Az elmúlt hetekben az Eduline szerkesztősége több olvasói levelet is kapott, hogy a dunakeszi uszodában több probléma volt az Úszó Nemzet Programmal. Az ügy a programot koordináló Magyar Úszószövetséghez is eljutott, ahol próbálnak megoldást találni a helyzetre.

Közel negyvenezer iskolás és óvodás mintegy negyven helyszínen tanul úszni az idei tanévben az ingyenes Úszó Nemzet Program (ÚNP) keretében.

Az ÚNP célja az, hogy a három korosztályt felölelő, a tantervbe beillesztett oktatásban résztvevő gyerekek mindegyike alapvető úszástudást szerezzen, ezzel is csökkentve a jövőbeli vízi balesetek kockázatát. Emellett az sem elhanyagolható szempont, hogy a programnak köszönhetően növekedjen az úszósport bázisa.

Ráadásul az ÚNP-ben résztvevő óvodai csoportokat, illetve osztályokat külön busszal, tanítási időben viszik az uszodába, és a gyerekek ingyen felszerelést is kapnak az úszósapkától kezdve a papucson át a törölközőig. A szülők korlátozott létszámban hivatalos kísérőként bemehetnek a gyerekekkel az uszodába, és segíthetnek például a hajszárításban, félévente pedig nyílt órán vehetnek részt. A visszajelzések döntő többsége pozitív, de a nemes cél, a jó ötlet, a folyamatos ellenőrzések ellenére is előfordulhat, hogy van olyan helyszín, ahol a megvalósításba valamilyen okból hiba csúszik.

 

Kiabáló oktatók és kötelező mélyvíz

Az Eduline szerkesztősége több szülői olvasói levelet is kapott az elmúlt időszakban, amelyek arról szóltak, hogy a dunakeszi uszodában több probléma is volt az ÚNP-programmal. Ezek közül az egyik az volt, hogy egy kislány nem vehette fel az úszószemüveget az órán, hiába volt a szemproblémájáról orvosi papírja. Miután az anya ezt többször is nehezményezte, kiderült, hogy az igazolás az osztályfőnök e-mailfiókjának spam mappában landolt, így az úszásoktatókhoz az információ nem jutott el. (Utána azonban már engedték használni.)

Ugyanis az ÚNP-ban, ha a szülő szeretne valamit jelezni az edzőnek, akkor meglehetősen körülményesen, az iskolán keresztül tudja megtenni, így sok helyen "porszem" kerülhet a gépezetbe.

Az anya ezen kívül arra is panaszkodott, hogy szerinte az edzők nem túl segítőkészek, durván beszélnek a gyerekekkel. Egyszer, amikor a gyerek úszószemüvege beleesett a medencébe, az edző azt mondta a lányának, hogy hozza fel. Amikor a gyerek még öt perc alatt sem tudott lemerülni a nagymedence aljára, akkor csak külön kérésre, „nagy nehezen” hozta fel neki az oktató.

„Egy kis osztálytárs anyukája végignézte az üvegen keresztül, ahogy a víz alatt megfogta az edző karját a kislány. Az oktató azután lekiabálta a gyerek fejét, hogy merjen még egyszer ilyet tenni. A másik osztályban egy kislány elmerült még a múlt héten, úgy jöttünk el az öltözőből -  mi mentünk, ők épp jöttek - hogy a gyerek zokogva mondogatta, hogy nagyon fél, mert nincs felnőtt bent a vízben”

- fejtette ki a szülő, aki szerint csak a gyereke osztályából az oktató több gyerekkel is annyira megutáltatta a vizet, hogy azóta nem lehet őket levinni az uszodába.

Egy másik szülő is hasonlóakat tapasztalt; az oktatók rendszeresen kiabálnak a gyerekekkel, lekezelően beszélnek velük ,és nem segítenek megoldani a felmerülő problémákat.

„Amikor a gyerek elvágta a talpát a medencében, az úszómester meg sem nézte a sebét, a tanárnő, egy másik anyuka és én ápoltuk le az öltözőben. Elsősegélynyújtás nem volt, fertőtlenítő oldat nem volt. Közölték, hogy nincsen, mikor ezt nehezményeztem, akkor nagy nehezen kaptunk fertőtlenítő spray-t.”

- írta az anya, majd megjegyezte, hogy a gyerekek folyamatosan panaszkodnak arra, hogy mindig nagyon hideg a víz a nagymedencében.

