Kovács Antal, Magyarország első olimpiai- és világbajnoka a judo sportágban. Talán nem mindenki tudja róla, hogy mióta visszavonult a versenysporttól, a Paksi Atomerőműnél dolgozik, és sokat tesz a létesítmény társadalmi elfogadtatásáért, miközben a doktori fokozat megszerzésén fáradozik. Munkájáról és a tanulásról beszélgettünk vele:

Gyermekkorodban mi szerettél volna lenni?
Mint minden normális egészséges kisgyerek, katona, rendőr, tűzoltó – és hát most már eléggé kellemetlen de bevallom, egy időben Lenin is szerettem volna lenni.

Végül mi lettél? Mivel foglalkozol az Erőműben?
A Közösségi kapcsolatok részlegnél dolgozom. Az Atomerőművel kapcsolatban álló települések, illetve térségekkel ápoljuk a jó viszonyt. Megfelelő információkkal igyekszünk őket ellátni, sőt ennél többet is teszünk, mert az Erőmű által létrehozott Duna-Mecsek Alapítvány működésében is részt veszünk, ami a gazdaságélénkítést szolgálja. Egy jól működő és jól prosperáló gazdasági környezetben nyilván az Erőmű működése is sikeresebb lehet. Ezen dolgozunk.

Hogyan kerültél ebbe a pozícióba?
Miután kiderült, hogy Lenin nem lehetek, mert az már foglalt, mivel a matekból egészen jó voltam, így ilyen irányba indultam el. Mellette, hobbiból judóztam. Egész jól ment, 15 évesen megnyertem a Magyar Bajnokságot, de akkor még nem készültem élsportolónak. Később nyertem junior EB érmeket is. Mikor továbbtanulásra került a sor, a Műszaki Egyetemre jelentkeztem. Akkor jött a lehetőség, hogy kijuthatok a felnőtt olimpiára, emiatt halasztottam az egyetemen. Amikor megnyertem az olimpiát, látszott, hogy itt többről van szó, mint hobbiról, az egyetemet olyan szintű sport mellett nem lehetett akkoriban csinálni. Így hát átmentem a Közgázra, és végül közgazdasági diplomát szereztem 2001-ben. 2002-ben elkezdtem egy doktori iskolát. Mivel akkoriban minden világversenyen érmes voltam, tehát látszott, hogy érdemes a sporttal foglalkoznom, ezért nem kezdtem el közgazdászként dolgozni. Már akkor az volt az elképzelésem, hogy ha majd abbahagyom a sportot, akkor az Atomerőmű elfogadtatásáért szeretnék dolgozni. Egészen kis gyermekkorom óta mindenhol azzal találkoztam, hogy az emberekben előítéletek vannak az Atomerőművel szemben. Paksiként mindig megkaptam, hogy biztos sugározok. A testvérem hosszú ideig részlegvezetőként dolgozott az Erőműben, így eléggé sokat tudtam a dologról, és láttam hogy mennyire jó megoldás. Ahogy egyre jobban beleástam magam a témába, láttam, hogy per pillanat ezen a területen ez a legjobb megoldás. A doktorit már úgy kezdtem el csinálni, hogy ha esetleg ez lesz a későbbi munkám, akkor a kettőt össze lehessen kötni. A doktori dolgozatom, amelyet a múlt héten adtam le, az Atomerőmű marketing kommunikációját taglalja. Hát így kerültem ide. Két hitvallásom van - vagy hívjuk inkább küldetéstudatnak – az egyik, hogy a sportot igyekszem mindenhol népszerűsíteni, azért, hogy az emberek egészségesebben éljenek és tapasztalják meg azt az örömöt, amit a sport ad, a másik pedig, hogy minél többet megtudjanak az emberek az atomenergiáról. Korunk egyik legnagyobb kihívása és problémája a globális felmelegedés. Ennek a problémának a megoldására ma Magyarországon az atomenergia a legalkalmasabb. Természetesen emellett támogatom a megújuló energiaforrásokat, igazi zöld vagyok, a fűtésemet most cseréltem hőszivattyúra, napkollektorom is van, elzárom a csapot, mikor fogat mosok, de ezzel együtt állítom, hogy nincs más megoldás, mint az atomenergia.

