Az államtitkárság javaslata szerint a gödöllői Szent István Egyetemhez csatolnák a Budapesti Corvinus Egyetem három karát is. Rostoványi Zsolt, a Corvinus rektora az Eduline-nak elmondta: az egyetem helyzetét tekintve semmi sem indokolja ezt a lépést, de a kormány ágazati felsőoktatási intézményeket akar létrehozni. A rektor azt hangsúlyozta, a BCE minden új kihívásnak igyekszik megfelelni.
Múlt héten kedden jelentette be Palkovics László, hogy több felsőoktatási intézményt is átalakítanak. Többek között a Szent István Egyetemhez csatolják a Budapesti Corvinus Egyetem három karát is, így a tájépítészeti, a kertészettudományi és az élelmiszer-tudományi karokat.
Az Eduline-nak Rostoványi Zsolt, a Budapesti Corvinus Egyetem rektora azt mondta, ez egyelőre az államtitkárság javaslata, amelyet szenátusi határozat is követ, majd bő egy hét múlva a miniszter hozza meg a végső döntést. A rektor úgy tudja, az egyetem fenntartójának képviselője is részt vesz majd a szenátusi ülésen, de ez csak egy véleménynyilvánítói határozat lesz, a fenntartót – tehát az államot – döntésének meghozatalában semmire sem kötelezi. A Corvinus szeptember 7-i, hétfői tanévnyitóját megelőzően kérdeztük a kialakult helyzetről és a kilátásokról Rostoványi Zsoltot.
Július végén jelentette be Palkovics László államtitkár, hogy átalakításokat akarnak a felsőoktatási intézményeknél. Akkor azt mondta, még folynak az egyeztetések az intézmények vezetőivel, véleményezni lehetett a tervezetet. Az akkori megoldási javaslatokat elfogadta a minisztérium, vagy lesöpörték az asztalról?
Ez az egész kérdéskör összefügg a felsőoktatás fejlesztésének fontosságával. Ha úgy tenné fel a kérdést, hogy a Corvinus jelenlegi helyzete indokol-e bármiféle ilyen irányú változást, akkor egyértelműen azt mondanám, hogy nem. A Corvinus egyike az ország vezető egyetemeinek, semmiféle pénzügyi, költségvetési problémánk nincs, sőt, egy jelentős összeg van jelenleg a számlánkon. Olyan problémákkal sem kell szembenéznie az egyetemnek, hogy ne lenne elég hallgatója, nagy a túljelentkezés a szakjainkra, ráadásul országosan a legmagasabb pontszámokkal lehet csak bekerülni. Mondhatjuk tehát, hogy kiválóan felkészült diákok jelentkeznek az egyetemre. Az egyetemnek működési problémái se rövid, se (remélhetőleg) középtávon nincsenek, ezért ha csak az egyetem szempontjait nézzük, akkor nem indokoltak a változások.
Van viszont egy másik szempontrendszer, és úgy tűnik, ez kapott nagyobb hangsúlyt, ez pedig az agrár-felsőoktatás fejlesztésének kiemelt szerepe. A Fokozatváltás a felsőoktatásban című stratégiai anyagban szerepel az az elképzelés, hogy 2-3 – mostanában már inkább négyről volt szó - agrárközpont, vagy hálózatos formájú együttműködés legyen az országban. A közép-magyarországi régióban két intézményben folyik jelentősebb agrárképzés – a Szent István Egyetemen és a Corvinus Egyetemen. Az államtitkár úrral való egyeztetésen merült az föl, hogy két szervezeti opció képzelhető el: az egyik, hogy a két intézmény közösen, szoros együttműködésben hoz létre agrárcentrumot, a másik pedig, hogy a Szent István Egyetem integrálja a Corvinus részben agrárképzéssel foglalkozó három budai karát. Azért emelhetjük ki, hogy részben, ugyanis a három kar közül egy valójában nem agrár, az egyik pedig félig-meddig az. A Szent István Egyetemen is hasonló a helyzet, ott is van egy tisztán agrárkar, azon kívül pedig olyan karok, ahol agrártudományi és egyéb, ehhez szorosabban vagy lazábban kapcsolódó képzések is folynak. Tény ugyanakkor, hogy a Szent István Egyetem a köztudatban is dominánsan agrár-, a Corvinus pedig dominánsan közgazdasági egyetem, s az agrár jellegű képzés teljes vertikumának egy intézményen belüli koncentrálása mellett is szólnak szakmai érvek.
