A magyar egyetemisták és főiskolások csaknem egyharmada már volt vagy szeretne elmenni külföldre tanulni, de még ennél is többen, 37 százalékuk tervezi, hogy tartósan külföldön telepedjen le.

Érdekes módon a külföldi tanulási kedv valamivel visszaesett az elmúlt két évben, míg egyre több egyetemista és főiskolás játszadozik el a kivándorlás gondolatával - derül ki az Aktív Fiatalok Magyarországon friss felméréséből.

Az egyetemre, főiskolára járó hallgatók 11 százaléka tanult már külföldön, a budapesti állandó lakhellyel rendelkezők között ez az arány magasabb, 17 százalék, ráadásul ez a képzési szinttel együtt is nő, doktori képzésen a hallgatók 50 százaléka járt már külföldön egyetemre. Tovább növeli a hallgatók kiutazási kedvét, ha magas szinten, magabiztosan beszélik a képzés nyelvét, illetve ha diplomás szülőkkel rendelkeznek.

Ugyanakkor jóval többen szeretnének kimenni, mint ahányan ezt már megvalósították. A megkérdezettek 18 százaléka tartósan, egy vagy több éven keresztül tervez külföldön tanulni, diplomás apával rendelkezőknél ráadásul ez az arány 24 százalék, budapestieknél pedig 27 százalék, ami csaknem háromszorosa a községben élők közti aránynak.

"Az én szakmámban azok mennek el, akik budapestiek, illetve jobb anyagi körülmények közül jöttek, ők jobban vágynak külföldre. Aki vidékről került Budapestre, és a szülei nem diplomások, az általában elégedett azzal a fizetéssel, amit kap." - Édua (interjúrészlet a felmérésből)

A magyar egyetemisták, főiskolások 11 százaléka dolgozott már külföldön, a tervek viszont ennél jóval tovább mutatnak. A nappali tagozatos hallgatók 63 százaléka "játszadozik a gondolattal", hogy pár hétre vagy hónapra külföldön vállaljon munkát, a bizonytalanok aránya pedig csak 4 százalék. A kérdésben ráadásul úgy tűnik, egyetértenek a különböző politikai beállítottságú hallgatók, a Fidesz-KDNP-szavazók között is 61, a jobbikosok közt 59 százalék a rövidtávú külföldi munkavállalást tervezők aránya.

Valamivel kevesebben, de így is a hallgatók több mint fele szeretne legalább pár évig külföldön dolgozni, ami érthető, hiszen az uniós körülmények ezt könnyen elérhetővé teszik, ráadásul a magyar munkáltatók is értékelik a külföldi tapasztalatokat. Itt is földrajzi és szociális törésvonal húzódik a hallgatók között. A budapestiek 65 százaléka menne pár évre külföldre, míg a megyei jogú városokban élők közül már csak 56 százalék. A szülő végzettsége viszont a vártnál pont ellentétesen hat: a nem diplomás szülőkkel rendelkező hallgatók 60 százaléka szeretne külföldön dolgozni, szemben a legalább egy diplomás szülővel rendelkezők 53 százalékával. A magyarok tudják, hogy megéri, mégsem mennek külföldre tanulni?

A Magyarországról történő komoly emigrálási szándék viszont még megdöbbentőbb. Természetesen kevesebben terveznek külföldön letelepedni, mint ahányan pár hónapra vagy akár pár évre kimennének dolgozni, de az arány így is 37 százalék, tehát legalább minden harmadik egyetemista és főiskolás el akarja hagyni az országot. A kitelepedési kedv az orvostanhallgatók körében a legmagasabb, majd a társadalomtudományi és a művészeti képzésben résztvevők következnek. Az agrár, bölcsész, jogász és pedagógus szakos hallgatók viszont inkább itthon maradnának. A hallgatók olyan komolyan gondolják a külföldi terveiket, hogy 21 százalékuk már az ösztöndíjaknak, 13 százaléka a szállásnak is utánanézett.

"Ez az új generáció angolul már folyékonyan beszél, így rengeteg nyelvi akadály elhárul az elől, hogy ne magyarként gondoljunk magunkra, hanem európaiként vagy emberként. Ezáltal a jövőképünk nem korlátozódik az országra, hanem az egész világra kiteljesedik." - Miklós (interjúrészlet a felmérésből)

Lesújtó adatok: egyre több 30 éven aluli vándorol ki külföldre.

Nincs társadalmi mobilitás

A családi háttér és a lakóhely nem csak a külföldi tanulmányokat befolyásolja, de még mindig nagyban meghatározza, hogy tanulmányaikban meddig jutnak el a hallgatók. A magasabb képzési szintekre egyre nehezebben kerülnek be nem diplomás szülők gyerekei: míg alapképzésen 39 százalék a diplomás apával rendelkező hallgatók aránya, addig osztatlan képzésen már 60, doktori képzésen pedig 70 százalék. A diplomás szülők anyagilag is jobban tudják támogatni a fiatalokat, az ilyen családból származó hallgatók 75 százaléka kap pénzt a szüleitől, míg az első generációs egyetemistáknak csak 65 százaléka. 2013 óta 43-ról 48 százalékra nőtt a rendszeresen vagy alkalmanként munkát vállaló hallgatók aránya, a szülői támogatást és az ösztöndíjakat is egybevetve átlagosan 50 ezer forint bevétellel rendelkeznek. 20 százalékuk arról számolt be, hogy éppen hogy kijön a pénzéből vagy még ennél is rosszabb helyzetben van.

A 2013-as jelentésről itt olvashattok: Tömegesen költöznének külföldre a magyar egyetemisták.

Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is, és nem fogsz lemaradni a fontos hírekről!