Nem is olyan rég még a német politika fénylő csillagaként tartották számon Karl-Theodor zu Guttenberget, és csaknem bizonyosra vették, hogy ő lesz Angela Merkel utódja a kancellári székben. Ugyanez a Guttenberg - családjával együtt - most mégis az amerikai Connecticut államba vándorol ki, ahol előadások tartásával, valamint publikálással igyekszik majd keresni kenyerét.

A kancellári álmoknak lőttek, és nem kizárt, hogy a politikusinak is. Bár vannak, akik azt állítják, hogy a plagizálásba belebukott volt védelmi miniszter, a bajor és egyben a német konzervatívok korábbi "üdvöskéje" csak néhány évre búcsúzott a politizálástól, hogy feledtesse a vele történteket.

A 39 éves - immár csak korábbi - politikus plágiumbotránya idén februárban tört ki, amikor több németországi lap megszellőztette: a gyanú szerint Guttenberg a bayreuthi egyetem jogi karán még 2007-ben beadott, az amerikai és az európai alkotmányosság kérdéseivel foglalkozó doktori disszertációjához idegen forrásmunkákból emelt át részleteket, ezt azonban sem lábjegyzetben, sem a forrásművek között nem tüntette fel. Munkáját egyébként annak idején kitűnőre értékelte a vizsgabizottság és summa cum laude minősítést kapott.

Február után már gyorsan peregtek az események, bár Guttenberg kezdetben mindent cáfolt. A bayreuthi egyetem alapos vizsgálat után teljes mértékben megalapozottnak találta a plágium gyanúját, és nem sokkal később meg is fosztotta őt doktori címétől. Helyzete - noha Merkel kancellár kezdetben kiállt mellette - tarthatatlanná vált, és március elején lemondott védelmi miniszteri - és minden más politikai - tisztségéről.

A Guttenberg-ügy még el sem csitult, és máris újabb plágiumbotrány okozott megbotránkozást Németországban. Az áldozat ezúttal a konzervatívok koalíciós partnere, a liberális Szabad Demokrata Párt szintén jövőbeni reménységének tartott, 40 esztendős Silvana Koch-Merinről derült ki, hogy doktori disszertációjához "Guttenberg-módon" - azaz minden hivatkozás nélkül - használt fel jócskán forrásmunkákat. A folytatás is "guttenbergi" lett, Koch-Merin lemondott tisztségeiről, egyedül európai parlamenti mandátumát tartotta meg, a heidelbergi egyetem pedig megfosztotta őt is doktori címétől.

Azóta a plágiumbotrány "járványként" terjedt, és eddig elsősorban konzervatív, valamint liberális politikusokat sújtott. Egy másik szabad demokrata képviselőt, Matthias Pröfrockot - ugyancsak a "törvénytelen ollózás" miatt - szintén megfosztottak doktori címétől, akárcsak a korábbi nagyhatalmú bajor konzervatív vezető, Edmund Stoiber lányát. Bonni, kölni és potsdami egyetemek közben újabb plágiumgyanúkat vizsgálnak, történetesen ezúttal is konzervatív és liberális párttagokét. Bár rossz nyelvek szerint az ellenzék csak azért nem igyekszik politikai tőkét kovácsolni mindebből, mert attól tart: előbb-utóbb egy szociáldemokrata vagy épp zöld politikusról is kiderül majd, hogy doktori címét "külső segítséggel" szerezte.

Az egyik legutóbbi ügy azonban különösen nagy port kavart, a plágium gyanúja ugyanis ezúttal egy tartományi kulturális miniszterre terelődött. Mégpedig Alsó-Szászország kulturális tárcavezetőjét, Bernd Althusmannt vádolták meg azzal, hogy doktori disszertációjához másoktól ollózott. És bár a konzervatív Althusmann egyelőre cáfol, a potsdami egyetem közölte, hogy a cáfolatot nem tekinti meggyőzőnek, ezért hivatalos vizsgálatot indít. Közben a sajtó már Szászország - ugyancsak konzervatív - kulturális miniszterét is meggyanúsította.

A hírek szerint ezek után már a CDU számára is betelt a pohár. Alsó-Szászország tartományi pártszervezete a minisztert közvetve lemondásra szólította fel, azt ugyanis már túl "soknak" találta, hogy még egy kulturális tárcavezető is plágiumhoz folyamodott.

Akár lemond Althusmann, akár nem, a "járvány" ezzel aligha szűnik meg. A hangsúly most azon van, hogy mit tehet a politika, valamint az egyetemi, illetve a tudományos élet a "fertőzés" megfékezésére. Ami az előbbit illeti, egyelőre hallgat, mintha a botrány nem is elsősorban politikusi körből szedné "áldozatait". Sajátos volt és sokakban megdöbbenést váltott ki a szövetségi oktatási miniszter, egyben CDU-alelnök, Anette Schavan egy közelmúltban elhangzott nyilatkozata, amelyben a történtekért közvetve az egyetemeket, illetve főiskolákat vádolta meg. Azt állította ugyanis, hogy nem a politikusoknak, hanem az oktatási intézményeknek kellene "önkritikusabb" magatartást tanúsítaniuk. Azaz arra kellene törekedniük, hogy a cím valóban a legmagasabb tudományos képzettség elismerése, nem pedig státusszimbólum legyen.

Nem csoda, hogy a tudományos, illetve oktatási élet vezető képviselőit felháborította Schavan nyilatkozata. Álláspontjuk szerint éppen a politikusok "címhalmozási" törekvése az oka a doktori cím mind erőteljesebb lejáratásának. A bayreuthi, a bonni vagy épp a heidelbergi egyetem egyformán a politikát vádolta azzal, hogy túlságosan sok doktori előléptetést követel, ennek alapján pedig a mennyiséget a minőség bizonyítékának tekinti. És teljes mértékben helytelennek nevezte azt a rendszert, amelynek értelmében a kapott pénzügyi támogatás egyik előfeltétele a mennyiségi szempont, illetve a teljesítmény és ennek keretében minél több doktori cím odaítélése.

Bár a tényleges vesztesek a plagizáláson "lebukott" politikusok, az egyetemek szintén vesztesnek számítanak. Az érvényben lévő rendszer mindenképp reformra szorul. A főiskolai rektori konferencia a doktori disszertációk szigorúbb ellenőrzését, valamint szigorúbb értékelését helyezett kilátásba, és a minőségi szempontok hangsúlyozása mellett tette le a garast. Utalva arra, hogy Németországban immár a doktori cím - és közvetve az egyetemek, általánosságban a tudomány - tekintélyének a megmentése a tét.


MTI/eduline