Beteg lett a gyerek, nem emlékszik a házira, mi lesz a következő napi dolgozat témája. Gyakran ilyen, és ehhez hasonló kérdésekkel is megkeresik a szülők a tanárokat, ráadásul sokszor a legkellemetlenebb időpontokban. Míg korábban üzenőfüzet volt, mára szinte bárki, bármikor elérhető, ami miatt elmosódtak a határok a magánélet és a munkaidő között.
„Én akkor írok a tanárnak, amikor az odajutok, amikor az időm engedi. Ha ez hajnali kettő, akkor hajnali kettőkor. Mert akkor érek rá, akkor van a fejemben, eszemben a probléma” – ez a reakció érkezett egy szülőtől arra a pedagógusoknak feltett kérdésünkre, amiben arra voltunk kíváncsiak, mennyire gyakori, hogy zavaró időpontokban, késő este vagy hétvégente kapnak üzeneteket a diákjaik szüleitől.
Az említett szülő, Andrea ugyanakkor azt is hozzáteszi; soha nem azért ír akár az éjszaka közepén a gyerekét tanító pedagógusnak, mert azonnal elvárja a választ. Sőt, reméli, hogy azt csak a munkaidejében olvassa el a címzett, és gyakran jelzi is az üzeneteiben, hogy nem vár azonnali választ, vagy esetleg megoldást a problémára.
Az üzenőfüzettől az azonnali válaszig
Nem volt még olyan régen, sőt, a legtöbb mai szülő gyerekkorában még úgy működött a kommunikáció a pedagógusok és szülők között, hogy az üzenetüket a diákok ellenőrzőjébe vagy üzenőfüzetébe írták, vagy személyesen beszélték meg.
A technológia viszont ezt is felborította, ma pedig már – szerencsés esetben - e-mailben vagy a tanulmányi rendszeren keresztül, a Krétában történnek az üzenetváltások a szülők és a tanárok között, kevésbé szerencsés esetben pedig a közösségi oldalakon, sms-ben, vagy épp telefonhívás formájában, akkor, amikor a szülő éppen ráér.
„Mindenhogy, ahol és ahogy csak tudnak. E-mailben, Messengeren, Facebookon, a hivatalos Krétán keresztül, telefonon, a piacon, a szupermarketben összefutva, vagy éppen a buszon”
– írja Zsuzsanna, aki egy általános iskolában tanít.
A válaszadók többsége egyetértett abban, hogy nagyon fontos a kommunikáció a szülőkkel, nem mindegy viszont, hogy az mikor, és milyen formában történik.
„A probléma szerintem ott van, hogy nincs központilag megszervezve egy hivatalos messenger-féle. A mai élet üteméhez az ellenőrzőkönyv már nem passzol. Nagy gond, hogy a pedagógus magán telefonján mennek az üzenetek, hívások - jobb híján. Pedig már remek fogadóóra, de rövid szülői értekezlet is mehetne valami elektronikus formában” – javasolja egy másik pedagógus.
A kérdésünkre érkezett válaszok közül többen is azt írták; zavarják őket a késő esti vagy hétvégei megkeresések, főleg, ha az Messengeren keresztül történik, ami hangjelzéssel értesíti a címzettet arról, hogy üzenete érkezett, ezért - ha nincs lenémítva a telefon - megzavarják a pihenésben.
Az is előfordul ugyanakkor – ha korábban megadták a telefonszámukat – hogy hétvégenként, ünnepnapokon, vagy egyszerűen véletlenül keresik őket a szülők alkalmatlan időpontokban. Ez kiváltképp az osztályfőnököket érinti, akik 25-30 diákkal (és a szüleikkel) vannak napi kapcsolatban, akikkel sokszor olyan extra programokat kell szervezni, mint az osztálykirándulás, színházlátogatás, vagy éppen ballagás, de a mindennapokban is felmerülhetnek bizonyos problémák a diákok között, vagy egyes tantárgyak esetében.
