Kínos téma, krétával körülírva
A méhecskés mese ideje már lejárt, hiszen manapság lépten-nyomon a szexualitás valamelyik megnyilvánulási formájával találja magát szemben az ember, és természetesen a gyerek is. Óhatatlanul felmerül a kisebbekben, és néha a nagyobbakban is egy-két, vagy számos olyan kérdés, amelyre a szülő vagy válaszol, vagy nem.
Kínos téma, amelyet legszívesebben mindenki hárítana. Ám valakinek mégis meg kell válaszolnia a feltett kérdéseket. Vajon az iskola mennyiben segíthet a megfelelő felvilágosításban. A kutatások eredményei szerint nagyon sokat.
A szakemberek szerint a szexuális felvilágosításnak legalább olyan fontosnak kellene lennie, mint a biológia óráknak. Igaz, a fogamzásgátlásról rengeteg szó esik mostanában, ám arról, ami a használatát indokolja, a szexről annál kevesebb. Az iskoláknak pedig fel kell készülniük erre, a tanároknak pontos útmutatást kell kapniuk arról, mi is tulajdonképpen az, amiről beszélni kell. A diákok és a tanárok között végzett felmérések szerint egyáltalán nem, vagy csak kevés szó esik olyan dolgokról, mint a szex, szerelem, érzelmek és párkapcsolat. És nem csak az iskolákban, hanem azon kívül is.
Ennek pedig az az eredménye, hogy egyre több tini fordul orvoshoz nem kívánt terhességgel. Az ambulanciákon dolgozó orvosok és pszichológusok szerint nagy szükség lenne többet beszélni két ember kapcsolatáról és arról, mit tegyenek a fiatalok, ha úgy érzik, akarata ellenére kényszerítik szexuális kapcsolatra. Sokan ugyanis csupán azért mennek bele a dologba, mert úgy gondolják muszáj, ha nem tennék meg, elhagyná őket a párjuk. Sokuk úgy esik teherbe, hogy soha nem beszélt a szexuális kapcsolatról a szüleivel, az iskolában pedig zavarta a téma. A szakemberek szerint ez rendkívül rossz helyzet, amin változtatni kell. A szex nem afféle bűnös, titkos dolog, amelyről mélyen hallgatni kell. Nem kell és nem is szabad.
Természetesen a szülőknek is tenniük kell ezért, de az iskola sem vonhatja ki magát a szexuális felvilágosításból. Hogy mire lenne ehhez szükség?
Elsősorban olyan tanárokra, akik megfelelően képzettek ezen a területen, mernek és tudnak nyíltan, szégyenkezés nélkül beszélni a szexualitásról. Mivel a felvilágosításra leginkább a 10-14 év közötti diákoknak van szükségük, ezért ez a feladata leginkább az általános iskolai tanárokra hárul. Emellett nagyon fontos lenne erősíteni a szülők és az iskola kapcsolatát, megfelelően bevonni őket az oktatásba, ösztönözni őket arra, hogy beszélgessenek a témáról a gyerekekkel, és nem csak akkor ha kérdez. Szükséges lenne olyan külső szervezetekkel is együttműködnie az iskoláknak, amelyek tanácsot adhatnak és segíthetnek a fiataloknak és a tanároknak egyaránt.
A tökéletes felvilágosító óra olyan tudással látná el a diákokat, amelyeket aztán az életben is alkalmazni tud majd, és amelyek alapján képes mérlegelni, hogy mi a jó neki és mi nem. Természetesen a jó arányokat nagyon nehéz megtalálni, hiszen mindannyiunknak más az értékrendünk és másképp ítélünk meg helyzeteket. A megoldás azonban nem az, hogy a homokba dugjuk a fejünket.
A felmérések azt bizonyítják, hogy azok a felnőttek, akik iskolás korukban részt vettek a felvilágosító órán, jobb a szexuális életük és egészségük is. Nyilvánvalóvá vált az is, hogy azok, akik megfelelően felvilágosultak, sokkal kevesebb kockázatos kapcsolaton esnek át, felelősségteljesebben választanak partnert és megfelelően védekeznek is. Nem is kérdés, hogy akik tisztában vannak a veszélyekkel, a betegségek lehetőségével és a nem kívánt terhesség kockázatával sokkal többet tesznek azért, hogy elkerüljék mindezt. A kutatások szerint a nem kívánt terhességek megelőzésének egyik leghatékonyabb módja a szexuális felvilágosító órák.
Nem mondani semmit sem – nem éppen a leghatásosabb alternatíva. Egy-egy óra keretében azonban nem csupán a szexről eshetne szó. A tanárok adhatnának életvezetési és karriertanácsokat is, ezzel is hozzásegítve a gyerekeket egy olyan élethez, amelyben jobban és hatékonyabban tudják képviselni és érvényesíteni saját magukat, bármilyen téren.