Mennyiben más egy doktori disszertáció, mint egy szakdolgozat?
A Phd egy eléggé komoly tudományos fokozat. A terjedelme is több és a színvonala is magasabb. Hét évet dolgoztam rajta, több tízezer oldalt anyagot olvastam el hozzá, és néhány ezer oldalt írtam a témában. Közben elvégeztem a doktori iskolát, ami 6 félév volt, publikáltam cikkeket, és előadásokat tartottam konferenciákon. Elég hosszú folyamat, mire az ember eljut oda, hogy egyáltalán beadhatja a disszertációját. Alapjaiban persze hasonló a szakdolgozathoz, hiszen itt is ki kell találni egy témát, azt kutatni kell, de a különbség körülbelül olyan lehet, mint hogy az általános iskolában van egy záróvizsga, ehhez képest az érettségi komolyabb, ahhoz képest, pedig egy egyetemi szigorlat még komolyabb dolog. Ugyanígy van házi dolgozat, diplomamunka, és doktori disszertáció. Ennél vannak még magasabb szintek, de nekem ez most egy nagy falat.

Most már használhatod a doktori címet?
Nem, és nem is fogom használni. Ez sem egy rövid folyamat, mire odáig eljut valaki. A dolgozat beadása után következik egy műhelyvita – ez egy házi védés. Itt körülbelül 30 elismert tudományos szakember véleményt mond a dolgozatról, megteszi az észrevételeit, amelyek alapján javíthatok rajta. Utána még van egy szigorlat, és ezután adhatom be a kijavított dolgozatot rendes védésre. Ennek a címnek komoly tekintélye van, ezt nyilván nem lehet ingyen adni.

Szerinted meg lehet tanulni tanulni?
Mindenképpen. Nekem jó agyam volt, emiatt gyakorlatilag a gimnázium végéig sosem tanultam. Ami az órán elhangzott, azt megjegyeztem és abból megéltem. Aztán amikor bekerültem az Egyetemre, akkor jött az első döbbenet, hogy nem megy olyan egyszerűen, mint addig. Miután élsportoló lettem és megnyertem az Olimpiát, már nem engedhettem meg magamnak, hogy felkészületlenül menjek a vizsgára. Mivel az időm a sport miatt kevés volt, rendesen meg kellett tanulnom, tanulni. A sport mindenképpen rengeteget segített abban, hogy rászoktatott a rendszerességre, és arra, hogy próbáljam a maximumot teljesíteni.

Tervezed, hogy ezek után még tanulsz valamit?
Öncélúan biztosan nem. A Phd-t sem azért kezdtem el, hogy legyen egy ilyen fokozatom, vagy használhassam a címet, hanem azért, mert 2001-ben befejeztem az egyetemet, és még szerettem volna sportolni. Azt pedig munka mellett nem tudtam volna megtenni. Az én tapasztalatom szerint, az embernek friss diplomával a zsebében még fogalma sincs, hogy mit szeretne csinálni valójában. Amikor elkezd dolgozni, akkor látja meg, hogy merre érdemes tovább szakosodni. Valahogy így kéne ennek működnie.

Ajánlanád a szakmádat a most pályát választóknak?
Az eredeti szakmám közgazdász. Amit most csinálok, abban van marketing, PR, kommunikáció, regionális térségfejlesztés, otthon kell lenni az energetikában – tehát van egyfajta mérnöki oldala is, mondhatni igazán szerteágazó munkakör. Ha valaki olyan környezettudatos, mint amilyennek én gondolom magam, érdeklik a gazdasági folyamatok, ugyanakkor az is érdekli, hogy mi zajlik a technológiában – annak ez nagyon érdekes lehet. Én mindig is olyan dolgot szerettem volna csinálni, ami a társadalom számára hasznos.