Létrejött mindkét intézményben egy-egy bizottság. Kétszer került sor együttes ülésekre, miközben felkért külső és belső szakértőkkel egyeztettünk.
Már az elején világossá vált, hogy a két szempontrendszer szerint különböző preferenciája van a két egyetemnek.
A Corvinus Egyetem egyértelműen az együttműködést támogatta, a meglévő szervezeti keretek megtartása mellett, a Szent István Egyetem pedig az integrálást. Elkészültek a szakértői anyagok és úgy tűnt, konszenzusos megoldás nincs, abban viszont egyetértés volt, hogy nagyon szoros együttműködést kell kiépíteni a két intézmény között. Mindkét egyetem véleményezte a másik megoldási javaslatát, majd ezeket az anyagokat juttattuk el az államtitkárságra.
A Corvinus elképzelése az volt, hogy a két intézmény közösen, hálózatos formában működtesse az agrároktatási részeit – tehát a Corvinus három budai karát és a Szent István Egyetem három érintett karát – a mezőgazdasági és környezettudományit, a gépészmérnökit és az Ybl építéstudományi karát. Ezek így együtt tölthetnék be a közép-magyarországi agrár-felsőoktatási centrum szerepét. Az valóban felvetődött, hogy jelenleg nincsen szervezeti és jogi alapja annak, hogy két intézmény működtet egy centrumot, de mindent meg lehet teremteni és mindent ki lehet dolgozni. Ez egy úttörő dolog lehetett volna.
De nem éppen a fejlődés lenne a cél? Új dolgokat létrehozni? Mert ha valamit muszájból kell megcsinálni, ott nem lesz jó senkinek a szájíze.
Úgy gondolom, szerencsésebb, amikor alulról jön valamilyen kezdeményezés, ahol konszenzus van és mindenki elégedett. De nem én vagyok a döntéshozó. Mi legjobb tudásunk szerint jártunk el a megoldási javaslatok kidolgozásában, az államtitkárság pedig biztos alaposan átgondolta a döntését.
Állami intézmény vagyunk, Palkovics László pedig több helyen is nyilatkozta, hogy a karok mozgatása a fenntartó kompetenciája. Ha a fenntartó úgy látja, hogy egy-egy képzés, kar más egyetemen jobban szolgálná a felsőoktatás érdekeit, akkor a fenntartó jogköre, hogy ezeket a változtatásokat eldöntse.
Csak azt tartom sajnálatosnak, hogy a Corvinus esetében az ország egyik legjobb - ezt nem én mondom, hanem többek között Palkovics László tavalyi tanévnyitónkon, vagy Szíjjártó Péter és Seszták Miklós miniszterek idei nyári diplomaosztónkon - és legnépszerűbb - erről pedig az egyetem képzései iránti hatalmas és egyre növekvő hallgatói érdeklődés tanúskodik - egyeteméről beszélünk, amelynek helyzete nem kívánta meg a változtatást, és amelynek így új kihívásokkal kell szembesülnie. Az új kihívásoknak azonban a BCE eddig is mindig megfelelt.
Az integrálódás a gyakorlatban hogyan fog kinézni? A hallgatóknak ezentúl Gödöllőre kell majd járniuk?
Erről az államtitkárságot, illetve a Szent István Egyetemet kellene megkérdezni. Csak azt tudom elmondani, amit az államtitkár úr az egyeztetések alatt mondott, hogy a Corvinus budai karainak nem kellene kiköltözni a mostani helyükről, az oktatás továbbra is ott folyna, csak szervezetileg fog más intézményhez tartozni a budai campus.
Akkor akik eddig a Corvinusra jártak, de most már a Szent Istvánra fognak, milyen diplomát fognak kapni?
Ha a miniszter elfogadja az államtitkári javaslatot a Szent István Egyetem diplomáját fogják kapni egy olyan záradékkal, melyben feltüntetik, hogy még a Corvinuson kezdték meg a tanulmányaikat. Ez történt 2012-ben is, akkor a Nemzeti Közszolgálati Egyetem vitte el a közigazgatás-tudományi karunkat, és utána már ez az egyetem adta ki a diplomákat. De nem a papír számít, hanem a mögötte lévő tudás és a jövőben is azok a tanárok fognak a karokon oktatni, akik eddig is. A szakstruktúrákat viszont már a Szent István Egyetemnek kell kialakítani.
2003 óta mindig megpróbálták feldarabolni a Corvinust. Mindig az oktatás színvonalának növelésével magyarázták ezeket a lépéseket. De ez valóban megtörtént? Az ilyen szétszakítás valóban növelné a színvonalat?
