Egyre több egyetemista keresi meg a tandíjra valót a szexiparban: Nagy-Britanniában duplájára nőtt azoknak a hallgatóknak a száma, akik erotikus masszázsból, vetkőzésből, valamint prostitúcióból élnek. Itthon is egyre több egyetemista hirdeti magát a társakeresőkön.

„Körülbelül havi kétszázezret kerestünk ketten, ez a szexiparnak a legalja. Itt nem kell csinálnod mással semmit, és nem is keresel semmit” – mondja Attila, aki az egyik vidéki egyetemen ismerkedett meg barátnőjével, mindketten filozófiát tanultak, közben az egyik internetes szexoldalnak dolgoztak, napi nyolc órában.

A „vendég” chaten keresztül utasította őket arra, hogy mit csináljanak a kamerák előtt, ők pedig eldönthették, hogy mit vállalnak el, és mit nem. „Érdemes volt mindent elvállalni, mert akkor tovább maradt a vendég az oldalon” – tette hozzá Attila. Az óra ugyanis pörgött, percenként fél-másfél eurót vontak le a vendégek számlájáról, ennek az összegnek ők körülbelül a negyedét kapták meg.

Nem tudják, hányan vannak

Bár a hirdetési oldalak hemzsegnek az „egyetemista bőkezű támogatót keres” típusú hirdetésektől, a Szexmunkások Érdekvédelmi Egyesületének még becslései sincsenek arról, hány szexmunkás jár egyetemre vagy főiskolára. A felsőfokú tanulmányaikat végző vagy már diplomás prostituáltak az egyesület tapasztalatai szerint önállóan dolgoznak, és sokszor ők maguk kérnek információt vagy segítséget az egyesülettől.

„Ezek a lányok általában normális családi háttérrel rendelkeznek, nem jellemző a gyerekkori bántalmazás vagy durva trauma sem” – mondja Nagy Szilvia, aki szerzőtársával, Szabó Eszter Annával írt könyvet a testüket áruba bocsátó egyetemistákról. „Van, akinek tandíjra kell a pénz, másoknak drága ételekre és ruhára, de legtöbben úgy gondolják, hogy inkább ezt csinálják, semmint hogy elmenjenek például konyhai mosogatónak” – mondja az Egyetemista lány támogatót keres című könyv szerzője.

Nem csak itthon

Egyes becslések szerint Franciaországban 40 ezer fiú és lány fizeti egyetemi tanulmányait  prostitúcióból származó bevételekből, két éve hatalmas port kavart Laura D Szex és tandíj – Egy diákprostituált igaz története című könyve. Nagy-Britanniában tizennégy év alatt duplájára nőtt a szexből élő egyetemisták száma. A külföldi helyzetről itt olvashattok.

„A legnagyobb problémát az okozza nekik, hogy folyamatosan fejben kell tartaniuk, kinek mit hazudtak” – teszi hozzá Nagy Szilvia. Interjúalanyaik között volt olyan, akinek az édesanyja tudta, miből él, sőt keresete egy részéből újították fel otthon a konyhát. Egy másik interjúalany férje is tudja, miből élnek.

A lányok napirendje hasonló: délelőtt az egyetemen vannak, délután pedig a kuncsaftokat fogadják. Itthon havi két-háromszázezret keresnek havonta, míg Svájcban négy-öt nap alatt összeszednek ugyanennyi pénzt – akár a vizsgaidőszakban is kimennek külföldre, ahol hét-, tíz- és tizennégy napos „turnusokban” dolgoznak.

Elég volt, abbahagyták

„Nem voltam túl izmos, és a barátnőm sem az a 90-60-90-es bombázó, ez meg is látszódott azon, hogy mennyire voltunk kapósak. Amikor felköltöztünk Budapestre, ugyanannál a cégnél folytattuk a munkát, valamivel többet is kerestünk” – mondja Attila a „kamerás munkáról”.

A munkatársaik között voltak mezőgazdasági munkások, de volt geológiát, sőt teológiát tanuló egyetemista is. „Megkérdeztem néha magamtól: hova kerültem?” – meséli. Nem tartottak attól, hogy egyszer egy ismerős kattint majd az oldalra, és a szüleik sem tudtak a másodállásról, néhány közelebbi barátot azonban beavattak. Végül mindkettejüknek elege lett a munkából, Attila ma grafikusként dolgozik, barátnője pedig a családi vállalkozásban segít.