„Soha nem olvasok kötelezőket”
Galaxis útikalauz stopposoknak, Harry Potter, A Da Vinci kód. Néhány azok közül a könyvek közül, melyeket tanulók javasolnak kötelező olvasmánynak. Sok pedagógus, ma már abban sem biztos, hogy a kötelezőket feltétlenül olvasva kell megismerniük a nebulóknak. Mennyire időszerűek a mai kötelező olvasmányok, és lehet-e változtatni a listákon?
A Nemzeti Alaptanterv nem határozza meg a tanároknak azt, hogy mely kötelező olvasmányokat választhatják, a döntésben a tanárok teljes szabadságot kapnak. Sokak szerint hasznos lenne egy központilag kialakított bővebb olvasmánylista, amiből aztán a tanárok választhatnának. Sok pedagógus ragaszkodik az évtizedek óta bevált olvasmányokhoz, pedig ráférne a kötelezők listájára néhány frissítés.
Klasszikus mumusok
„Soha nem szoktam elolvasni a kötelezőket, anno egyedül a Kincskereső Kisködmönt olvastam el, az még tetszett. Az Egri csillagokat körülbelül a feléig olvastam el, ott meguntam és inkább maradtam az olvasónaplónál. A „kőszívűt” még el se kezdtem, szerintem azt nem is fogom elolvasni, marad a cd-re kiírt tartalom. Szinte minden kötelező olvasásakor szenvedek”- mondja Balázs, aki most hetedik osztályos.
Sok tanár szerint a klasszikusokat fontos megismertetni a diákokkal, hiszen azok a kultúránk részei. Bármennyire népszerűek is a Harry Potter típusú könyvek, nincs helyük a tanórákon, mivel alacsonyabb irodalmi színvonalat képviselnek. „Ezek a művek örökérvényűek, Harry Pottert pedig így is úgy is elolvassák a gyerekek” – fogalmazott egy magyartanár. Holott ma már elképzelhető, hogy Jókai végtelen leírásai, Nyilas Misi és Nemecsek Ernő figurái helyett ma már pergőbb írásokat és "nyertes" karakterekről szeretnének a diákok olvasni.
Más pedagógusok szerint fontosabb lenne, ha frissülne a kötelező olvasmányok listája, hiszen azok évtizedek óta nem változtak jelentősen. Sőt vannak pedagógiai szakemberek, akik továbbmennek és abban sem biztosak, hogy ezekkel a klasszikus művekkel a diákoknak feltétlenül olvasva kell találkozniuk. A paletta széles: a filmtől az internetig számos mód van arra, hogy a diákok megismerhessék az alapműveket.
„Az a legjobb, ha a diák elolvassa a feladott művet, de még mindig jobb, ha olvasónaplókat vesznek kézbe, mintha semmit sem. Az olvasás megszerettetésére is jó megoldás lehet a klasszikusok átdolgozása” - mondja Szegedi Zsuzsa magyartanár.
„Kilencedikben, szenvedtem a Szigeti veszedelemmel vagy az Odüsszeiával, egyedül a Rómeó és Júlián mosolyogtam néha, de az idei kötelezőket szerettem olvasni. Örkény: Tóték vagy A Mester és Margarita kifejezetten szórakoztató olvasmányok. Most felsőbb éves koromra már nem ódzkodom annyira a kötelezőktől”– mondja Péter a budapesti Ady Endre Gimnázium végzős tanulója.
Többszörös átdolgozás
Diákok, tanárok szerint egyaránt a hangsúly az olvasás megszerettetésén van. Általános Iskolában, olyan könnyebb műveket kellene a diákok kezébe adni melyekkel élmény lesz számukra az olvasás. Szerintük nem kell félni attól, hogy kicsit populárisabb, érdekesebb művet adjunk a gyerekek kezébe.
A legtöbb iskolában azonban még mindig kronologikus sorrendben tanítják a szerzőket és a műveket, ami nem feltétlenül szerencsés. „A sorrenden mindenképpen változtatni kellene. Az alsóbb osztályokban sok diák nem tudja befogadni Jókait, a Szigeti veszedelemnek nagyon nehéz a nyelvezete és a Bánk bánt is sok esetben nehéz értelmezni. Ezeket a műveket bőven elég lenne felsőbb osztályokban tanítani” – fogalmaz Szegedi Zsuzsa, aki azt is elmondta: a kötelezők kiválasztásában szabad kezet kapnak a tanárok, egyedül a tankönyv köti a kezüket. Az ajánlott irodalmat pedig már abszolút a tanár választja ki.
Sok pedagógiai szakember is amellett érvel, hogy bizonyos könyveket, - például Kosztolányi egyes műveit vagy Mikszáthot - lehetne alsóbb osztályokban tanítani, míg másokat csupán később, amikor a diákok már megszerették az olvasást és jobban is tudnak értelmezni.
Tőlünk nyugatabbra úgy tartják, hogy egyszerű nyelven kell írni, hogy azok a gyerekek is megszeressék az olvasást, akik addig unalmasnak találták.
Spanyolországban vagy Angliában a klasszikus műveket többször is átírják, hogy befogadhatóbb legyen a különböző korosztályok számára. A Don Quijotének létezik hét, kilenc, és tizenegy éveseknek szóló változata is. Angliában számos Shakespeare-átdolgozás születik azért, hogy a művek minél többekhez eljuthassanak. Svédországban, pedig az ötödikes kötelező olvasmányok között helyet kap egy kalandregény is, amiben időutazók fedezik fel a többi európai ország történelmét.
|
Egy verzió a kötelező olvasmányok listájára 9. osztályban: részletek a Bibliából, az Iliászból és az Odüsszeiából, Dante Isteni színjátékából, Zrínyi Miklós Szigeti veszedelméből. Szophoklész: Antigoné, Shakespeare: Rómeó és Júlia 10. osztályban: Moliére: Tartuffe, Voltaire: Candide, Goethe: Faust, Victor Hugo: A nyomorultak, Alexandr Puskin: Jevgenyij Anyegin, Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde, Petőfi Sándor: Az apostol, Arany János: Toldi estéje és Jókai Mór: Az arany ember. Ajánlott olvasmányok: Daniel Defoe: Robinson Crusoe, Jonathan Swift: Gulliver utazásai, E. T. A. Hoffmann: Az arany virágcserép 11. osztályban: Madách Imre: Az ember tragédiája, Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma, Balzac: Goriot apó, Gogol: A köpönyeg, Csehov: A csinovnyik halála, Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés, Kosztolányi Dezső: Édes Anna. Ajánlott olvasmányok: Stendhal: Vörös és fekete, Flaubert: Bovaryné, Tolsztoj: Ivan Iljics halála, Csehov: Sirály 12. osztályban: Thomas Mann: Mario és a varázsló, Franz Kafka: Az átváltozás, Bertolt Brecht: Kurázsi mama és gyermekei, Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek, Örkény István: Tóték, Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita, Ottlik Géza: Iskola a határon Ajánlott olvasmányok: Franz Kafka: A per, Samuel Beckett: Godot-ra várva, Kertész Imre: Sorstalanság |
Schäffer Dániel
Eduline
