Új tantárgyakkal és tankönyvekkel, módosított óraszámokkal debütált szeptember 1-jén az átdolgozott Nemzeti alaptanterv. A dokumentum – amelytől a diákok és a pedagógusok többek között a tananyag csökkentését várták – nem aratott osztatlan sikert.

Több tízezer diák órarendjébe került új tantárgy idén ősszel: az informatika helyét a digitális kultúra vette át. A tananyag a „szokásos” informatikai témák – dokumentumok létrehozása, algoritmizálás, adatkezelés – mellett többek között a digitális személyazonossággal, a számítógépes szimulációval és az e-kereskedelemmel is foglalkozik, az ígéretek szerint a hangsúly nem az elméleten, sokkal inkább a gyakorlaton lesz.  

Az átalakuló képzési rendszerről mindent elolvashattok a Szakképzés 2021-es kiadványunkban, ahol a szabályok mellet a teljes szakmalistát is megtaláljátok. A lap már elérhető az újságárusoknál, vagy online. A megrendelésért kattintsatok ide.

Az informatikaoktatás megreformálása egyike az átalakított Nemzeti alaptanterv (NAT) azon újításainak, amelyek nem robbantottak ki szakmai vitát – sok egyéb döntés miatt többször egymásnak feszült az oktatási kormányzat és számos szakmai szervezet. Utóbbiak értetlenül fogadták, hogy a tanterv hosszúra nyúlt, 2017 óta tartó (és félidőben újrakezdett) átdolgozása után miért ragaszkodott a minisztérium a 2020-as bevezetéshez – miközben ez azt jelentette, hogy az iskoláknak alig két hónap alatt, a digitális oktatási rend miatt egyébként is kaotikus helyzetben kellett átírniuk a helyi tantervüket. Ezek alapján kezdtek el idén tanítani az első, az ötödik és a kilencedik évfolyamon, a hat- és nyolcosztályos gimnáziumokban pedig az ötödik, illetve a hetedik évfolyamon. 

A szakmai egyeztetés teljes hiányát – sokáig a kidolgozók névsora sem volt nyilvános – és az alaptanterv kettősségét is több szervezet rótta fel a dokumentum kidolgozóinak. A bevezetésében ugyanis kifejezetten korszerű pedagógiai módszerekről – aktív tanulásról, differenciálásról, a digitális eszközök használatáról, multidiszciplináris órákról – is szó esik, az előírt tananyagmennyiség azonban továbbra is hatalmas, a pedagógusok szerint a tanári szabadságnak minimális teret hagy, gyakorlatilag nincs lehetőség elmélyülni egy-egy témában, a diákok képességeihez és hátteréhez, a helyi sajátosságokhoz szabni a tanórákat, illetve új módszereket használni.  

Pedig a tananyag erőteljesebb megnyirbálására nagy szükség lett volna, az óraszámokat ugyanis a korábbi ígéreteknek megfelelően valamennyivel csökkentették. A hat- és nyolcosztályos gimnáziumok ötödikeseinek és hatodikosainak legfeljebb 28, a hetedikeseknek és a nyolcadikosoknak maximum 30 órájuk lehet egy héten. A többi középiskolás maximális heti óraszámát 34-re csökkentették – igaz, a helyzetet árnyalja, hogy a tagozatos, a nemzetiségi, a sportiskolai és a két tannyelvű osztályok órarendjébe plusz két tanórát beilleszthetnek az intézmények. 

 Az alaptanterv szerint a mindennapi testnevelés marad, ahogy a történelem, a matematika és a második idegen nyelv alapóraszáma sem változott – az utóbbira továbbra is heti 3 óra áll majd rendelkezésre. Az első idegen nyelvre több idő jut majd, a 11. és a 12. évfolyamosok heti 3 helyett 4 órában tanulják majd az angolt vagy a németet – bár az továbbra is kérdés, ez elegendő lesz-e ahhoz, hogy eljussanak a pedagógiai célként megjelölt B2-es szintig, vagyis a középfokú nyelvvizsgáig. Digitális kultúrából is több óra lesz, mint korábban informatikából – a 9. és a 11. évfolyamon heti 2, a 10. évfolyamon heti 1 órát tarthatnak a szaktanárok. Fontos változás az is, hogy a történelemanyagból kikerültek az állampolgári ismeretek, a diákok külön tantárgyként foglalkoznak majd ezekkel a témakörökkel a 8. és a 12. évfolyamon.  

