A Jazz Színpad programja idén felfogható a nagybetűs zenei szabadság kinyilatkoztatásának: a megszokott formáktól való elrugaszkodás szándéka legalább annyira összekapcsolja a színpadon fellépő produkciókat, mint a jazzes harmóniavilág. Bár a jazz műfaja majdnem száz éve egyet jelent a zenei haladással, valamennyi idősík, a múlt, a jelen és a jövő hangzásvilága, külföldi és hazai sztárjai egyaránt jelen vannak a programban - a Sziget Fesztivál sokszínűséget hirdető szellemiségéhez méltó módon.
Hallható és látható lesz a Rhoda Scott (USA), a Hammond orgona idén hetven éves királynője, aki még ma is tinédzsereket meghazudtoló energiával és szenvedéllyel játssza klasszikus dzsessz-sztenderdektől a gospeleken és a spirituálékon keresztül blues-okig terjedő műsorát.
Maceo Parker (USA) körülbelül az a funk zenének, mint Jimmy Page a rocknak, vagy Karl Bartos a technónak: orákulum, keresztapa, de legrosszabb esetben is minimum szülészorvos. James Brown zenekarának tagja, rengeteg slágerének szerzője, manapság Prince zenekarának oszlopa. Szólóban is sikeres, élő koncertjei lehengerlőek.
A múltban, a jelenben és a jövőben párhuzamosan élő és alkotó Da-Taz (Fr) funk, elektro, triphop és némi breakbeat elegyét játssza, a már jól megszokott francia lazasággal és eleganciával. A jövő jeleit leghatékonyabban a szintén francia Sayag Jazz Machine (Fr) erősíti fel: mint egyfajta sűrű, egzotikus ételben a fűszerek, úgy áll össze zenéjükben a drum and bass, a hiphop, a swing, a rhythm and blues, a bebop, valamint hozzá a hol finom, hol sokkoló filmvetítés (a VJ itt bizony ugyanolyan rendű és rangú zenekari tag, mint a szaxofonos).
2005 nagy felfedezettje volt franciahonban a Smooth (Fr) zenekar. A saját hangzását elektro-soulként definiáló csapat friss, üde színfolt a zenei univerzumban: súlyos funk, latin és hiphop ritmusok, pedál-funky, filmzenés vonósbetétek, lazán eldarált szövegek, mesterien kezelt Fender Rhodes elekromos zongora. Vladimir Cetkar (USA) smooth-jazz gitáros Macedóniából érkezett az USA-ba 1996-ban, ekkor kezdte tanulmányait a bostoni Berklee-n. A diploma után New Yorkba költözött, ahol nem más, mint George Benson vette szárnyai alá, akinek a hatása a mai napig érződik: ennél jobban gitározni és scattelni bizony nem sok embert hallottunk mostanában.
Pár szót a hazai fellépőkről. A Budapest Bár városi cigány folk/jazz hangszerelésben játszik 1930-as évekbeli sanzonokat a mikrofonnál olyan sztárokkal, mint Frenk, Keleti András (Colorstar), Kiss Erzsi (Egy Kis Erzsi Zene, Erik Sumo), Kollár - Klemencz László (Kistehén tánczenekar), Lovasi András (Kispál és a Borz), Németh Juci, Ruttkai Bori (Specko Jedno), Szalóki Ági és Szűcs Krisztián (HS7). A Barabás Lőrinc Eklektric üstökösként robbant be a köztudatba. A csapat a közönség több évtizedes kimondatlan vágyát fogalmazza meg a zene nyelvén -"táncoljunk élvezetes jazzes dalokra".
Harcsa Veronika szintén nemrég került a figyelem középpontjába: egy évvel ezelőtt még tele kellett írni a róla szóló írásokat mindenféle hivatkozásokkal egyéb szerepléseire (Eric Sumo Band, 9:30, OFF, PASO), ma azonban már hivatkozási alap. "Too early" című dala vezette az MR2-Petőfi playlistjét, májusban Japánban turnézott, klubkoncertjeire hetekre előre elfogynak a jegyek... Veronika huszonöt évesen ült fel lazán és könnyedén a magyar jazz királynői trónszékére, amely hosszú évek óta betöltetlen volt.
Az új helyszínen található színpad és az őt körülvevő különleges helyszínek (Luminárium, Logikai Sátor) alkotta új "városrész" reményeink szerint egyfajta törzshellyé növi ki magát a különleges, egyedi élményekre vágyó, nyitott Szigetlakók körében.
(www.edupress.hu)
