Az egyetem, főiskola nem csak arra jó, hogy a végén megkapjátok a bőrkötéses diplomát. Ennél sokkal több dolgot nyertek az előadótermekben töltött három, négy, öt, hat évvel.

Ráébredtek, hogy anyának (majdnem) mindenben igaza van. Persze ettől még mindig felesleges dolognak tartjátok az elmosott edény törölgetését, és továbbra is napokig halogatjátok a mosást.

Megismeritek magatokat. Három-négy év egyetem után pontosan tudjátok, előszeretettel halogatjátok-e a vizsgákat, a beadandók megírását, a koliszoba kitakarítását.

Megtanultok a pénzzel bánni. Vagy legalábbis megtapasztaljátok, milyen az, amikor a hónap utolsó hetére egy fillér sem marad az otthonról érkező apanázsból, a diákmelós fizetésből, az ösztöndíjból.

El tudtok készíteni néhány egyszerű és olcsó ételt. Albérletesként vagy kolisként kénytelenek vagytok időnként főzni. Az okot eggyel fentebb találjátok.

Ráébredtek arra, hogy tényleg képesek vagytok ezer oldalnyi szakirodalmat átnézni. Gyorsolvasásban verhetetlenek vagytok.

Ismeritek az egyetemi/városi/megyei könyvtár összes csendes és nyugodt pontját, ahol még tanulni is lehet.

Nem tudtok felelni minden – szakmátokba vágó – kérdésre, de azt tudjátok, hol keressétek a választ.

Megtanuljátok értékelni az otthoni kosztot,
a tiszta ágyneműt, a csendet.