„Ma 5:22-kor jött az üzenet, hogy a házija azért nincs kész a gyerkőcnek, mert tegnap családi programjuk volt és este már nem tudtak vele foglalkozni. De az este 9 utáni hívások a kedvenceim, pláne szombaton vagy vasárnap” – jegyzi meg Erzsébet.
A megoldás ezekre a helyzetekre a kölcsönösségben és a tiszteleten alapuló kommunikációban rejlik. Több osztályfőnök szerint érdemes már az első szülői értekezleten világossá tenni, hogy milyen formában és mikor érhetik el őket a szülők, ha bármilyen kérdésük vagy problémájuk felmerül. Van, akinek a Kréta a legkényelmesebb, mások Facebook-csoportban tartják a kapcsolatot a szülőkkel.
„A legbosszantóbb, ha nem válaszolok, mert nincs rá időm, ők pedig küldik a kérdőjeleket”
A közösségi média, az internet és a felgyorsult világ egyik hátulütője, hogy várakozás helyett szinte mindenre azonnal akarjuk a választ. Ha valamiről szeretnénk tájékozódni, az internetes keresőbe beütve nagyjából hiteles információkhoz juthatunk, így a lexikont már akkor sem csapjuk fel és kezdünk el keresgélni abban, ha az egyébként ott porosodik a könyvespolcunkon.
Hasonló a helyzet a tanárokkal is, akik a közösségi médiának köszönhetően szintén „bármikor elérhetőnek” tűnnek, ráadásul, ha a nevük mellett ott világít az elérhetőségüket ténylegesen is igazoló zöld pötty, nem érezzük tapintatlanságnak akár este 11-kor is megkérdezni, hogy mi volt az előző napi házi, vagy hogy kell-e vinni az osztálypénzt hétfő reggel.
„Senkinek nem kell néhány óránál tovább várnia a válaszra, ezért az emberek szinte már hozzászokták ahhoz, hogy van egyfajta „idővonala” a beszélgetéseknek.
Annyira erős a sürgősség érzése, hogy az emberek gyakran szoronganak, ha több órája nem kapnak választ családtagjuktól, barátjuktól vagy partnerüktől”
– magyarázzák a távoktatásban működő University of the People amerikai egyetem honlapján.
Ez az oka annak is, hogy ha látjuk, hogy a címzett elolvassa az üzenetünket, de nem válaszol, további üzenetekkel igyekszünk sürgetni.
„Sajnos valamiért kényszert érzünk arra, hogy azonnal reagáljunk, ha megszólítottak minket. De ezt lehet úgy is kezelni, ahogy régen jöttek a levelek. Majd később munkaidőben megválaszolásra kerülnek. Nem kell kényszert érezni az azonnali reakcióra” – írja a lapunknak küldött üzenetében Andrea, a korábban már említett szülő.
Szerinte fontos, hogy a pedagógusok tudjanak határokat húzni és tudatosan ne foglalkozzanak az iskolai ügyekkel a munkaidejükön túl akkor sem, ha üzenetük érkezik, ugyanakkor szülői oldalról is érdemes tapintatosnak lenni.
E-mailt lehet úgy írni éjjel 2-kor is, hogy azt beütemezve csak később, a munkaidejében kapja meg a címzett, a hétvége pedig mindenkinek hétvége, és az osztályfőnököknek, szaktanároknak, tanítóknak és óvodapedagógusoknak is, akiknek van családjuk, gyerekeik, és általánosságban életük a hivatásukon kívül is.
„Bűnös” vagy „bunkó” pedig gyakran egyik oldalról sincs. Nem lehet haragudni sem arra a szülőre, akinek éjjel 2-kor van ideje átnézni a gyerekei jegyeit és elfoglaltságait, és gyorsan küldeni egy kérdést, sem pedig arra a pedagógusra, aki erre a következő reggelig nem akar válaszolni, vagy kikapcsolja a telefonját hévégére.