Az általános pedagógusi vélekedés szerint heti két különböző elfoglaltság elég egy gyereknek, gyakorlatilag kortól függetlenül. Ha valaki mondjuk úszni jár, akkor mellette jó, ha választanak neki egy rajzszakkört, és ezzel el is érték a még egészségesnek mondható maximális terhelést. Az is szinte közhely számba megy már, hogy az egyébként is jól teljesítő gyerek több különórát bír, mint kevésbé jótanuló társai. Viszont egy bizonyos idő után a délutáni plusz elfoglaltságok erőltetése kontraproduktív lehet, magyarul nem hozza a várt eredményt: a gyerek nem lesz tőle okosabb, sokszínűbb, vagy nyitottabb, ha percnyi szabadidő nélkül hurcolásszuk balettóráról hegedülni, külön angolról úszóedzésre.

“Angliában például egyáltalán nem jellemző, hogy az alsós korú gyerekeket különórákra hurcolják a szülők” - magyarázza Dave Matthews, Londonban élő általános iskolai tanár. “Az iskolán kívüli elfoglaltság az 5-10 éves gyerekek számára általában sportszakkört jelent, ahol több féle mozgásfajtában próbálhatják ki magukat, vagy pedig egy, az itteni játszóházakhoz hasonlatos helyszínen választhatnak különböző kézműves tevékenységek közül, de akár azt is választhatják, hogy szabadon játszanak egymással. A versenyszerű sport, vagy a nyelvtanulás csak felsőtagozatban indul.” Az angol pedagógus ennek fényében kissé merevnek tartja a hazai felfogást, amely általában már egészen kisgyerek kortól kötöttségeket és fegyelmet vár el, az iskolán túli időben is, ahelyett, hogy hagyná szabadon játszani a gyereket.

A kínálati oldal

Mi azonban már csak ilyenek vagyunk, hozzuk és visszük őket. A sport és a zenei foglalozásokat leszámítva - melyeket sportklubok, illetve zeneiskolák is szervezhetnek - a különórák nagy többsége magánúton szerveződik. Vagy magán kézben lévő intézménybe (pl tánc- vagy nyelviskola) járatjuk a gyereket, vagy egyenesen magántanárhoz. Utóbbi esetleg házhoz is jöhet. Mivel mindkét esetben igen erős a piaci verseny, ezért mára a nagy árkülönbségek eltűntek. Általánosságban elmondható, hogy a1500 forinttól indulnak a kért különóra díjak (ez alatt legtöbbször 60 percet értenek), és 4000-nél meg is állnak.

Természetesen a különlegesebb, illetve az eszközigényesebb órákért kérnek a  legtöbbet, ilyen például egy ritkább nyelv, vagy mondjuk a webszerkesztés.
Ha viszont olyan intézménybe járatjuk a gyereket, amelyiket mondjuk az önkormányzat finanszíroz, akkor “megússzuk” havi 3-4 ezer forinttal. Zeneiskola van például minden nagyobb városban, Budapesten pedig majd’ minden kerületben. Sportegyesületből sincs kevés országszerte, és mindegyik tárt karokkal várja az ifjúságot, egészen a legkisebbektől kezdve. Igaz, itt sokszor az a szempont dönt, hogy milyen edzést tartanak hozzánk legközelebb. Ha birkózó szakosztály van a közelünkben, akkor birkózni fog a gyerek, ha pedig asztalitenisz, akkor ping-pongozni adjuk.

A magántanárok feltérképezése is rutinfeladattá vált az internet segítségével, hiszen külön erre specializálódott portálok gyűjtik egybe a tudásukat áruba bocsájtókat. A tutimagantanar.hu oldalon például több, mint 250 különóra fajta közül választhat az idelátogató. A keresett okatás nevét beütve böngészhet a tanárok között, és természetesen ingyenesen fel is veheti velük a kapcsolatot. A klasszikus nyelvek, zenei tárgyak és közismereti tárgyak mellett olyan extrém különórák felől is tájékozódhatunk, mint például az általános internet biztonság, a döntéselmélet, vagy a keresztszemes hímzés.

Hátrányban a vizuális terület

Míg a sport és a nyelvek szinte minden gyerek különóra repertoárjában a legelőkelőbb helyet foglalják el, addig határozottan kevesen járnak például rajzszakkörre, vagy kézműves foglalkozásokra. Pedig a művészeti oktatás a pszichológusok egybehangzó véleménye szerint is nagyon fontos. Egy rajz foglalkozás kisgyerek korban sokkal többet képes az értelmi, intellektuális képességeken fejleszteni, mint mondjuk egy nyelvóra. És akkor a kreativitásról még nem is beszéltünk.

Nagy Gabriella rajztanár szerint az alsótagozatosok iskola utáni időtöltései közé maguknak az iskoláknak kéne beépíteniük a rajzszakkört, amely persze szabadon választható formában működne. “Sok helyen létezik persze, de mégtöbb helyen nem. Pedig nem csak a tehetséges gyerekeknek fontos, hogy a vizuális művészeti tevékenységekkel is le tudják kötni magukat. A festés, rajzolás kivétel nélkül mindenkit jó irányba fejleszt, csakúgy mint az olyan hozzá kapcsolódó tevékenységek, mint például a képek, festmények nézegetése, vagy a séta közben megfigyelt természet” - állítja a pedagógus.

Bár  fentiek kétségtelenül igazak, az alsótagozatos rajzszakkörök után - már aki járt - szinte kivétel nélkül csak azok a gyerekek járnak vizuális tárgyú különórákra, akik művészeti középiskolába szeretnének felvételizni, ehhez pedig jól meg kell tanulniuk drapériát és csendéletet rajzolni.


Kanaki Anna

eduline