Egy harmadik szülő pedig azt nehezményezte, hogy cukorbeteg kisgyereke hiába csak most kapcsolódott be a programba, rögtön a nagyvízben kellett kezdenie, nem pedig a tanmedencében. Emiatt a gyerek közölte, hogy ő nem akar úszni.

Tudnak a MÚSZ-nál a problémáról

A kérdéseinkkel kapcsolatban megkerestük a Magyar Úszószövetséget is, ahol jelezték, tudnak a dunakeszi problémáról, és azon vannak, hogy megoldást találjanak rá. Elmondásuk alapján az ÚNP-programba egyébként szigorú kontroll van beépítve, a heti jelentések mellett a helyszíneket folyamatosan személyesen is ellenőrzik a szövetségtől.

Az ÚNP-s oktatókkal kapcsolatban hangsúlyozták, hogy próbálták a lehető legmagasabbra tenni a mércét, hiszen az államilag elismert végzettség, az erkölcsi bizonyítvány és a szóbeli elbeszélgetés mellett az edzőknek ÚNP-s továbbképzéseken is részt kell venniük, és teljesíteniük kell ezeken felül egy újraélesztési vizsgát is az OMSZ-nél is.

A dunakeszi helyszínnel kapcsolatban megjegyezték, hogy többször is voltak az uszodában, az ellenőrzések folyamán pedig kommunikációs és módszertani szempontból is erős helyszínnek tűnt. Ugyanakkor azt is hangsúlyozták, hogy ha a szülő szerint egy konkrét oktatónak rossz a stílusa, akkor mindenképpen jelezze, és kivizsgálják az ügyet, mert az ÚNP-programban nagyon komolyan veszik a gyerekvédelmet.

Szeretnének minden olyan dolgot száműzni, ami miatt a gyerekek szoronghatnak. Volt már arra példa, hogy azért küldtek el oktatót a programból, mert a visszajelzések és az ellenőrzések során kiderült, nem megfelelő, 20 évvel ezelőtt berögzült, elavult módszerekkel tanította a gyerekeket úszni, vagy túlzottan erőltette a mélyvízbe szoktatást annak ellenére, hogy még a tanmedencébe is először csak belemászni kell az óvodásoknak, iskolásoknak, és utána is csak sétálnak a vízben.

Azt a MÚSZ-nál is kiemelték, hogy a tanmedencéből valóban nem egyszerű az átmenet a nagyvízbe, amelynek leginkább pszichés okai vannak.

„Ez egy szenzitív folyamat az úszástanulás során, amelyre nagyon kell figyelni az oktatónak. Találkoztunk olyannal is, hogy a szülő túlfélti a gyereket, vissza akarja tartani, hogy maradjon inkább a tanmedencében. Viszont biztosan úszni csak a nagy medencében lehet megtanulni, ahol nem ér le a gyerek lába, ezért az átszoktatási időszakban nagyon fontos a szülői támogatás. Egy biztos, síró gyerekkel nem megyünk a mélyvízbe.”

-  hangsúlyozták, majd kitértek arra is, hogy a feltöltött elsősegélydobozt az uszodának kell biztosítani ugyanúgy, mint a megfelelő vízhőmérsékletet is.

Ez utóbbival már volt probléma a dunakeszi uszodában: többször is le kellett mondani ÚNP-s úszásoktatást, mert túl hideg volt a víz, és nem érte el a minimumot. (Ez a nagymedence esetében 28 fok, míg a tanmedence esetében 32 fok.)

„Mivel a gyerekek hőháztartása nem olyan stabil, és a testtömegük is kisebb, ezért egy 25 fokos nagymedencében 15 perc alatt lila lesz a szájuk.”

- mondták, majd kiemelték, hogy a dunakeszi tanmedence kialakítása sem sikerült túl jól, mert egy fémdarab kiáll. Ez vágta el az érintett kisgyerek lábát.

A szövetségnél azt is megjegyezték; ha valaki valamilyen okból (például költözés) később kapcsolódik a programba, akkor sem rögtön a mélyvízben kezd. Mivel egy osztállyal egyszerre több oktató is foglalkozik, lehetőség van a differenciálásra. Ha pedig a gyerek sajátos nevelési igényű vagy magatartászavaros, és az osztályban ezzel nincsen egyedül, akkor a speciális helyzet miatt igyekeznek olyan úszásoktatót is biztosítani, akinek gyógytestnevelői végzettsége is van.