Bizonyos agyterületek elektromos ingerlésével segíteni lehet a számolási nehézségben, azaz diszkalkuliában szenvedőkön - állítják brit kutatók.
Roi Cohen Kadosh, az Oxfordi Egyetem kutatója és kollégái transzkraniális egyenáramú stimulációnak tették ki alanyaikat. Amennyiben a megfelelő agyterületeket ingerelték, javultak az illető matematikai képességei. A hatás még hat hónappal a kísérlet után is tartott - írták a kutatók a Current Biology című folyóiratban.
Az oxfordi kutatók elmondása szerint a lakosság mintegy húsz százaléka szenved közepes, illetve súlyos számolási zavarban. A diszkalkulia több, mint a matematikával szemben érzett ellenszenv: az érintetteknek hiányzik az alapvető érzéke a számokhoz. Egy számjegy értékét nem ismerik fel automatikusan, mint a többi ember.
A kísérletben azonban nem diszkalkuliás emberek vettek részt, hanem 15 egyetemi hallgató. Hat napon át számolási feladatokat oldottak meg. A kísérlet elején transzkraniális egyenáramú stimulációban részesültek, azaz fejbőrükre elektródákat rögzítettek, amelyeken keresztül húsz percen át folyamatosan gyenge - egy milliamperes - árammal stimulálták bizonyos agyterületeiket. Öt résztvevőnél izgatták a matematikai képességek szempontjából fontos szerepet betöltő halántéklebenyt, ötnél pedig tompították. A maradék öt jelentette - tudta nélkül - a kontrollcsoportot.
A kezelést követően a kísérlet résztvevőinek egy sor kitalált jelképet kellett megtanulniuk, amelyek mind számokat ábrázoltak, és azokkal kellett megoldaniuk matematikai teszteket. A bal halántéklebeny stimulációja esetén a hallgatók gyorsabban és jobban megtanultak bánni az új számokkal. A tompítás zavarta a számok megértését. A kontrollcsoport eredményei pedig az elvárások szerint a kettő között helyezkedtek el - írja a Der Spiegel című német lap internetes kiadása. Következő lépésként a kutatók azt kívánják megvizsgálni, hogy e módszerrel lehet-e javítani a számolási zavarral küszködők matematikai képességein.
MTI
Az oxfordi kutatók elmondása szerint a lakosság mintegy húsz százaléka szenved közepes, illetve súlyos számolási zavarban. A diszkalkulia több, mint a matematikával szemben érzett ellenszenv: az érintetteknek hiányzik az alapvető érzéke a számokhoz. Egy számjegy értékét nem ismerik fel automatikusan, mint a többi ember.
A kísérletben azonban nem diszkalkuliás emberek vettek részt, hanem 15 egyetemi hallgató. Hat napon át számolási feladatokat oldottak meg. A kísérlet elején transzkraniális egyenáramú stimulációban részesültek, azaz fejbőrükre elektródákat rögzítettek, amelyeken keresztül húsz percen át folyamatosan gyenge - egy milliamperes - árammal stimulálták bizonyos agyterületeiket. Öt résztvevőnél izgatták a matematikai képességek szempontjából fontos szerepet betöltő halántéklebenyt, ötnél pedig tompították. A maradék öt jelentette - tudta nélkül - a kontrollcsoportot.
A kezelést követően a kísérlet résztvevőinek egy sor kitalált jelképet kellett megtanulniuk, amelyek mind számokat ábrázoltak, és azokkal kellett megoldaniuk matematikai teszteket. A bal halántéklebeny stimulációja esetén a hallgatók gyorsabban és jobban megtanultak bánni az új számokkal. A tompítás zavarta a számok megértését. A kontrollcsoport eredményei pedig az elvárások szerint a kettő között helyezkedtek el - írja a Der Spiegel című német lap internetes kiadása. Következő lépésként a kutatók azt kívánják megvizsgálni, hogy e módszerrel lehet-e javítani a számolási zavarral küszködők matematikai képességein.
MTI
