„Elképesztő teher van rajtuk mind fizikailag, mind lelkileg – és akkor a szakmai és az adminisztrációs teherről még nem is beszéltünk” – mondta a pedagógusokról Szél Dávid pszichológus.

„Ezt rendszerszinten is enyhíteni kellene, több szabadsággal, kevesebb terheléssel. Lehet azzal jönni, hogy ott vannak az évközi szünetek, a nyári vakáció, de aki így érvel, az valószínűleg nem tudja, milyen munkát végeznek a pedagógusok. Nagyon másfajta jelenlétet igényel napi 4-6 órán keresztül folyamatosan figyelni 30 gyerekre, mint akár – és most megkockáztatom, hogy sokak önérzetébe fogok tiporni – napi 10-12 órát lehúzni egy irodában. Utóbbi ugyanis nem fókuszált 10-12 órányi figyelem, ha van is egy 2-3 órás meeting a napban (vagy akár több), még az sem folyamatosan fókuszált figyelem. Vagy ha mégis, akkor azért anyagi megbecsülés is jár. Arról nem is beszélve, hogy pedagógusként a tanteremben nincs kikacsintás, chatelés, elbambulás. És gyakran előfordul, hogy a harmadik óráját még egy általános iskolai, a negyediket meg már egy középiskolai osztályban tartja. Nagyon más figyelmet igényel egy ötödikes kisgyerek, mint egy mélyhangú nagy kamasz, aki drogozik, csajozik, mindent csinál” – mondta a pszichológus a Tízperc iskolablognak adott interjúban.

Hozzátette: hiába van tele innovációval a pedagógusképzés, ha a rendszer maga nem kedvez az innovációnak. „Az órák 45 percesek, nem tud a pedagógus a gyerekek hangulatához, állapotához igazodni, óriásiak a létszámok, a pedagógusnak egyedül, asszisztens vagy segítő nélkül kell megbirkóznia a hatalmas osztályokkal” – mondta.

A teljes interjút itt olvashatjátok el.