A terézvárosi állami fenntartású iskolában jelenleg több mint 80 külföldi kisdiák tanul, akik a világ 20 különböző országából érkeztek, Finnországtól Mexikón át egészen Indiáig.

VI. kerületi Bajza utcai Általános Iskola első ránézésre pont olyan, mint egy hagyományos állami általános iskola. Csak akkor veszi észre valaki az apró különbségeket (például a folyosói táblákon a szülőknek szóló üzenetek angolul is ki vannak írva), ha alaposan körülnéz - írja riportjában a hvg360.

Erre azért is van szükség, mert az idejáró diákok nagyjából ötöde külföldi. A szülők között szájhagyomány útján terjed az intézmény híre, mert ez az iskola, ahol a pedagógusok nem ijednek meg attól, ha az órán ülő gyerek egy szót sem beszél magyarul.

„Szerencsésebb esetben a hozzánk érkező gyerekek már óvodába is Magyarországon jártak, így velük tudtunk kommunikálni. De az is előfordul, hogy a gyerekek ötödik-hatodik osztályba érkeznek, így nemcsak a teljesen idegen környezettel kell megbirkózniuk, hanem azzal is, hogy egy szót sem értenek abból, ami körülöttük zajlik”

– mondta Bódi Csilla intézményvezető, majd hozzátette, hogy a kezdet náluk sem ment zökkenőmentesen.

Az elején több pedagógus arra panaszkodott, hogy a külföldi gyerekek csendben ültek az órán. A kisebbek gyakran sírtak, a nagyobbak meg rendetlenkedtek, szaladgáltak.

Ezután az iskola vezetése el kezdett azon gondolkodni, hogyan lehetne hosszú távon megoldani a problémát. Végül az egyik angoltanár, Földiné Szűcs Krisztina lyukasóráiban kezdte el lyukasóráiban magyarra tanítani a külföldi gyerekeket. Krisztina ezután önszorgalomból elvégezte a magyar mint idegen nyelvi képzést. Azóta pedig a külföldi gyerekek hetente több alkalommal járnak magyar mint idegen nyelv órára akkor, amikor a társaik olyan órákra járnak (pl. magyar nyelv és irodalom), ahol szükség van a magyar nyelvtudásra.

Hogy ez a gyakorlatban mennyire sikeres, és nem utolsó sorban milyenek a hétköznapok egy állami multikulti iskolában, kiderül  a hvg360 cikkéből.