Szakács, felszolgáló, szobalány, recepciós, nővér, idősgondozó, au-pair: íme néhány a leggyakoribb állásajánlatok közül, melyeket a külföldi munkaközvetítésre specializálódott irodák kínálnak. Zömében időszakos és fizikai munkákról van szó, diplomásoknak csak elvétve akad egy-egy ajánlat. Ezek leginkább a mérnököknek, informatikusoknak szólnak, de keresettek a szakképzett egészségügyi dolgozók, betegápolók is.

Alapvető probléma, hogy az országot elhagyni vágyó munkavállalók többsége még társalgási szinten sem beszél egyetlen idegen nyelven sem. „Sokan nyelvtudás nélkül próbálnak elhelyezkedni külföldön, ám ez öngyilkosság” – véli Tóth Bernadett, a munkaerő-közvetítéssel foglalkozó EUWORK munkatársa. Hasonló tapasztalatokról számolt be a New People Kft. ügyvezető igazgatója is, hozzátéve, hogy a válság hatására az utóbbi években érezhetően megnőtt az 50 év feletti álláskeresők száma, akik végső kétségbeesésükben – miután kiszorultak a munkaerő-piacról – döntenek úgy, hogy akár az országhatáron túl is dolgoznának. A nyelvtudás hiánya náluk a legszembetűnőbb. Így azonban nem tanácsos nekivágni – hangsúlyozzák a megkérdezett szakemberek –, hiszen ha külföldön bármilyen probléma felmerül az elhelyezkedéssel kapcsolatban, nyelvtudás híján könnyen visszaélhetnek a munkavállalók jogaival. A bajt tetézheti, ha a kint rekedt, esetleg rászedett dolgozóknak egyetlen vasuk, sőt, még szállásuk sincs. (Gondoljunk csak a 2007 novemberében Ibizán ragadt magyar narancsszedők esetére, akik bérük töredékét kapták meg.) Hogy a munkajogi visszaélések elkerülhetők legyenek, a közvetítők azt tanácsolják, hogy legalább annyi költőpénz legyen a kiutazóknál, amiből vészhelyzet esetén haza tudnak jönni.

Hogy miért döntenek sokan a külföldi munkavállalás mellett és ők milyen fizetésekre számíthatnak a különböző munkakörökben, kiderül a hvg.hu cikkéből.



eduline