Az első benyomás mindennél fontosabb egy új állás megpályázásánál. Ha már behívtak titeket egy személyes találkozóra, akkor valami megfogta őket, tehát lehetőleg ne rontsátok el a biztató kezdetet egy semmiségnek tűnő félmondattal. A következőket lehetőleg ne ejtsétek ki a szátokon.

Őszintén mondom
önnek

Ha valóban őszinték akartok lenni, lehetőleg ne használjátok ezt a szófordulatot, sem azt, hogy „igazság szerint”, ezekkel ugyanis éppen ellentétes hatást értek el. HR-es szakemberek állítják, ilyenkor a felvételiztető rögtön tudni fogja, hogy amit mondani akartok, az túlzó állítás lesz. A legjobb, ha tényeket közöltök, lehetőleg semleges stílusban.

Megteszem,
ami tőlem telik

Gyakran hangzik el ez, ha éppen valaki bizalmat akar bennünk ébreszteni, ám az üzenet itt sem egyértelmű. Azt sugallja ugyanis, hogy ti magatok sem hisztek benne, hogy teljesítményetek elég lenne a feladat elvégzéséhez.

Magától
értetődik…

Ha ezt valamihez hozzáteszitek, úgy tűnik, mintha fölényeskednétek, mintha a saját elképzeléseiteket akarnátok rákényszeríteni másokra. Egy felvételi eljárásnál nem szabad semmit sem készpénznek venni, de nem szabad hagyni azt sem, hogy mindenbe belekényszerítsenek titeket, csak mert ők vannak lépéselőnyben.

Tudják,
hogyan értem

A magánéletben is elég szerencsétlen ezt a kifejezést használni, egy állásinterjún pedig kész tragédia. A főnökség általában szereti, ha valaki nyílt lapokkal játszik. Ráadásul elég kellemetlen, ha a felvételiztető nem hagyja annyiban a megjegyzést, hanem rávágja, hogy nem, nem tudja, hogyan értettétek.

Az előző munkahelyemről kirúgtak, mert nem jöttem ki a főnökkel

Mindennapos dolog, hogy valaki nem kedveli a főnökét, de tilos ilyesmit elmondani állásinterjú közben. Íratlan szabály, hogy a volt vezetőről nem szabad negatívan nyilatkozni. Emiatt rossz kép alakulhat ki rólatok, legalábbis a lojalitásotokat illetően.