Az óvodákban is hatalmas problémát jelent a pedagógushiány: csoda, ha minden csoportra jut egy óvónő, előfordul, hogy közmunkás vigyáz a gyerekekre. Ráadásul tíz éve nem jelentkeztek olyan kevesen óvodapedagógus szakra, mint idén. Nem véletlenül: a pályakezdők fizetése tizennégy éven át egy fillérrel sem emelkedik az életpályamodell alapján, bruttó 310 ezer forint körüli összegből pedig - mondja Verba Attiláné, a Pedagógusok Szakszervezete Óvodapedagógiai Tagozatának elnöke - lehetetlen megélni.

Eduline: Sokat beszélünk a tanárok helyzetéről. Milyen problémákkal küzdenek az óvodapedagógusok?

Verba Attiláné: Mi is a pedagógus-életpályamodell hatálya alá tartozunk, ami megszégyenítően alacsony bért jelent. Tizennégy éven át bruttó 312 ezer forint jár az óvodapedagógusoknak is – ez már a 20 százalék ágazati pótlékkal együtt ennyi. Ez az összeg csak a tizenötödik évtől emelkedik meg.

Ebből megélni egyszerűen képtelenség, ezért is jönnek kevesen az óvodapedagógus pályára: tíz éve nem jelentkeztek olyan kevesen erre a szakra, mint idén. Ez a hivatás folyamatosan veszít a fényéből, és nem a gyerekek vagy a szülők miatt, hanem azért, mert akkora a teher az óvodapedagógusokon.

Eduline: Milyen terhekről van szó?

V. A.: Az óvodapedagógus-hiány miatt nagyon sok helyen egyszerűen nem tudnak csoportonként két óvodapedagógust biztosítani. Jó esetben egy ember van a csoporttal reggeltől délutánig, az összes felelősség, adminisztráció és a kompetenciák fejlesztése mind arra az egy óvónőre hárul. Nagyon sok helyen még annyi óvodapedagógus sincs, ahány csoport van az óvodában. Ilyenkor pedagógiai asszisztens, dajka vagy – több helyről hallottam ilyet – közmunkás vigyáz a gyerekekre. Ők végzettség nélkül nem tudnak a csoportokban foglalkozásokat tartani, mert szakmailag nem értenek hozzá, emiatt egyre inkább gyermekmegőrzővé silányul az óvoda. Ez felháborító és aggasztó.

Az óvodában olyan értelmi, érzelmi, testi és szociális képességeket kellene fejlesztenünk, amelyekkel a gyerekek az iskolában meg tudják állni a helyüket. Ha ezek elmaradnak, akkor az iskolában sok kudarc fogja érni őket. Nagy munka hárul ránk, mert sokszor a családoktól is át kell vállalnunk ezt a „terhet”, mert a jelenlegi nehéz helyzetben van, aki több munkahelyen is dolgozik vagy túlórát vállal, ezért a kisgyerekekre minimális idejük jut. Ez hosszú távon hatalmas rombolást tud végezni. Emellett a tanulási vagy magatartás zavarral küzdő gyereket is integráljuk a csoportokba, velük egészen más ütemben, más módon kell foglalkozni.

Eduline: Említette, hogy több óvodában szakképesítéssel nem rendelkezők is dolgoznak. Ez a kisebb településeken és a nagyobb városokban egyaránt jellemző?

V. A.: Ez országosan jellemző, és egyre gyakoribb.

Eduline: Rengeteg óvodapedagógus hiányzik az intézményekből. Mit gondol, ez a folyamat visszafordítható még?

V. A.: Egyből, varázsütésre sajnos nem. Sok dolgot kellene megoldani ahhoz, hogy megforduljon a tendencia, de ez nem egy-két éven belül fog megtörténni. Először is rendezni kellene a béreket és csökkenteni az adminisztrációs terheket. Az óvodapedagógusok jóval többet dolgoznak, mint heti negyven óra, hiszen aki egyedüli óvónőként bent van a csoportban, az ledolgozza a nyolc órát, és még készülnie kell másnapra is. Nagyon nagy az elkeseredettség az óvodapedagógusok közt, mert nem azt látjuk, hogy javulna a helyzet, hanem egyre inkább romlik.

Eduline: Az óvodák önkormányzati kézben vannak.  Mennyire jellemző, hogy egyéb juttatásokkal próbálnak segíteni az önkormányzatok, például szolgálati lakással?

V. A.: Azt gondolom, hogy Pest megyében esetleg lehetőség lenne ilyenre, de nem ez a jellemző. Sajnos az önkormányzatok is egyre kivéreztettebbek, egyre kevesebb a pénzük, és a hatalmas energiaárak miatt egyre nagyobbak a megszorítások.

Eduline: Mennyire érzékelhetők a megszorítások az óvodákban?

V. A.: Spórolnunk kell a villannyal, a fűtéssel, de eddig sem pazaroltunk. A 14 év alatti gyerekeknél a 20-21 fok az elfogadott, de érezni, hogy hidegebb van, mint tavaly ilyenkor. Én azt gondolom, hogy jövőre jobban fog érződni a spórolás.

Eduline: Az óvodákból jóval kevesebb sztrájkolóról érkezik hír, mint az iskolákból. Miért?

V. A.: Sok helyen azért beleálltak ezekbe, de talán tényleg kevésbé, mint a tanárok. Ennek egyrészt a gyerekek iránt érzett felelősség lehet az oka: nem zárunk be, nem sztrájkolunk, mert nem szeretnénk a szülőt olyan helyzetbe hozni, hogy ne tudjon dolgozni. Sajnos a félelem is oka annak, hogy az óvodapedagógusok is – más társaikhoz hasonlóan – kevésbé mernek kiállni érdekeikért.

November 26-án volt a Pedagógusok Szakszervezetének a tüntetése a Kossuth téren, ahol egy óvodapedagógus is felszólalt – ennek én kifejezetten örültem -, és a gyerekek szemszögéből világította meg a saját helyzetét. Szeretne tíz év múlva is a pályán lenni, de sajnos lehet, hogy már jövőre sem fog óvónőként dolgozni.

Eduline: Milyen az óvodapedagógusok átlagéletkora?

V. A.: 55 év az átlagos életkor. Öt éven belül elhagyják a pályát, és nincs, aki a helyükre lépne. Szeptember 1-től augusztus 31-ig van arra lehetőség, hogy a nyugdíj folyósítása mellett visszamenjenek dolgozni, de ez nem jellemző. Amint ledolgozták a 40 évet, el is mennek, mert egyszerűen fizikailag, de legfőbbképpen lelkileg elfáradnak. Én már négy éve nyugdíjba vonulhattam volna, de még érzek magamban annyi lelkesedést, tudást, és olyan aktívnak és egészségesnek érzem magam, hogy továbbra is tudom vállalni a munkát – egyszerűen szeretem a gyerekeket.