„Általában csodabogaraknak néznek minket”
A Pannonhalmi Bencés Főapátság szomszédságában ma egy több mint háromszáz diákot befogadó fiúgimnázium és kollégium működik. A hat és négyosztályos monostori iskolában csak bentlakásos diákok tanulnak, ötven világi és szerzetestanár felügyeletével. Hogyan élnek a bencés diákok a ma is működő, ezeréves hagyományokat ápoló apátság mellett?
Fütyülés, kiabálás, dobogás fogad a teremben, ahová belépek. Kezdődik a szokásos szerdánkénti művészmozi a Pannonhalmi Bencés Kollégiumban. Amint azonban feltűnnek a film első kockái, a zaj elül, és ez így is marad másfél órán keresztül. Csak a stáblistánál kitörő taps jelzi: a teremben körülbelül száz tizenéves fiú nézte végig a filmet.
„Az apát-szerzetes viszonyához lehet hasonlítani nálunk a tanár – diák kapcsolatot, és igaz lehet rá a rendi jelmondat is, hogy az apát – tehát ez esetben a tanár - „Intsen, kérjen, feddjen!” – mondja Hardi Titusz atya a Bencés gimnázium igazgatója. A monostori iskolában soha nem vált el élesen a spirituális tudás a konkrét tárgyi ismeretektől, sokat tesznek itt azért, hogy ez a hagyomány fennmaradjon. A hangsúlyt a személyes törődésre és a magas szintű oktatásra teszik.
A gimnázium országosan az első tíz között van a felvételi arányt tekintve, tavaly 60-ból 55 diákot vettek fel a felsőoktatásba. 2008-ban pedig a 10. évfolyamon 1012 iskola közül matematikából kettő, szövegértésből öt előzte meg a bencéseket.
„Nálunk alapvetően 168 órára kell berendezkedni az oktatásban, hiszen a tanítás hatnapos, szombaton is zajlik. Néha persze ez sok, a diákok feszegetik a határokat, hiszen ők is kamaszok” – mondja a bencés Titusz atya, aki 2006-ban vette át az igazgatóságot. A diákok a szünetekkel együtt nagyjából havonta utazhatnak haza családjukhoz. A gimnázium tanulói -és azok családjai- nagy többsége hívő, a felvételinél plébánosi, lelkészi vagy hittantanári ajánlást kell mellékelni. Az igazgató atya hozzátette: mindenképpen kell egy nyitottság a vallásra, ha valaki ide szeretne járni. Az iskolában többek elmondása szerint az az igazi siker, ha a diák, nem gyakorolja mindennap vallását, alapvetően nem vallásos, de a gimnáziumban azzá lesz.
Imádkozás és tanulás
"Ora et labora” – „Imádkozz és dolgozz!” - hangzik a Szent Benedek- rend jelmondata. A hazánkban - és Nyugat-Európában is - a legrégebbi szerzetesrendnek számító bencések eredetileg nem tanító, hanem dolgozó rend voltak. A felvilágosult abszolutizmus jegyében, 1786-ban II. József feloszlatta a rendet, melyet később, 1802-ben Habsburg I. Ferenc állított vissza, egyetlen feltétellel: a szerzeteseknek iskolákat kell alapítaniuk és szélesebb körben kell tanítaniuk. A bencések az 1800-as évektől a Habsburg - fiak nevelői is, a legfiatalabb Habsburg György is pannonhalmi szellemiséget szívott magába.
Az iskolát 1948-ban államosították, ám 1950-ben újra indulhatott, mint bencés gimnázium. Az iskola egyike volt annak a nyolc katolikus gimnáziumnak, amely a kommunizmus éveiben is fennmaradhatott Magyarországon.
A bencés diák élete fél hétkor indul: az ébresztő és a reggeli után stúdiumra mennek a tanulók, ami körülbelül a világi tanulószobának felel meg. A tanítási idő után, az oklevélolvasástól – a gitártanulásig van lehetőségük a tanulóknak szakkörökön részt venni, melyet ismét stúdium követ este hétig, a vacsoráig.
A tanárok - osztályfőnökök mellett minden osztályt egy prefektus felügyel állandóan, aki szinte a srácokkal él: ébreszt, felügyel a rendre, segít a tanulásban, közös beszélgetéseket és imát vezet. „ A délután sokkal inkább különbözik a klasszikus nevelőtanári funkciótól, az együttes séták, közös teázások és beszélgetések alatt van módja a prefektusnak a személyes párbeszédre, segítségadásra a problémák megoldásában, ilyenkor lehet „egyben látni a gyerekeket” – mondja Bajnóczi Gábor prefektus, aki maga is bencés diák volt.
„Olyan ez az együttélés a gyerekeknek, mintha 20-30 testvérük lenne” – teszi hozzá.
Kilenc óra körül kerül sor a közös esti imára, majd a kisebbeknek fél tízkor, a nagyobbaknak tízkor van lámpaoltás.
Kiengedni a gőzt
A lakájos, galériás szobában – inkább kis lakásban- két fiú fogad. Andor és Marcell végzősök – 12. osztályosok. Mindketten hívő családból származnak, és a szüleikkel való közös megegyezéssel jelentkeztek Pannonhalmára.
„Eleinte nehéz volt megszokni ezt a kötöttséget, és a többiekhez való alkalmazkodást, hiszen húszan – harmincan töltjük együtt napjainkat” – mondja a kezdeti nehézségekről Andor. „Sokan vádolják az iskolát, hogy „papképző”, de erről szó sincs. Ha máshová kerülünk, jóval kevesebb időnk maradna a tanulásra, és nagyon sok plusz dolgot tudunk itt tanulni, amire máshol nem lenne lehetőségünk. Mind lelkületben, mind nevelésben és emberségben, sokkal többet ad ez az iskola, mintha egy állami gimnáziumba járnánk” – teszi hozzá Marcell.
Néha nehéz, hogy kevés az alkalom kiengedni a gőzt, mert, ha mégis van rá lehetőség, akkor robban – mondják a fiúk, akik szerint megtörtént az is, hogy egy budapesti hangverseny látogatáskor egy komplett felsős társaság lógott meg, hogy beleszagoljon a fővárosi éjszakába.” Az biztos, hogy bizonyos szintű szociális éréstől el van zárva itt az ember” – osztja meg gondolatait Marcell.
A bencés kollégium zárt világ, a közösségből való kikerüléssel, egy teljesen más közegbe, a szekularizált társadalomba kerülnek vissza a bencés diákok. Az igazgató szerint az itt tanulás után a többség visszatalál a társadalomba, jelentős részük azokkal az értékekkel felvértezve folytatja tanulmányait, amit itt kapott. Persze előfordul „ajtóbecsukás” is, vagyis amikor a közösségből kikerülő diák kényelmetlenül érzi magát „odakint” és visszajönne. A tantestületben egyébként sokan vannak, akik régen diákként éltek itt.
„Általában csodabogaraknak néznek minket más közösségekben, de nincs ezzel probléma, kilencven százalékban mindenkinek sikerül beilleszkednie. A bencés rend mindig is nyitott volt és befogadó, és ezt a nyitottságot igyekeznek átültetni a gyerekek nevelésébe is. A lényeg a keresés, a kérdezés a gondolkodás.” – mondja a prefektus Bajnóczi Gábor.
Schäffer Dániel
eduline
