Lipcsey Andersson Emőke Kés, villa, sms című illemtankönyve a kamaszoknak segít helytállni a mindennapokban.
A "kedves mankó" sok apró fejezetből áll, így helyet kap benne a többi között a járműveken való utazás, a vendégség, az ajándékvásárlás, a köszönés, a mobilozás, a csetelés, az sms- és az emailküldés is - mondta Osztovits Ágnes, a Helikon Kiadó irodalmi vezetője. A kötet "nem vaskalapos", nem mondja meg, hogy ezt így, azt meg úgy kell csinálni. Tanácsol, javasol: jó, ha így csinálja az ember, de semmi sem kötelező.
A történet főhőse Kristóf, aki hosszú kanadai távollét után érkezik vissza Magyarországra, hogy megkezdje egyetemi tanulmányait. Már az első nap kiderül, hogy nem ismeri a magyar szokásokat, illemszabályokat, nem tudja, kit szabad tegezni, hogyan kell ismerkedni. Sáros cipővel lép be a lakásba, a kabátját a földre hajítja, csomagjait az előszoba közepére, a zoknija pedig - mint később kiderül - lyukas. Nem tudja, hogy a postást be kell-e engedni a lakásba, kinek mondja azt, hogy "tetszik" vagy "szia", nem mos kezet evés előtt és nincs tisztában azzal sem, hogy a nagynénijét illik előreengedni az ajtóban.
A nyolcvanéves Anna néni minden helyzetre mond valami "bölcs és megértő, építő szándékú" gondolatot. Azt fogalmazza meg unokaöccsének, hogy neki jobb, ha tisztában van az illemszabályokkal, amelyek a vérévé válnak, s ezáltal magabiztosabbá válik, "leveti sutaságát".
A mai korhoz igazodó illemtankönyvet már a 10 évesek is olvashatják, és akár a huszonéves korosztálynak is segítséget nyújthat - vélekedett az irodalmi vezető. Mint mesélte, elmentek érdeklődni az egyetemi jegyzetboltba, hogy milyen kiadványból van hiány, s ott azt mondták, illemtankönyvből. A boltba betérő fiatalok ugyanis a többi között nem tudnak köszönni, morognak az orruk alatt és zsebre dugott kézzel beszélnek. A kiadó ekkor kérte fel Lipcsey Andersson Emőket a könyv megírására, mert a Svédországban élő költő, prózaíró saját gyerekét is olyan "jól nevelte", hogy az egyszerre "lezser, jópofa és udvarias".
Osztovits Ágnes felhívta a figyelmet az sms-fejezetre, amelyben egyebek mellett a rövidítésekről esik szó: mint kiderül, nem mindegy, hogy teszünk-e ékezetet a szavakra, használunk-e írásjelet és nagybetűt. Ezek elhagyása gyakran félreértésekhez vezethet, aminek mi ihatjuk meg a levét. Arról is olvashatnak az érdeklődők, hogy a házibuliban miként érdemes teríteni, s egy klasszikus vendégségben milyen abrosz, tálak, evőeszközök és egyéb kiegészítők szükségesek a harmonikus környezet megteremtéséhez. Anna néni arra is választ ad, hogy miért a férfinak kell italt tölteni a vendégeknek, és hogy hol tartja az illedelmes a vendég a kezét az asztalnál.
MTI
A történet főhőse Kristóf, aki hosszú kanadai távollét után érkezik vissza Magyarországra, hogy megkezdje egyetemi tanulmányait. Már az első nap kiderül, hogy nem ismeri a magyar szokásokat, illemszabályokat, nem tudja, kit szabad tegezni, hogyan kell ismerkedni. Sáros cipővel lép be a lakásba, a kabátját a földre hajítja, csomagjait az előszoba közepére, a zoknija pedig - mint később kiderül - lyukas. Nem tudja, hogy a postást be kell-e engedni a lakásba, kinek mondja azt, hogy "tetszik" vagy "szia", nem mos kezet evés előtt és nincs tisztában azzal sem, hogy a nagynénijét illik előreengedni az ajtóban.
A nyolcvanéves Anna néni minden helyzetre mond valami "bölcs és megértő, építő szándékú" gondolatot. Azt fogalmazza meg unokaöccsének, hogy neki jobb, ha tisztában van az illemszabályokkal, amelyek a vérévé válnak, s ezáltal magabiztosabbá válik, "leveti sutaságát".
A mai korhoz igazodó illemtankönyvet már a 10 évesek is olvashatják, és akár a huszonéves korosztálynak is segítséget nyújthat - vélekedett az irodalmi vezető. Mint mesélte, elmentek érdeklődni az egyetemi jegyzetboltba, hogy milyen kiadványból van hiány, s ott azt mondták, illemtankönyvből. A boltba betérő fiatalok ugyanis a többi között nem tudnak köszönni, morognak az orruk alatt és zsebre dugott kézzel beszélnek. A kiadó ekkor kérte fel Lipcsey Andersson Emőket a könyv megírására, mert a Svédországban élő költő, prózaíró saját gyerekét is olyan "jól nevelte", hogy az egyszerre "lezser, jópofa és udvarias".
Osztovits Ágnes felhívta a figyelmet az sms-fejezetre, amelyben egyebek mellett a rövidítésekről esik szó: mint kiderül, nem mindegy, hogy teszünk-e ékezetet a szavakra, használunk-e írásjelet és nagybetűt. Ezek elhagyása gyakran félreértésekhez vezethet, aminek mi ihatjuk meg a levét. Arról is olvashatnak az érdeklődők, hogy a házibuliban miként érdemes teríteni, s egy klasszikus vendégségben milyen abrosz, tálak, evőeszközök és egyéb kiegészítők szükségesek a harmonikus környezet megteremtéséhez. Anna néni arra is választ ad, hogy miért a férfinak kell italt tölteni a vendégeknek, és hogy hol tartja az illedelmes a vendég a kezét az asztalnál.
MTI
