Larry Page és Sergey Brin a Stanfordon találkoztak, és kezdtek el együtt dolgozni egy BackRub nevű keresőprogramon, amit nem sokkal később átkereszteltek Google-ra. Sikersztorijuk nem egyedülálló, rengeteg cég indult zsúfolt koleszszobából világhódító útra. Jó ötlet, kevés pénz és sok lelkesedés - ez az általános recept.

Bár az internet elterjedése óta különösen könnyűnek tűnik fiatalon, viszonylag kis befektetéssel sikeres céget felépíteni, régebben is volt erre példa. Fred Smith például még a Yale padjait koptatta az 1960-as évek derekán, amikor megszületett benne a FedEx (korábbi nevén Federal Express), a világ legnagyobb expresszküldemény-szállító cégének terve. A ma már 39 milliárd dollárt érő vállalkozás vezérigazgatójával szemben - aki csak az egyetem befejezését követően, az egyik szemináriumi dolgozata alapján dolgozta ki a FedEx rendszerét -, a mostani egyetemisták közül sokan nem várják meg, amíg kézhez kapják a diplomát, hanem már az egyetemi évek alatt elkezdik megvalósítani ötletüket.

Ennek részben az az oka, hogy ma már a jövedelmező vállalkozások nagy része valamelyik új internetes szolgáltatáson alapul, amely beindításához eleinte nem kell más, csak egy számítógép. Ha mégis szükség van drágább technológiákra, a campusokon általában ezek is hozzáférhetőek a diákok számára, ráadásul az olcsó és lelkes munkaerőt jelentő évfolyamtársak is további előnyökkel szolgálnak a fiatal cégalapítóknak.

Mi a probléma?

Az egyetemi közeg sokféleképpen inspirálhatja a vállalkozó kedvű tanulókat: Ooshma Gargnak például az iskolai diákklubok adták az ötletet Anapata nevű cégének létrehozásához. Garg elsőéves volt a Stanfordon, amikor felvetődött benne egy olyan online platform ötlete, amelyen az amerikai jogi cégek – ahol a munkatársak körében általában alulreprezentáltak a kisebbségek – különböző etnikai csoportokhoz tartozó egyetemisták közül választhatják ki a magasan képzett munkaerőt.

Barátaival a Stanford Women in Business diákszervezettől készítettek egy internetes adatbázist a legjobb jogi karokon tanulók kisebbségi csoportjairól – amilyen például a Latino Pre-Law Society vagy a Black Law Student Association. A nyári szünetben Garg szakmai gyakorlaton vett részt egy manhattani pénzügyi tanácsadó cégnél, ahol minden alkalmat megragadott vállalkozása népszerűsítésére. Mire elkezdődött az új tanév, már egy tucatnyi jogi cég fizetett elő a munkaerő-toborzó oldal szolgáltatásaira – mostanra a legjobb amerikai ügyvédi irodák nyolcvan százaléka használja a 23 éves diáklány honlapját.

Robert Wilson a University of Notthingham politológia szakán tanult, amikor egy Tanzániából hazatért barátja beszámolójából megtudta, hogy milyen körülmények között tanulnak a gyerekek Kelet-Afrikában. Ekkor kezdte el kidolgozni a READ International tervét, ami mára negyven önkéntes diákcsoportból álló hálózattá fejlődött, amely tankönyveket küld ugandai és tanzániai iskolákba – eddig több mint negyedmillió afrikai tanulónak segítettek. Wilson vállalkozásáért 2010-ben elnyerte a Daily Mail Enterprising Young Brits díjat. Ryan Allis és Aaron Houghton a University of North Carolina diákjai voltak, amikor megalapították az iContact nevű céget. Szoftverüket – amelynek segítségével a kis- és középvállalkozók javíthatják emailmarketinges eredményeiket – 2003-ban fejlesztették ki, és néhány év alatt annyira népszerű lett, hogy 2010-ben bevételeik majdnem elérték a 40 millió dollárt. A befolyt összeg egy százalékával minden évben a vállalat dolgozóinak önkéntes projektjeit támogatják – Houghton például rendszeresen segít a Habitat for Humanity nemzetközi civil szervezetnek, amelynek célja a rossz lakhatási körülmények javítása világszerte –, egy százalékot a North Carolina-i non-profit szervezeteknek adományoznak, és további 150 ezer dollárt fordítanak évente egyéb jótékonysági célokra.

A millió dolláros ötlet

A 26 éves Alex Tew szintén egy hirdetési oldallal csinálta meg egyetemistaként a szerencséjét. A University of Notthingham tanulója egy nap azon gondolkodott, hogy hogyan fizethetné ki diákhitel-tartozását és teremthetné elő a pénzt a jövő évi tandíjra. Ekkor született meg a milliondollarhomepage.com site ötlete, amely egy egyetlen oldalból álló reklámmontázs, ami tízezer százpixeles négyzetre van felosztva. A hirdetők pixelenként egy dollárt fizetnek, hogy elhelyezhessék logójukat az oldalon, amelyre rákattintva a látogatók egyből a reklámozó cég saját honlapjára lépnek át. Az üzleti menedzsment szakos diák két nap alatt 50 dollárból hozta létre a minimalista hirdetési felületet, amelyből fél év alatt egymillió dollár bevétele lett – és azóta is dúskál az internettel foglalkozó vállalkozások állásajánlataiban.