A tantervkészítők a magyar, a művészet/médiaismeret és a természettudományok alapóraszámát vágták vissza. A kilencedikesek négy helyett három órában tanulnak irodalmat és nyelvtant, a 11–12. évfolyamon kötelezően választható „a tanári szabadságnak minimális teret hagy” művészetek vagy médiaismeret heti alapóraszáma pedig kettőről egyre csökkent. A természettudományok területén drasztikus a csökkentés: a gimnáziumokban fizikát már csak a 9–10. évfolyamon kötelező tanulni, és hasonló a helyzet a biológiával, amely eddig a 10–12. évfolyamon volt kötelező tantárgy, ezentúl azonban csak a kilencedikesek és a tizedikesek órarendjének lesz állandó része. Földrajz- és kémiaórákból is kevesebb lesz a középiskolákban, az ajánlás a 9. évfolyamon kémiából egy, földrajzból kettő, a 10. évfolyamon kémiából kettő, földrajzból egy órával számol. Újdonság viszont, hogy a tizenegyedikesek közül azoknak, akik természettudományos tárgyat sem emelt óraszámban, sem fakultáción nem tanulnak, újként fel kell venniük „a jelenségek vizsgálatán alapuló, komplex szemléletmóddal oktatott, a természettudományos műveltséget bővítő tantárgyat”.  

A természettudományos tárgyak óraszámának csökkentése szakmai tiltakozást váltott ki, az ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Gimnázium és Kollégium szaktanárai február eleji nyílt levelükben a módosításokat vállalhatatlannak nevezték, azt pedig „abszurdnak és nevetségesnek”, hogy ezeket a tárgyakat a középiskola első két évére zsúfolták be a tantervkészítők, anélkül, hogy figyelembe vették volna az – elvileg – egymásra épülő tananyagrészeket. „Kémiai alapok híján kellene a diáknak a biokémiát megértenie biológiaórán, hiányos matematikai ismeretekkel kellene helytállniuk fizikából” – említettek két példát. A NAT megújításáért felelős miniszteri biztos, Hajnal Gabriella egészen mást gondol, szerinte csak megtették azt, amit a diákok régóta kértek. Egy márciusi interjúban azt mondta, az új NAT alapján a gimnázium utolsó két évében akár nyolc-kilenc óra fakultációt is felvehetnek a tanulók, ezért nem igaz, hogy ezentúl nem lehet majd felkészülni természettudományos tárgyakból a közép- vagy az emelt szintű érettségire.  

Az óraszámok mellett több tantárgyból az átdolgozott tananyagnak és az új tankönyveknek – amelyek júniusra készültek el, ezért a tavaszi tankönyvrendelési időszakban még bele sem lapozhattak a tanárok – is vegyes volt a fogadtatásuk. Bár történelemből a tananyag valóban csökkent, nemcsak a kilencedikesek tankönyvének magyar őstörténettel, a honfoglalás korával foglalkozó részei váltottak ki komoly vitát, hanem az is, hogy a történelemtanárok egy része szerint a tanterv ismeretközpontú, ráadásul nem fest eléggé differenciált történelmi képest az egyes korszakokról. Az irodalmi tanterv főként Wass Albert, Nyirő József és Herczeg Ferenc műveinek beemelése miatt került a figyelem középpontjába, ám magyartanárok szerint ennél is égetőbb probléma, hogy a kötelező művek, szerzők listája nagyon hosszú, az óraszámcsökkentést nem kísérte tananyagcsökkentés. „Ekkora mennyiségű tananyag az adott korosztály legalább kétharmada számára nem elsajátítható” – fogalmazott a Magyartanárok Egyesülete, hozzátéve: a tanterv nem ad módot a képességfejlesztésre, a diákok egyéni fejlődésére, nem teszi őket jó szövegértőkké, árnyalt és pontos szövegek alkotóivá. Pedagógusok szerint ráadásul a szabadon választható, kortárs, esetleg a diákok által kedvelt és egymásnak ajánlott művek feldolgozására sem marad idő – pedig ez az egyik legjobb eszköz az olvasás megszerettetéséhez 

Ez a cikk a 2021-es HVG Középiskolai rangsorában jelent meg. A HVG ismét elkészítette a legjobb 100 gimnázium listáját. A rangsorok mellett számos interjút, cikket találtok a középiskolai oktatásról, az iskolaválasztásról, az átalakuló szakképzésről. A HVG középiskolai rangsorát rendeljétek meg itt vagy keressétek az újságárusoknál.

Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is, és nem fogsz lemaradni a fontos hírekről!