"Az oktatási kormányzat szentül hiszi, hogy birtokában van az egyedüli igazságnak, ezért aztán nem igen érdekli sem a valóság, sem azok, akik szembesíteni akarják vele. A problémák megoldását inkább a múltban keresi: kevesebb autonómia, kevesebb középiskolás és egyetemista" - olvasható a Népiskola blogon.
"Az államtitkárság világosan tudja, hogy mit és hogyan akar, és azt is, hogy ez így, és csak így helyes. Aki más gondol, az téved, liberális, illetve áruló. A tárca birtokában van az erkölcsi fölénynek, és nem fél használni. Egyházi iskola jó, önkormányzai iskola nem jó. Buktatás jó, kompetencia rossz. Köpontosítás jó, autonómia nem jó. Szakképzés jó, gimnázium nem jó. Indoklás szinte sosincs. A legújabb az, hogy neolatin nyelvek jók, angol rossz. A hittan jó, világnézeti semlegesség rossz." Fotó: MTI / Szigetváry Zsolt "Sajátos módon ez az erős elszántság az ősellenségnek tekintett Magyar-féle oktatáspolitikával párosítja, szemben a Pokorni- és Hiller-féle pragmatikus, "van egy problémánk, keressünk megoldást" megközelítéssel. Jelentős különbség viszont, hogy a liberális tárcavezető (bár a pedagógusokkal nem értett szót) döntéseiben általában jelentős szakmai háttérre, például az Országos Köznevelési Tanácsra és a minisztérium háttérintézményeire támaszkodott, a mostani kormányzás mögött azonban ennek nyoma sincs" - a bejegyzés folytatását a Népiskola blogon olvashatod el.
1956. október 23-án délelőtt még megtartották az órákat a BME-n, az ELTE rektori tanácsa kiállt a diktatúra ellen tüntetést szervező hallgatók mellett és az egyetem oktatói a diákokkal együtt vonultak a békésnek induló demonstráción, mely végül az ÁVH sortüze után a Magyar Rádió épületének elfoglalásához vezetett.
