A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) jelentése szerint a 2024/25-ös tanévben körülbelül 112 ezer sajátos nevelési igényű (SNI) diák jár óvodába, általános- és középiskolába. Ez a szám 4600 fővel magasabb, mint az előző tanévben, amikor még 107 ezer SNI-s tanuló vett részt a közoktatásban. Az általános iskolákban különösen jelentős növekedés figyelhető meg: az SNI-s diákok létszáma egy év alatt közel 2500 fővel emelkedett, így jelenleg 65 416 főt számlál.

Továbbra is nagy a szakemberhiány

Az elmúlt években folyamatosan nőtt a fejlesztésre szoruló diákok száma, ugyanakkor a szakemberek létszáma továbbra sem kielégítő. A KSH 2022/23-as tanévre vonatkozó adatai szerint a fejlesztő nevelésben 453, a pedagógiai szakszolgálatoknál pedig 5155 szakember dolgozott, emellett számos gyógypedagógust alkalmaznak egységes gyógypedagógiai módszertani intézményekben (EGYMI), valamint óvodákban, általános és középiskolákban is.

Szülők tucatjai végzik el a gyógypedagógus képzést, hogy a saját gyerekeiken segíthessenek.

Bár a pontos országos gyógypedagógus-létszám ez alapján nem határozható meg, a rendelkezésre álló adatok szerint a 2022/23-as tanévben egy szakemberre átlagosan 10,5 gyerek jutott az óvodákban, 9,7 az általános iskolákban, és 10,1 a középiskolákban.

Most pedig ezekkel a számokkal képzeljük magunkat egy utazó gyógypedagógus helyébe, akinek adott esetben akár 5 iskola között is ingáznia kell a hét folyamán. Az, hogy minden fejlesztésre szoruló gyerek beleférjen az idejébe, elképesztően sok szervezést igényel.

Hogyan áll össze a gyógypedagógusok órarendje?

Egy több kerületben ingázó gyógypedagógussal beszélgettünk, aki elmesélte mennyi mindentől függ, mikor viheti el fejlesztésre a diákokat:

„Ez a folyamat rendkívül összetett és folyamatos egyeztetést igényel” – mondta a szakember, majd megjegyezte, hogy az első lépésben felveszik az intézményekkel a kapcsolatot, és meghatározzák, hány fejlesztésre szoruló gyerek van. A szakértői véleményeket átnézése után -– ezek alapján kiderül, hogy milyen típusú fejlesztésre van szüksége az adott diákoknak - rendelik ki a szakembert/szakembereket az adott intézményhez.

„Miután az egyeztetés megtörtént, személyesen is felkeressük az iskolát, ahol először az osztályfőnökkel, majd az igazgatóval is beszélünk. Ezt követően átnézzük a gyerekek órarendjét, és megkeressük azokat az órákat, amelyekről elhozhatjuk őket fejlesztésre. A fő tantárgyakról (például matematika, magyar) vagy azokról, amelyekből csak heti egy óra van, nem lehet hiányozni, ezért általában például testnevelésről vagy vizuális kultúra óráról (ha a diáknak heti két órája van belőle) hozzuk el őket. Ezután a szaktanárral és a szülővel is egyeztetnünk kell, hogy mindenki számára megfelelő legyen a fejlesztés időpontja” - mutatta be nekünk a lépéseket a gyógypedagógus. Ezzel azonban még nincs vége az egyeztetésnek.

„Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy sok gyereknek többféle fejlesztésre is szüksége van, például autizmus-specifikus fejlesztésre, kognitív fejlesztésre és logopédiára. Ezért a gyógypedagógus kollégákkal is folyamatosan egyeztetnünk kell, hogy ne ütközzenek az órarendek. Ha például egyikünk kedden a második órában hozná el a diákot, de egy másik kolléga is akkorra tervez fejlesztést, kompromisszumot kell találni.”

A végleges órarend kialakítása nemcsak egy intézményen belül jelent kihívást, hanem több helyszínen is, mivel van olyan gyógypedagógus, aki akár öt különböző intézménybe is kijár. A helyzetet tovább nehezíti, hogy az órarend év közben bármikor módosulhat. Egy tanár távozása miatt is borulhat az diákok órarendje, és ilyenkor a gyógypedagógusoknak is alkalmazkodniuk kell:

"Ha például az angol órát felcserélik testneveléssel, előfordulhat, hogy az újonnan kijelölt időpont már nem megfelelő, mert akkor már egy másik gyerek fejlesztése van megszervezve.”

Ezenkívül figyelembe kell venni az osztályprogramokat is. Például az elsősök és másodikosok számára szervezett Úszó Nemzet Program miatt előfordulhat, hogy bizonyos napokon nem tudják elvinni fejlesztésre a diákokat, mert éppen úszásoktatáson vesznek részt. A nehezítő tényezők listáját tovább is lehet még bővíteni, például azzal, hogy az iskolákban korlátozott számú gyógypedagógiai fejlesztőszoba áll rendelkezésre (ha egyáltalán van erre külön kijelölt hely), így az időpontokat ehhez is igazítani kell. Ezek mind olyan tényezők, amelyek rugalmas hozzáállást és folyamatos újratervezést igényelnek a gyógypedagógusok részéről.

Vannak diákok, akik kimaradnak

A sok erőfeszítés ellenére is számos gyerek marad ki a fejlesztésekből. Mivel hivatalos diagnózist csak a Pedagógiai Szakszolgálat adhat, ezért gyanú esetén a szülőknek kell felkeresni a szakszolgálatot, ahol egy komplex állapotfelmérés keretében megerősítik vagy kizárják a sajátos nevelési igényt.

Sok szülő nem meri vagy nem akarja elfogadni, hogy a gyereke kódot kap. Arról, hogy miért fontos a szakértői vizsgálat egy korábbi cikkünkben foglalkoztunk.

A szakemberhiány miatt pedig előfordulhatnak olyan esetek is, ahol a diák nem a számára legmegfelelőbb képzést kapja, hanem azt, ami elérhető. Lehet például, hogy a gyereknek autizmus specifikus fejlesztésre lenne szüksége, azonban csak egy más végzettségű, de autizmusban jártas szakember tud vele foglalkozni.