Azok a csecsemők, akik sűrűn gesztikulálnak, nagyobb szókinccsel rendelkeznek iskolás korukra, mint azok a társaik, akik nem. Az amerikai kutatók azt állapították meg, hogy akik 14 hónapos korukban már testbeszéddel is kifejezik magukat, azoknak később a szóbeli kommunikációval is kevesebb problémájuk lesz.

A tanárok és a szülők segíthetnek a gyerekeknek azzal, hogy bátorítják őket a gesztusok használatáa – így beszélni is hamarabb és könnyebben tanulnak meg – mondták a Chicagói egyetem pszichológusai. Azt is kiderítették, hogy a jobb anyagi körülmények között élő, és tanultabb szülők gyermekei többet gesztikulálnak.

A megfelelő szókincs kulcsfontosságú az iskolai sikerek eléréséhez, és ez az oka, amiért a kisebb jövedelemmel rendelkező családok gyermekei nagyobb eséllyel buknak el a tanulmányaik során. „A kutatásaink ellentmondanak a mendemondáknak” – mondta Susan Goldin-Meadow, a kutatásban részt vevő egyik pszichológus. „Nagymamáink mindig azt hajtogatták; ha rendesen artikulálsz, nincs szükséged a kezeidre. A felső tízezer a mai napig így gondolkodik – bár a kutatásaink ebben is meglepő eredményeket hoztak. A társadalom legfelsőbb rétegeiben is találtunk különleges gesztusokat. Semmi kétség, a gesztikuláció és a beszéd nagyon szorosan kapcsolódik egymáshoz.” Például nagyban hozzájárulnak a szavak tanulásához és értelmezéséhez. Például ha a gyerek rámutat egy babára, az anyukája általában megerősíti „Igen, az ott egy baba”. Így a szó jelentése és a tárgy képe összekapcsolódik a gyermek agyában. A gesztusok pedig segíthetik pontosabban és tökéletesebben kifejezni a gyermekek mondanivalóját, amikor még nehezen formálnak meg teljes mondatokat és szavakat.

A kutatók 50, különböző hátérrel rendelkező családot vizsgáltak. 90 percen keresztül filmezték a gyerekeket a szüleikkel, különböző, ámde hétköznapi szituációkban.

Arra is rájöttek, hogy a magasabban képzett szülők többet beszélnek a gyerekekhez, és teljes mondatokat használnak. Ennek köszönhetően csemetéik átlagosan 11%-kal jobban és többet gesztikulálnak. Ez a különbség iskolás korukra sem tűnik el, akik alacsonyabb szókinccsel kezdik a tanulmányaikat, azok hátrányosabb helyzetből indulnak – az iskolai tananyag pedig már nem pótolhatja a gyerekkorban elmaradt fejlődést.