A „feldarabolási szándék” kezdeteit én 2011-re tenném, de a múlttal nem szeretnék foglalkozni, hiszen most más a helyzet. A háttérben két szakmai koncepciót látok: egyik az agrár-felsőoktatás koncentrálása, a másik a szakegyetem, pontosabban mondva az ágazati egyetem irányába való elmozdulás. Ahogy van már egy Testnevelési Egyetem, úgy lesz Állatorvosi Egyetem, erdészeti és faipari egyetem, és ha a kedden bejelentett javaslatot elfogadja a miniszter, akkor lenne egy agrár ágazati egyetem, egy közgazdasági egyetem – hiszen a Corvinus pesti, Közgáz campusa dominánsan gazdasági és mellette társadalomtudományi képzéssel foglalkozik.
Személy szerint egy több karú egyetemet stabilabbnak tartok, mint egy kevesebb karút. Egy hatkarú Corvinus Egyetemet szilárdabbnak, kevésbé sebezhetőnek érzek, mint egy háromkarút, vagy akár négykarút, hiszen szeretnénk indítani egy gazdaság-informatikai kart. Egy kisebb egyetem jobban ki van téve a változások hatásainak.
A másik, hogy az egy diszciplína mögé való bezárkózás nem szerencsés. Olyan világban élünk, ahol a multidiszciplinaritás irányában fejlődnek a dolgok. Egy többkarú egyetem esetében tágabbak a lehetőségek arra, hogy különböző tudományágak kapcsolódjanak egymáshoz.
Államtitkár úrnak a campusaink közti integrációra vonatkozó kritikáját elfogadva a júliusi utolsó szenátusi ülésünkön olyan határozatokat hoztunk, amelyek pont ebbe az irányba mutatnak. Létrehoztunk olyan campusközi intézeteket, amelyekben mind a pesti, mind a budai karok tanszékei részt vesznek, azzal a céllal, hogy az együttműködés javuljon, valamint hogy csökkenteni tudjuk a párhuzamosságokat az oktatás terén.
A felsőoktatásban a kisebb intézmények felé való eltolódás azért is rejt magában veszélyeket, mert ez a nemzetközi versenyben, a mind méretben, mind kiválóságban nagyok között csökkenti az esélyeket. Így például, a budai karok nélkül, a Corvinus Egyetem akár ki is szorulhat egyes nemzetközi rangsorokból, mert míg most például a QS listáján 4 magyar egyetem szerepel, köztük a Corvinus is, ez valószínűleg nem marad így, ha egy kisebb egyetem lesz. A budai karok kiváló kutatási, tudományos, publikációs tevékenységének hiánya azonnal érezteti majd negatív hatásait.
Ezekkel az intézményi átalakításokkal, valamint a szakok megszüntetésével a kormány vajon igyekszik úgy terelni a diákokat, hogy olyan képzésekre járjanak, amik „hasznosabbak” a gazdaság számára?
Azzal teljes mértékben egyetértek, hogy a munkaerő-piaci igényeket figyelembe kell venni, sőt, a duális képzés is ebbe az irányba mutat, a Corvinus is indított ilyen képzési formában szakokat. Hozzáteszem ugyanakkor, hogy nagyon nehéz pontosan megmondani, hogy most mik a munkaerő-piaci igények. Másrészről pedig egy felsőoktatási intézmény a szó klasszikus universitas értelmében – most hadd idézzem Pálinkás József urat, a Magyar Tudományos Akadémia volt elnökét - nem egy „diplomagyár”, nem csak a piacra kell, hogy termeljen, hanem egy olyan intézmény, amelynek számos egyéb funkciója is van. Értelmiségieket kell képeznie, az általános műveltséget kell emelnie. Szívem szerint azt mondanám, hogy nincs olyan szak, beleértve az olyan gyakorlatorientált szakot is, mint a pénzügy-számvitel, ahol ne kellene akár filozófiát tanítani és megjeleníteni. A hazai munkaerő-piac egyébként a Corvinus képzéseit rendre a legjobbként értékeli.
A szakok megszüntetésével nem csorbul a szabad választás joga?
Azzal egyetértek, hogy a szakok száma csökken, hiszen a bolognai rendszernek rengeteg pozitív és negatív aspektusa is van, például a szakok túlburjánzása. Sok olyan szak került meghirdetésre, amelyek iránt jószerével hallgatói érdeklődés sem volt. Az viszont tény, hogy a hallgatók szabadságát biztosítani kell, oly módon akár lehet is ezt terelni, hogy a munkaerő-piaci szempontból kevésbé előnyös képzéseket fizetőssé teszik. Ilyen tekintetben korlátozást nem látok.
