"Nem számítunk arra, hogy a következő hetekben éles viták robbannak ki az új közoktatási törvény tervezetének legfontosabb elemeiről, rendszerszintű változásokra ugyanis nem kell számítani" – mondta Gloviczki Zoltán közoktatásért felelős helyettes államtitkár, aki az Eduline-nak adott interjúban beszélt az érettségi tervezett módosításáról, a sajátos nevelési igényű diákokról és a kisiskolák újranyitásáról is.

December 3-án mutatta be az oktatási államtitkárság az új közoktatási törvény tervezetét, amelyről nem robbant ki olyan vita, mint novemberben a felsőoktatási törvénnyel kapcsolatban. A Pedagógus Szakszervezet elnöke azonban többször szóvá tette az elmúlt hetekben, hogy kihagyták őket az egyeztetésekből, a tervezet kidolgozásából, pedig előzetesen jelezték, hogy szívesen részt vennének a munkában. A közoktatási tervezeten is olyan, névtelenséget kérő szakértői csoport dolgozott, mint a felsőoktatási törvény vitairatán?

Lassan mítosszá növi ki magát ez a „névtelenséget kérő szakértői csoport”. Itt egy olyan kezdeményezésről van szó, amelyre eddig Magyarországon nem volt példa. Nem hogy előzetesen, de még most sem lenne kötelező egyeztetni. Ha a közigazgatásban érvényes szabályok szerint dolgoznánk, csak azután hívnánk egyeztetni a szakszervezeteket és a szakmai szervezeteket, miután a kormány elfogadta  a tervezetet. És akkor is végigvihetnénk a törvényt, ha a szakmai szervezetek azt mondanák rá, hogy rossz. Mi ezzel szemben valóban vitát szeretnénk a törvény egyes elemeiről, de ahhoz, hogy legyen miről vitatkozni, el kellett készíteni egy alapot.

A Fidesszel azért konzultáltak a kidolgozáskor? A felsőoktatási törvény tervezetével kapcsolatban nyilvános szópárbaj folyt Hoffmann Rózsa és Pokorni Zoltán között.

Természetesen konzultáltunk. Itt nem a két párt közötti vitáról van szó, hanem arról, hogy Pokorni Zoltán néhány kérdést illetően más szakmai véleményt fogalmazott meg, mint az oktatásért felelős államtitkár. Pokorni Zoltán és Hoffmann Rózsa között voltak szakmai viták, a közoktatási törvénnyel kapcsolatban azonban nem számítunk  hasonlóra. Vannak hangsúlyeltolódások a két oktatáspolitikus szemlélete között, de ebben a témában - okulva az előzményekből -  sokkal több egyeztetés volt, élénkebb volt a párbeszéd, ráadásul a közoktatásban általában világos problémák és világos válaszok vannak.

A módosítások a kétszintű érettségit is érintik. Mégis mennyiben más vizsgára számíthatnak a 2013-ban érettségiző diákok?

Rendszerszinten semmi nem változik majd, megmarad a kétszintű érettségi. Az eredmények értékelésénél azonban már lesz változás. Nem tartható ugyanis, hogy míg Európa legtöbb országában az elégséges eléréséhez legalább 50 százalékot kell teljesíteni, addig nálunk 20 százalék is elegendő. Változást jelent továbbá, hogy nem szeretnénk, ha a diákok előrehozott érettségi vizsgákat tennének. Ennek számtalan oka van, a megszervezhetetlenségtől kezdve egész odáig, hogy az érettséginek szimbolikus szerepe is van, tizennyolc éves korban lezár egy fontos időszakot.

Többet kell majd tanulni az érettségire, nehezebb lesz megszerezni a kettest vagy éppen az ötöst?

Színvonalasabb érettségit szeretnénk. Most óriási a különbség az emelt és a középszint között: kis túlzással igaz, hogy az emelt szintű fizika érettségi megoldása a lehetetlenséggel határos feladvány, míg történelemből vagy magyarból középszinten érettségizni ötperces pszichés rákészüléssel sem lehetetlen. Nyilván nem csillagos ötösre, de átmenni nem probléma. Apró változtatások lesznek, például pontszámemelés, esetleg több érettségi tantárgy.

Vagyis kisebb lesz a különbség az emelt és a középszintű érettségi között?

Válaszom röviden, leegyszerűsítve összegezve igen. A kompetenciaalapú oktatás nagyon fontos, de szeretnénk a mérleget visszabillenteni abba az irányba, hogy a diákoknak tudással is kell rendelkezniük, és ezt a tudást alkalmazniuk is kell. Mindannyian tudjuk, hogy milyen eredményei voltak a PISA-vizsgálatoknak, de mintha átestünk volna a ló túlsó oldalára. A történelem írásbeli érettségi például döntően olyan kompetenciákat vizsgál, mint hogy valaki tud-e értelmesen fogalmazni.

Nagyon sokat beszéltek az elmúlt hetekben a kistelepülési iskolák újranyitásáról. Van egyáltalán igény erre? Végeztek előzetes felmérést?

