A Hargita Nemzeti Székely Népi Együttesnél alapítása óta táncosok, zenészek, koreográfusok generációi váltották egymást, s mindegyikük komoly szerepet vállalt a népi hagyományok megmaradásáért folyatott „küzdelemben”, az erdélyi magyar kultúra népszerűsítésében. Produkcióikkal, magatartásukkal, oktatói és kutatómunkájukkal azt az embernevelő formát éltetik, amelyet a néphagyományok őriznek, azokat az emberi értékeket közvetítik a mai világnak, amelyeket népünk őrzött meg. Ezt kéri és várja tőlük közönségük turnéikon és székelyföldi előadásaikon egyaránt.

Műsoruk első felében „téltemetőt” mutatnak be, melynek során télűző, alakoskodó figurák a székelyföldi falvak farsangi szokásainak mágikus világát idézik meg. A Gábos Endre által rendezett produkció az alcsíki és kászoni falvakban ismert bikaütéssel folytatódik, végül pedig a „halott” Illyés búcsúztatója, siratása zárja a farsangi forgatagot.

A második, Góbé virtus címet viselő rész, amelynek rendezője és koreográfusa Orza Călin, csupa életkedv, góbéság, bölcsesség és humor. Mottója: tréfálni, ragaszkodni, jót mondani, végül mindig felül maradni. Olyan táncot járni, melyet természetes jókedv, leleményesség, könnyedség, ügyesség hat át, és minden nézőt magával ragad. A székelyföldi táncokra építkező vidám előadás a farsangi ünnepkörre jellemző mulatozást és mókázást eleveníti fel. A játékot bölcs harisnyás székely narrátor fogja egybe, megidézve a székelyföldi népviseletek és táncok gazdagságát.

(Forrás: http://mupa.hu/programreszletes.jsp?id=K_17383)