A bodajki gólyatábor kapcsán a szerkesztőségünkhöz több olvasói levél is érkezett, az egyikben egy egykori villanykaros azt írta, hogy ő a kétezres évek elején járt a karra, de "a gólyatábor akkor is pont olyan volt, mint amilyen a hírek alapján a mostani."

Az egykori hallgató hozzátette arra nem emlékszik, hogy a táskákat átkutatták-e vagy elvettek volna valamit, de arra igen, hogy a szervezők abszolút "munkatábor-stílusban" tolták, csendőrpertuval, vezényszavakkal. Engedély kellett ahhoz, hogy valaki kimenjen a mosdóba, megegyen egy szendvicset, amit többnyire nem kapott meg, hanem ki kellett érdemelnie valamivel.

Elvileg a cél az volt, hogy majd a közös ellenség összekovácsolja a társaságot, és a záróbulin ünnepélyesen “befogadtak” és már tegeződhettünk, de azért sokkal inkább csak jó öreg szokásos nettó hatalomfitogtatásnak tűnt.

- fejtette ki az öregdiák, majd hozzátette, hogy az egyik legjobb egyetemi barátját úgy szerezte, hogy az első ilyen bepróbálkozásnál egymásra néztek és elmentek egy sörért.

Egy másik egykori diák 2017-ben volt elsős a villanykaron, aki számára szintén "maradandó élmény" volt a gólyatábor. Nekik is a tűző napon kellett gyalogolniuk úgy, hogy a gurulós bőröndöt is csak a kezükben cipelhették.

A táskákat már akkor is kipakoltatták, habár a ruhákat nem rázták, rázatták ki. A szobák koedukáltak voltak, náluk is 10+ fiú és 1-2 lány lehetett az arány. A szervezők pedig az ajtóban a földön aludtak, hogy ne mehessenek ki éjszaka mosdóba.

Annó a programokon úgy kaptunk vizet, hogy csoportonként körbe adtak néhány 1,5-2 literes flakont, melyek kupakja ki volt fúrva, ezáltal ha megnyomtuk spriccelt belőle a víz. Ennek az volt a lényege, hogy anélkül tudtunk inni belőle, hogy a szánkba kellett volna venni a flakont. Természetesen voltak résztvevők, akik bevették a szájukba a kupakot, majd ezután adták tovább a flakont, emiatt a táborozók egy része hasmenés miatt kénytelen volt hazamenni

-írta a hallgató, akinek összességében nagyon rossz élmény volt a tábor.

Egy harmadik hallgató is hasonló tapasztalatokról számolt be, ő tavaly volt a BME VIK gólyatáborában. A szokásos helyszínre menetelés után nekik a táborban egy a betonra felrajzolt akadálypályát kellett teljesíteniük. A diák beszámolója szerint, ha valaki itt valamit elrontott valamit vagy csak nem találták szimpatikusnak, akkor visszaküldték a sor végére. Ugyanezt megtehették a biztonsági őrök is, ilyenkor nekik kellett minden cuccukat visszapakolni a bőröndjükbe, és persze tőlük is elvették az óvszert, az italt, a gyógyszert és bármilyen ételt. Ha volt náluk szendvics, akkor azt ott helyben kellett megenniük.

"Egész nap nem kaptunk ételt, csak egy darab zsíros kenyért, de estére lehetett választani vacsorát: gyrost vagy tésztát. Természetesen később kiderült, hogy nem kapunk normális vacsorát, csak egy kis adag főzeléket. Egyébként az evés minden nap erőltetett volt: 2-3 percet kaptunk rá, végig sürgettek. Ha nem fejeztük be, ott kellett hagyni. A tábori büféből nem vehettünk semmit, csak akkor, ha a senioroknak adtunk az ételre pénzt "

- részletezte a diák, majd hozzátette, hogy mosdóba tényleg csak a kijelölt időszakok alatt lehetett elmenni, amit náluk is stopperórával mértek.

A zuhanyzás rettentően megalázó volt, 1 percünk volt rá, miközben a függöny nélküli fülkék mögött verték a falat és kiabáltak velünk. Éjszaka egyáltalán nem lehetett elmenni mosdóba: erre egyszer volt kivétel, amikor már az egész szobánk a helység közepén toporgott.

- emlékezett vissza a hallgató, aki kifejtette, hogy a szobákban tavaly sem volt lány-fiú felosztás, mindenki együtt kellett aludnia, öltözködnie.

Az ő táborukból is sokan hazamentek, de előtte a távozóknak fél órát kellett beszélniük egy felsőbbévessel, aki megpróbálta őket meggyőzni, hogy maradjanak. Amikor valaki így elment, a többieknek mindig kommunikálva volt, hogy ha ők is ezt teszik, valami nagyról maradnak le.

"Az utolsó este a szervezők leleplezték, hogy egész eddig csak szivattak. Innentől nem kellett magázódni és lehetett alkoholt is inni. Megígértették velünk, hogy senkinek nem meséljük el, hiszen akkor elrontjuk a VIK-es élményt" - tette hozzá végül a diák.

Frissítés 08.21. 13.28

Cikkünk megjelenése után kaptunk olyan olvasói levelet egy egykori hallgatótól (2018-ban volt a BME VIK gólyatáborában), aki szerint az egész egy nagyon pozitív élmény volt:

"Nem habzó szájú szociopaták szervezték a tábort, mint ahogy egyesek érzik, hanem alaposan ki volt találva, mit szeretnének és ezt hogyan valósítják meg. Aki azt állítja, hogy megalázták, az szerinteem túloz. Kicsit sem érződött, hogy ez a céljuk. Szigorúak voltak velünk, de egészen korrektek."

- írta levelében.