Minden negyedik magyar elégedett a külsejével
Az emberek kétötöde elégedett a külsejével (30 százaléka az esetek többségében, míg 11 százalékuk szinte mindig). A magyarok további 40 százaléka néha elégedett, néha elégedetlen, míg csak minden ötödik magyar elégedetlen saját külsejével – derül ki az Image Factory és a Tárki legfrissebb Társadalmi Klíma Riportjából.
A kutatásból kiderült: csak minden tizedik honfitársunknak elsődleges a külső a párválasztáskor, ugyanakkor az emberek egyötöde szerint száramzott már előnye vagy hátránya külsejéből karrierje során.
Kutatásunk eredményei szerint az emberek 30 százaléka az esetek többségében elégedett, míg 11 százalékuk szinte mindig elégedett a külsejével. A magyarok 40 százaléka néha elégedett, néha elégedetlen, míg csak minden ötödik magyar elégedetlen saját külsejével. A lakosság 6 százaléka szinte mindig elégedetlen, amikor belenéz a tükörbe, míg 13 százalékuk az esetek többségében érez ugyanígy. A férfiak jóval elégedettebbek a külsejükkel, mint a nők. Az erősebb nem képviselőinek a fele legtöbbször vagy szinte mindig elégedetten méri végig magát, míg a magyar nők közül csak minden harmadik tesz ugyan így.
A válaszadók közel kétharmada a párválasztásnál egyformán fontosnak tartja a belső és külső tulajdonságokat. Az emberek egynegyede (22%-a inkább, 3%-a kizárólag) párválasztásnál a belső tulajdonságokat tartja fontosabbnak, míg minden tizedik magyarnak a külső az elsődleges párválasztásnál (3% szerint kizárólag, 8% szerint inkább). A férfiaknak fontosabb a potenciális választott külseje, mint a nőknek (13 illetve 10 százalék). Emellett a férfiak körében jóval alacsonyabb azok aránya is, akik a belső tulajdonságra helyezik a hangsúlyt, amikor társat választanak (20%-uk vélekedik így, míg a nőknek 28%-a). A kor előrehaladtával csökken a külső jelentősége a párválasztásnál: míg a húszas éveikben járók 16%-a nyilatkozott úgy, hogy a külső számít, addig 70 év felett ez az arány csak 8%.
A kutatás szerint a magyarokra nem jellemző, hogy irigyek lennének mások külsejére. Tíz válaszadóból hárman ismerték el, hogy irigykedtek már közeli rokonukra, ismerősükre. A nők között magasabb az irigykedők aránya, mint a férfiak körében: 36%-uk nyilatkozott így, míg a férfiaknál csak 21%. A budapestiek a leginkább hajlamosak az irigykedésre. Majdnem minden második fővárosi átélte már ezt az érzést. A közeli barátok, ismerősük külseje a vidéki városok lakóit hagyja leginkább hidegen. Közülük csak minden ötödik irigykedett már valaha ismerőse, rokona külsejére.
A magyarok 22 százaléka érezte már úgy, hogy külsejéből előnye vagy hátránya származott szakmai karrierjében. A nők között ez az arány magasabb, 25 százalék.
A külsőnek leginkább Budapesten van szerepe a karrier alakulásában. A budapestiek 31 százaléka számolt be arról, hogy külseje befolyásolta már szakmai pályafutását. A legkevésbé a vidéki városok lakói gondolják így, hiszen közülük csak minden hetedik élt át ilyen élethelyzetet.
Első ránézésre a politikától távol áll a szépség kérdése, azonban éppen a politika világa az – főként, mióta a tömegmédiában zajlik a választási küzdelem – ahol a jó megjelenés kulcs lehet a sikerhez. Az 1960. szeptember 26-ai, 70 millió ember által nézett Nixon-Kennedy vita volt talán az első tanulság mind a megjelenés, mind a nonverbális kommunikáció fontosságát illetően. Richard Nixon ugyanis nyerésre állt a rádióhallgatók körében, míg a kutatások szerint a tv-nézők John F. Kennedy-t preferálták.