Olyan szinten viszont valóban van, hogy szűkösebb kapacitásszámokat adtak meg. Az egyetemünkre olyan nagy számban jelentkeznek igen magas pontszámú hallgatók, hogy az adott szak kapacitáskorlátja gyakran nem teszi lehetővé, hogy mindenki bekerülhessen, aki ide szeretett volna járni. Ilyenkor sokan azt gondolják, az egyetem emelte meg a ponthatárokat, pedig erre nincs lehetőségünk. A ponthatár-számítás menete az, ha például adott 100 hely, akkor a ponthatárt úgy húzzák meg, hogy megnézik, a századik diáknak mennyi a pontja és az lesz a bekerülési pontszám. Most igen magas pontszámú diákok jelentkeztek, sőt, a bekerültek után következőknek is magasak voltak a pontjaik, így szívem szerint azt mondanám, ők is jöjjenek, ezt viszont a meghatározott kapacitáskorlát nem teszi lehetővé. A mostani vonalhúzás során azért kaptunk kapacitásbővítést az államtitkárságtól, de még így sem kerülhetett be minden hallgató, aki corvinusos diplomát szeretett volna.
Azért a bolognai rendszert nem egy éve vezették be, akkor miért csak most döntött úgy a kormányzat, hogy átalakítja a felsőoktatást?
A bolognai rendszer problémái már elég régóta nyilvánvalóak, már a bevezetés körülményei is kérdésesek voltak: rohammunkában kellett bevezetni, bizonyos információk nem álltak rendelkezésre, úgy vezettük be az alapszakokat, hogy még nem tudtuk, milyen mesterszakok lesznek, túlzsúfoltak lettek az alapszakok olyan szaktárgyakkal, amelyekről később derült ki, hogy a mesterszakokba kellett volna beletenni. Többször kellett a Corvinuson is komoly szakstruktúra-felülvizsgálatot tartani és korrigálni azokat az anomáliákat, amelyek itt is jelen voltak a gyors és nem minden szempontból átgondolt bevezetés hatására.
De azért van a rendszernek jó oldala is, mint például az egész európai felsőoktatási térség átjárhatósága. Ebben azonban van hátulütő is, hiszen míg az alapszakoknál rendkívüli a hallgatói érdeklődés, a mesterszakokról ezt már nem lehet elmondani, hiszen igen erős a külföldi intézmények vonzóereje.
Említette, hogy egy negyedik kart, a gazdaság-informatikát is létre akarják hozni. Ez a közeljövőben valósulna meg, saját forrásból?
Ezt már 2016-ban szeretnénk, a kérdés évek óta napirenden van, különféle hatástanulmányokat is készítettünk. Úgy néz ki, hogy ezt nagyrészt belső erőből is meg tudjuk valósítani – persze keressük azért hozzá az egyéb forrásokat is -, kiváló informatikai intézetünk van, szakértő kollégákkal, gazdaság-informatikából van alap-, mesterszakunk és doktori iskolánk is, tehát megvan az oktatás teljes vertikuma, megvan az érdeklődés is, piacvezetőek vagyunk a gazdaság-informatika területén is.
Emellett pedig a pesti campuson is komoly szervezet-fejlesztést hajtunk végre, amelynek egyik fókuszpontja a közgazdaság-tudományi kar. Nemrégiben kötöttünk egy stratégiai együttműködési megállapodást a Magyar Nemzeti Bankkal, ami részint a közgazdaság-tudományi kar képzéseiben, részint a társadalomtudományi kar képzéseiben bír nagy jelentőséggel. A közgazdaság-tudományi karon egy MNB tanszék, a társadalomtudományi karon egy gazdaságföldrajz, geoökonómia és fenntartható fejlődés intézet jön létre. Kiemelten fontosnak tartjuk a nemzetközi kapcsolatok, illetve külügyi jellegű képzéseket is, most a társadalomtudományi karon a szervezeti struktúra bizonyos átalakításával egységesítettük a nemzetközi képzések gazdasági és nem gazdasági részeit. Gazdálkodástudományi karunk kiválóan működik, több képzése nemzetközi akkreditációban is részesült, ott komoly változtatásokra nincs szükség. Telephely formájában 2016 szeptemberétől 6 illetve 7 szakot kívánunk indítani Székesfehérváron, ami egyúttal – lévén nem közép-magyarországi régió – a pályázati lehetőségeinket is kibővíti. Idegen nyelven meghirdetett programjaink és az azokon részt vevő külföldi hallgatók száma dinamikusan növekszik. A jövőbe tekintve komoly fejlődési lehetőségeket látunk magunk előtt.