Igen, de nemcsak azt kellett felmérni, hogy mekkora igény van rá, hanem azt is, hogy megéri-e újraindítani az iskolát. Elég kicsi az igény, legalábbis kívülről nézve. Az a költségvetési terv, amely jelenleg elfogadás előtt áll, meghökkentően kis összeggel, jövőre 300 millió forintos ráfordítással számol. Ebből a következő tanév szeptembertől decemberig tartó időszakában kellene finanszírozni az ismét működő iskolák bérköltségeit. Mivel alsó tagozatokról van szó, egy-két pedagógussal kell számolni. Ez nagyjából a költségek kilencven százaléka, a többi hiányzó tíz százalékot az önkormányzatnak kell előteremtenie. Ebből a pénzből tehát nagyjából tíz-húsz iskola működését lehet finanszírozni, és ez egyelőre elegendőnek is tűnik.

Az államtitkárság tájékoztatása szerint minimum nyolc diák kellene ahhoz, hogy egy település ismét megnyithassa az iskoláját. Ez csupán egy lehetőség, vagy – ha nyolc beiratkozó gyerek van – kötelező az önkormányzatok számára?

Szó sincs arról, hogy be szeretnénk terelni a kistelepüléseken élő diákokat a düledező iskolaépületekbe. Csak lehetőség lesz, egyetlen önkormányzatot sem kívánunk kötelezni a kisiskolájának újraindítására.  Az erre a célra szánt pénzre pályázni lehet majd, a minimális tanulói létszám mellett szükség van az önkormányzat szándékára, kell hozzá pedagógus, és természetesen megfelelő állapotban lévő iskolaépület, egy új építésére ugyanis a rendelkezésre álló keretből nem futja. Ha pedig kis létszámú iskoláról van szó, pedagógiai koncepciót is kérünk.

Nem tartanak attól, hogy a tehetősebb szülők továbbra is a közeli kisvárosok jobban felszerelt általános iskolájába járatják majd a gyerekeiket, így a kistelepülési alsó tagozatok "gettóiskolákká" válnak majd?

Nem tartunk. Ha valóban az önkormányzat szándéka találkozik a szülők és a tanárok szándékával, akkor a kisiskolák megnyitása még akkor is kedvező módon sülhet el, ha egy 98 százalékban roma településről van szó.

Az oktatási államtitkárság hozzáállása a sajátos nevelési igényű, hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű tanulók oktatásához az elmúlt hetekben többször is komoly vitát váltott ki. Mintha eltávolodnának az elmúlt évek integrációt célzó irányától.

Az általunk képviselt, egész integrációs politika annyiban tér el markánsan az elmúlt nyolc év politikájától, hogy a valóságra koncentrál. Az elméletben kiváló, kikezdhetetlen értékeket felvonultató elvekről van szó, de egy részük a valóságban egész egyszerűen nem működik. Például egy száz százalékig roma településen integrált oktatásról beszélni, és megbüntetni azt az iskolát, ahova csak roma gyerekek járnak, nem megoldás. A megoldás az, ha vannak felkészült pedagógusok, segítőkész önkormányzat, mert a szegregációs problémák éppen abból adódnak, hogy az önkormányzatok széttárják a karjaikat.

Továbbra is be kell majd tartaniuk az általános iskoláknak azt a szabályt, hogy ha marad szabad férőhely, a hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű diákokat kell először felvenni?

Az új közoktatási törvényben nem lesznek ilyen apró szabályok. A halmozottan hátrányos helyzetű diákokat oktató iskolákat nem jogszabályokkal, hanem szakmai és anyagi támogatással szeretnénk segíteni. Nincs értelme úgy tenni, hogy jogszabályokkal meg lehet oldani a társadalmi problémákat.

Mégis felzárkóztató, nulladik évfolyamok létrehozását tervezik. Tehát külön lehet majd oktatni a sajátos nevelési igényű diákokat?

Berakhatok tíz enyhe értelmi fogyatékos diákot egy osztályba, szakmai tapasztalat és tudományos tény, hogy jó hatással lesz rájuk, hogy együtt tanulhatnak tíz-húsz, ilyen jellegű problémákkal nem küzdő gyerekkel, de a megfelelő feltételek – fejlesztő pedagógus, pedagógiai asszisztens stb. – biztosítása nélkül a végeredmény nem felel meg az integrációhoz fűzött elvárásoknak, ígéreteknek. A leszakadók felzárkóztatása a közoktatás fontos feladata, de azt a kérdést is fel kell tenni, hogy mi lesz azokkal az  osztálytársakkal, akik gyorsan haladnak, gyorsan fejlődnek. Az egész közoktatásban színvonalcsökkenésnek voltunk tanúi, és nemcsak az elmúlt nyolc évben. Tehát nemcsak az egyén jogai felől, hanem az egész oktatás felől is érdemes nézni ezeket a kérdéseket. Vagyis mi is úgy gondoljuk, hogy a sajátos nevelési igényű diákoknak a többiek között a helye. De ha úgy kerülnek be egy osztályba, hogy nem készítjük fel őket megfelelően a beilleszkedésre, nem tudják majd teljesíteni az elvárásokat. A felkészítő osztály nem lenne kötelező sem az iskolának, sem a fenntartónak, sem a gyerekeknek. Olyan szülők kezdeményezhetnék, akik úgy érzik, hogy gyermekük még nem áll készen az iskolára.

Szabó Fruzsina
eduline