Kísérletek igazolták, hogy az emberi idegrendszer és érzékszervek kiválóan alkalmasak az arc felismerésére: a másodperc tizede is elég az arcvonások megjegyzésére. Éppen ezért a képernyőn felvillanó politikus arc is könnyen, gyorsan megítéltetik. Az Egyesült Államokban több évtizede zajló kutatások egyértelmű összefüggést fedeznek fel a megjelenés és a választhatósági potenciál között: az átlagos testarányokkal rendelkező és szimmetrikus arcú jelölteket ítélték meg a legkedvezőbben, ha egyéb információ nem állt rendelekzésre. Azt is kimutatták, hogy kizárólag a politikailag legtudatosabb választók kerülik a külső megjelenés alapján meghozott döntéseket. Régóta vizsgálják, hogy a megjelenés bizonyos összetevői – például a dominancia, a vonzó arc, vagy a babaarcúság – hogyan határozzák meg a választók döntését. Míg azonban a korábbi amerikai kutatásokban a babarcú politikusokat részesítették előnyben, addig ma az a lényeg, hogy az arc hozzáértést sugalljon – állítják a szociálpszichológusok. Brit lapok odáig mentek, hogy a siker érdekében a konzervatívoknak le kellene cserélnie David Cameront vagy a Munkáspártnak Gordon Brownt.
Egy 2007-es román kutatás ellenben arra mutatott rá, hogy a román választók jobban bíznak a csúnya politikusokban. A „csúnyasági listát” Traian Basescu államelnök vezette (14% szerint ő a legkevésbé vonzó), aki ellenben az emberek több mint felének bizalmát élvezte. A legszebbnek Cristian Boureanu liberális képviselőt, valamint a miniszterelnök Calin Popescu Tariceanut találták, de ők álltak a bizalmi lista alján is.
A szemérmesebb hazai közéletben a külső adottságok viszonylag ritkán kerülnek a figyelem középpontjába. Az azonban emlékezetes, hogy 1989 után az SZDSZ és a Fidesz fellépése nemcsak nyelvezetében hozott újat a magyar politikába, hanem a párt jó kiállású, fiatal közszereplői szerethető alternatívát nyújtottak mind az öregedő MSZMP káderekkel, mind az MDF kormány szürke öltönyös politikusaival szemben. A bulvárlapok, internetes portálok szavazásain gyakori helyezettek Selmeczi Gabriella (Fidesz), Dávid Ibolya (MDF), Tüttő Kata (MSZP), Deutsch Tamás (Fidesz), Horváth Csaba (MSZP) vagy Mesterházy Attila (MSZP). A politikusok mint ismert, sokak számára vonzó arcok népszerűségét kihasználva olyan jótékonysági divatbemutatót tartottak 2006-ban, amelyen a kifutón parlamenti képviselők mutatták be a kollekciót.
Egy teljes iparág, a szépségipar épül az emberek bizonytalanságára és arra a vágyára, hogy maguk is bele tudjanak avatkozni saját külsejükbe. Az Egyesült Államokban 2007-ben összesen 11,7 millió szépészeti beavatkozást hajtottak végre 13 milliárd dollárért ami átszámítva közel 2000 milliárd forintot jelent. Ez megfelel egy kisebb ország éves költségvetésének. Nem meglepő módon a beavatkozások döntő többségét (91%) nőkön végezték, míg a férfiak közvetlenül lényegesen kisebb mértékben érintettek. A plasztikai műtétek közül legtöbbet, több mint egymilliárd dollárt fordítottak csak tavaly zsírleszívásra. Közel 1 milliárd dollárért végeztettek has- és arcplasztikát is, ami a második illetve harmadik legtöbb bevételt jelentő operáció típus volt az USA-ban tavaly, míg mellek szépítésére több mint 2,3 milliárd dollárt költöttek.
Itthon a plasztikai műtétek ma még luxuskiadásnak számítanak. Honfitársaink, azonban nemcsak sebészeti beavatkozásra költenek kevesebbet a nyugati fogasztóknál, hanem kozmetikumokra is. Míg az EU-ban átlagosan havonta 4000 forintnak megfelelő értékben költöttek kozmetikai termékekre az állampolgárok, Magyarországon ez az érték alig haladta meg az 1200 forintot 2006-ban.
A médiában egyre nyíltabban esik szó a plasztikai beavatkozásokról. Nemcsak a celebritások műtétei kerülnek képernyőre, de feltűntek olyan valóságshowk is, amelynek központi jelentkezőit plasztikai műtét segítségével változtatják meg. Az egyik első ilyen jellegű műsor az amerikai Fox TV-n futott „Swan” (Hattyú) elnevezéssel, de a Music Television „I want a famous face” (Híres arcot akarok) című műsora és a TV2 „Nagy átalakítás” sorozata is ide tartozik. A csatorna kevésbé provokatív műsort készített, mint a nyugati adók. Nem azt célozta meg, hogy a résztvevők saját kedvtelésükre alakítsák magukat, ugyanis hivatalos célja az volt, hogy a nézők segítségével kiválassza, melyik testi hibától szenvedő emberen segítsen. Az azonban ebből a műsorból is látszik, hogy hazánkban is komoly érdeklődés mutatkozik a plasztikai sebészet iránt, és az egyre szélesebb körben elfogadott.