Négy évvel ezelőtt még szó volt arról, hogy a Corvinus esetleg együttműködik az ELTE-vel, a Semmelweisszel vagy a Budapesti Gazdasági Főiskolával. Ezek az egyeztetések végül elmaradtak?
Többféle terv volt már a kilencvenes évek eleje óta. Volt koncepció arról, hogy a Műszaki Egyetemmel vagy az akkor még háromkarú ELTE-vel integrálódjon az akkori Közgazdaságtudományi Egyetem, de egyikből sem lett semmi. Valóban, négy évvel ezelőtt is felröppentek hírek a BME illetve az ELTE és a Corvinus különféle lehetséges kapcsolódásairól. Volt arról is szó, hogy a Közgáz és a Budapesti Gazdasági Főiskola között jöjjön létre szorosabb együttműködés, de ez sem valósult meg. Ami a kétoldalú kapcsolatokat illeti, van stratégiai együttműködési megállapodásunk a Pázmány Péter Katolikus Egyetemmel is – ebben nagyon fontos az informatika és az informatikai fejlesztés, s mind az ELTE-vel, mind a Semmelweisszel vannak közös szakjaink is.
Volt pár éve egy olyan koncepció is, hogy létre kellene hozni egy budapesti tudományegyetemet, ezt a mai napig egy pozitív iránynak tartom.
Van több külföldi példa is, hiszen ott van a University of London, ami egy ernyőszerű szervezet, amely alatt kvázi önállóan működnek olyan intézmények, mint a London School of Economics vagy a London Business School. Két évvel ezelőtt az akkori államtitkársággal komoly tárgyalásokat folytattunk erről a nagyobb tudományegyetemről, amely alatt önállóan működhettek volna az ágazati, szakképzést folytató egységek. Végül ez az elképzelés nem valósult meg, de két évvel ezelőtt a hat budapesti állami egyetem rektora aláírt egy hálózati együttműködésről szóló megállapodást.
Újítás az is a felsőoktatásban, hogy ezentúl konzisztóriumok létesülnek az egyetemeken, melynek tagjai a rektor, a kancellár, a többi tagot pedig a miniszter delegálja. Szükség van egyáltalán egy ilyen testületre? Nem teszi nehézkessé a munkát?
Ugyanazt tudom erre is mondani, mint a kancelláriára: nagyon sok minden személyfüggő. Attól függ, hogy azok a személyek, akik ebben részt vesznek, elkötelezettek-e az intézmény iránt, a fejlesztés iránt, mennyire készek az együttműködésre. Ha mindez megvan, akkor jól működhet, nem feltétlenül magára a rendszerre kell azt mondani, hogy nem jó. Voltak korábban a konzisztóriumra nagyon hasonlító gazdasági tanácsok, ezek működése hivatalosan megszűnt. De a Corvinus Egyetemen továbbra is működtetjük, pont azért, mert rendkívül pozitív tapasztalataink vannak a gazdasági tanáccsal kapcsolatban. Olyan külsős kollégák vesznek részt benne, akik részint itt végeztek, ismerik magát az egyetemet, részint kitűnő gazdasági szakemberek. Ezért minden olyan kérdést, amelynek gazdasági vagy pénzügyi vetülete van, először velük tárgyalunk meg, csak utána terjesztjük a szenátus elé. Ezen minta szerint a konzisztórium is működhet jól, ha hozzáértő szakembereket delegálnak.
De persze lehet rossz ez a rendszer is, tudom, hogy egyes rektoroknak nem feltétlenül pozitív a tapasztalatuk a kancellária működéséről sem. Előfordul, hogy a kancellár az adott területnek nem szakembere - mert nem gazdasági, vagy jogi szakember -, a felsőoktatással korábban nem volt kapcsolata, az adott intézményt nem ismeri. Ettől még működhet jól, csak sokkal hosszabb idő kell és több a konfliktus, mire gördülékeny lesz a közös munka. Nekünk szerencsénk volt, a mi kancellárunk itt végzett, ismeri az egyetemet, gazdasági dékánhelyettes volt évekig, megbízott gazdasági főigazgató volt, szakemberként is kiváló. A rektornak, kancellárnak és a konzisztóriumnak is közös céljának kell lennie, ez pedig az egyetem fejlesztése.