A University of Nebraska egyik hallgatója eredetileg az iskolai focicsapat munkáját akarta megkönnyíteni, de találmánya időközben több millió dollárt érő termékké nőtte ki magát, amire már a New York Jets edzője is lecsapott. David Graff 23 éves volt, amikor elkezdett segíteni az egyetemi futballcsapat edzőjének. A tréner védekezési és támadási stratégiákat akart kidolgozni – ez adta az ötletet egy olyan szoftver létrehozásához, amely egy online adatbázisba gyűjti a különböző játékterveket, amiket az edző és a sportolók interneten keresztül elemezhetnek.

A vállalkozást Graff – felhasználva az üzleti menedzsment szakon tanultakat – egy év alatt indította be két diáktársával: saját laptopjukon dolgoztak egy havonta kétszáz dollárért bérelt irodában, ahol az iskolai csapat edzőinek közreműködésével végül létrehozták a Hudl nevű programot, és megalapították az Agile Sports nevű céget.

A diákoknak szóló szolgáltatásokkal is nagyot szakítanak

Stephanie Kaplan, Windsor Hanger és Annie Wang egy iskolaújsággal értek el hatalmas sikert 2009-ben. Mindhárman a Harvard Freeze című divatlapjánál dolgoztak, amikor rájöttek, hogy nincs olyan online női magazin, amelynek célközönségét kimondottan egyetemisták alkotnák. A diploma előtti utolsó nyári szünetben a három tanuló összeköltözött egy New York-i albérletben, hogy néhány hónap alatt létrehozzák a Her Campus című oldalt. Vállalkozásukkal elnyerték a Harvard új üzleti tervekre kiírt versenyét, és jelenleg az ország több mint 370 egyetemistája vesz részt az oldal szerkesztésében.

Catherine Cook még gimnazistaként alapozta meg milliókat érő vállalkozását. Egy nap bátyjával a középiskolai évkönyvet nézegették, és mindketten elégedetlenek voltak a róluk készült fotóval. Ez adta a myyearbook.com közösségi oldal ötletét, amelyhez hat év alatt 25 millió felhasználó csatlakozott. A honlapot a család New Jersey-i otthonában kezdték fejleszteni, de hamarosan már saját irodájukban hivatásos programozók segítségével folytatták a munkát. A kezdeti lépések még így is sok áldozatot követeltek az akkor érettségi előtt álló diáktól, de az üzlet mostanra beindult, így a 21 éves milliomos már nyugodtan készülhet a Georgetown University marketingóráira.

A türelmetlenek

Nem minden egyetemista vállalkozó dönt úgy, hogy a cég beindulása után is folytatja a tanulást. Bill Gates például egy év után otthagyta a Harvard jogi karát, hogy évfolyamtársával, Paul Allennel, akivel később megalapították a Microsoftot, az elsők között fejlesszenek szoftvereket az első kisméretű és olcsó személyi számítógéphez, az Altair 8800-hoz. „Féltünk, hogy ha várunk, valaki megelőz minket. Nehéz döntés volt, és tudom, hogy a szüleimnek voltak kétségeik. Bár soha nem bátorítanék senkit, hogy hagyja ott az egyetemet, úgy tűnik, hogy számomra ez volt a jó döntés” – írja honlapján, a thegatesnotes.com-on.

Mark Zuckerberg, a Facebook kitalálója is a Harvardra járt, de diplomát ő sem szerzett. A Forbes magazinnak adott interjúban bevallotta, hogy Bill Gates inspirálta abban, hogy félbeszakítsa informatika és pszichológia tanulmányait. 2004-ben, két évvel a beiratkozás után úgy határozott, hogy halaszt az egyetemen, és azóta minden szemeszter elején ugyanerre a döntésre jut. „Ha a Facebook egyszer bedől, lehet, hogy visszamegyek a Harvardra” – ismételte az interjúban Bill Gates szavait, aki egy informatika órán ugyanezt mondta Zuckerberg osztályának a Microsofttal kapcsolatban.

Michael Dell, a DELL Computer alapítója a University of Texas orvosi karán tanult, de az anatómia tankönyveknél jobban érdekelte az informatika. Szabadidejében számítógépeket szerelt kollégiumi szobájában, és mivel vállalkozásával az akkor 19 éves medikus egy év alatt hatmillió dollárt keresett, úgy döntött, otthagyja az iskolát, és minden erejével a cégre koncentrál.

Steve Jobs és Steve Wozniak is felhagytak a tanulással még a diploma megszerzése előtt. Bár vállalkozásuk, az Apple Computers már alapítása évében 1,2 milliárd dollárt ért, Wozniak később mégis folytatta az iskolát, és diplomát szerzett a Berkeley-n. 

Barsi Böbe