk, és azt látjuk, hogy a pedagógusok gyakran már 40 éves korukra kiégtek” – mondta Németh Szilvia.
A pályakezdő tanárokat szerinte az első három évben „rendkívüli terhelés” éri, mentorálást pedig szinte sehol sem kapnak, hiszen a pedagógushiány miatt nincs, aki segítse őket.
Nem szeretnék egy olyan szakma képviselői lenni, ahol nincs önállóság”
A fiatal tanárok körében végzett kutatásokból kiderül, hogy sokan nem elhivatottságból választják a pedagóguspályát.
„Gyakoribb, hogy valaki csak B-opcióként került be a tanárképzésbe, mert más szakra nem vették fel – de azt gondolja, így is lesz egy diplomája, amivel majd később másba kezdhet” – mondta a szakember.
Németh szerint a tanárképzés presztízse mélyponton van, és a pontszámok folyamatos csökkenése sem segít ezen. „Évről évre alacsonyabb pontszámokkal lehet bekerülni a tanárképzésbe – ez az egyik legnagyobb baj.”
Tanítás: rutinból, innováció nélkül
A kutató szerint a pedagóguspályán sokan még mindig úgy tanítanak, ahogy őket is tanították, miközben a képzések nem adnak új módszertani eszközöket.
„Sokszor azt látjuk, hogy a pedagógusok úgy tanítanak, ahogy még gyermekkorukban látták. A pedagógusképzésnek ezeket a régi gyakorlatokat kellene felülírnia, új élményeket adnia.”
Az oktatási rendszer zártsága miatt kialakult egy „körforgásos világ” is: sok tanár ugyanabban az iskolában kezd el dolgozni, ahova diák korában járt.
Digitális visszalépés a covid után
A T-Tudok kutatásai szerint a pedagógusok a járvány idején meglepően gyorsan és kreatívan reagáltak az online oktatás kihívásaira.
„Az első lezáráskor legalább 24-féle megoldást találtunk az online tanításra. Mostanra viszont a legtöbb helyről eltűnt mindez – öt év alatt eljutottunk oda, hogy a digitális eszközök iskolai használatát korlátozzuk” – fogalmazott Németh.
A pozitívum szerinte annyi maradt, hogy a szülőkkel való online kapcsolattartás jobb lett, de az iskolákban a digitális tanítás helyett inkább újra a rutin és a papíralapú munka dominál.
Hiányzik a párbeszéd
Németh Szilvia szerint a legnagyobb probléma az oktatásban a párbeszéd hiánya. „Muszáj lenne kialakulnia egy össztársadalmi konszenzusnak arról, mit értünk az alatt, hogy jó iskola és minőségi oktatás. Ehhez viszont szükség lenne egy önálló Oktatási Minisztériumra is” – mondta.
A kutató szerint az oktatás csak akkor tud korszerű irányba mozdulni, ha a döntéshozók túllépnek a politikai megosztottságon, és közösen határozzák meg, milyen jövőt szánunk az iskoláinknak.
Húsz éve, még pályakezdőként készítettem egy esettanulmányt egy vidéki iskolában. Néhány hete elmentem ugyanoda – és ugyanazokat a problémákat találtam. A húsz éve készült tanulmányomat ma is változtatás nélkül be tudnám nyújtani” – tette hozzá.
