Öt éve vezették be az egész felsőoktatásra kiterjedően az új típusú, kölün alap- és mesterképzésből álló felsőoktatási rendszert és a nagy kérdés már akkor is az volt, hogy hogyan fogadja majd az alapképzés után a tanulmányaikat befejező diákokat a munkaerőpiac. Most kiderült.

Mindig is vitatott volt a felsőoktatásban, hogy pontosan mire is készítsen fel. Ha ma megnézünk egy húsz évvel ezelőtti stratégiát és az akkori munkaerő-piaci kívánalmakat, azt láthatjuk, hogy ha az akkori munkaadói vágyaknak megfelelően képezték volna az intézmények a diákokat, akkor alaposan mellélőttek volna. Tehát teljesen az aktuális munkaadói igényekhez szabni a képzés tartalmát félrevezető lehet, sokkal fontosabb azt elfogadtatni a diákokkal, hogy a munkaerő-piaci igényeknek megfelelni csak állandó tanulással lehet.

Emellett Magyarország speciális helyzetben volt, hiszen a duális, főiskolára és egyetemre épülő oktatás jól szét tudta választani a gyakorlatorientált és a tudományos képzést. Ez a szervezeti alapú szétválasztás a bolognai átállással megszűnt, az egyetemek például, főleg pénzügyi okok miatt tömegével indítanak olyan 3 éves képzéseket, amelyek korábban csak a főiskolákra voltak jellemzőek. A főiskolák viszont az új típusú alapképzésben nagyrészt korábbi képzéseiket tudták folytatni, egy részük viszont arra törekszik, hogy az alapképzés mellett mesterszakokat is indítson, azaz versenytársa legyen az egyetemeknek, holott legtöbb esetben nincs meg ehhez a megfelelő tudományos kapacitásuk.

Ebben a helyzetben nem véletlen, hogy a munkaadók is bizonytalanok abban, milyen képzettséggel is kerülnek ki három év után BA vagy BSc diplomával rendelkezők az iskolapadból. A Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet tavalyi felmérése szerint a vállalatok több mint kétharmada tudott arról, hogy az új típusú képzésben végzettek megjelentek a munkaerőpiacon. A cégek negyede jelezte, hogy diplomás pályakezdőt foglalkoztatna, ám BA vagy BSc végzettségűeket csak 12 százalékuk venne fel. Azokat sem a legjobb feltételekkel, hiszen alacsonyabb béreket és kisebb szakértelmet igénylő munkákat kínálnának nekik.

A munkaadóknak ez a bizonytalansága pedig meg is látszik a bolognaiak munkaerő-piaci fogadtatásán, legalábbis ez derül ki az Educatio Nonprofit kft. tavaly készült felméréséből. Ebben az intézmények által a 2009-ben végzettekről begyűjtött adatokat – a diákoknak kellett helyzetükről visszajelzést küldeni az intézménynek - elemezték, s közöttük már több mint kétezer, a bolognai típusú alapképzésben végzett diák is szerepelt már. Az adatokból kiderült, hogy a hagyományos főiskolai képzésből kikerültekkel összehasonlítva a bolognaiak valóban kisebb arányban foglalkoztatottak, kevesebbet keresnek, s nagyobb arányban dolgoznak nem a végzettségüknek megfelelő állásban.

A bachelor-képzésben egyelőre kevesen végeztek, a 2006-ban felvett 76 ezer hallgatóból 17 ezer kapott 2009-ben diplomát, s ebben számban benne lehet néhány olyan szak - például műszaki informatika - végzettje is, amelyek már 2006 előtt áttértek a bolognai képzésre. A 17 ezer diáknak kiküldött kérdőívből kaptak vissza az intézmények több mint kétezret, s ezek az adatok biztosították az elemzés alapját.

A bachelor képzés végeztével a végzettek kétötöde ment dolgozni, s további 16 százalékuk munka mellett tanul – derül ki az adatokból. A további képzésekben részt vevők ezzel a 16 százalékkal együtt a végzettek 44 százalékát teszik ki, tehát közel egyharmaduk csak tanulással tölti idejét. Ez az arány a hagyományos képzésben ugyancsak 2009-ben végzettek közül sokkal alacsonyabb, az általában 3 éves főiskolai képzésben alig 8 százalékos. Az a célja tehát teljesülni látszik bolognai rendszernek, hogy a diákokat továbbképzésre bírja, akár a mesterképzésen, akár más képzési formákban.

Persze lehet, hogy a diákok egy része inkább azért marad benn az oktatásban, mert a munkaerőpiacon nem tud elképzelésének megfelelő állásra és keresetre szert tenni, s a munkanélküliség réme elől inkább tovább tanul. A munkanélküliség ugyanakkor kevéssé jelenik meg az adatokban, a válaszolók mindössze 4,5 százaléka vallotta magát állástalannak. Ez adódhat az adatfelvétel módjából: elképzelhető, hogy inkább azok válaszoltak, akiknek rendezettebb a helyzetük. A bachelor végzettségűek egyébként nagyobb arányban hajlandóak olyan állásokat is elvállalni, amelyekhez egyáltalán nem szükséges az, amit a felsőoktatásban tanultak, mint a hagyományos képzésben végzettek. Egyötödük például csak úgy tud elhelyezkedni, hogy állásának semmi köze végzettségéhez.

A munkaadók bizonytalanságát az alapképzésben megszerzett tudással és készségekkel szemben a keresetek is alátámasztják. A BA vagy BSc képzésből kikerült diákok kevesebbet - nettó 130 ezer forintot – kapnak, mint a hagyományos főiskolai végzettek.

Ez a felmérésből származó adat nagyjából helyt álló, derül ki az Educatio Kft. újabb, az elmúlt hetekben készült adatbázisából, amit Veroszta Zsuzsanna szociológus mutatott be egy március elejei konferencián. Sikerült ugyanis a Felsőoktatási Információs Rendszerben (FIR) lévő adatokat összevetni más államigazgatási adatokkal. Így össze tudták kapcsolni a FIR-rel az APEH (ma Nemzeti Adó- és Vámhivatal, NAV), az Állami Foglalkoztatási Szolgálat és az Országos Egészségügyi Pénztár adatait, és így követni lehetett a diákok útját az államvizsga után.

Az APEH-től származó kereseti adatok hasonló tendenciát mutatnak, mint a felmérés adatai, az alapképzésben végzettek keresnek a legkevesebbet a frissen munkába állt diplomások közül. Persze ez nem minden képzésterületre vagy szakra igaz. A kommunikáció szakos végzettek közül például a bolognaiak több pénzt visznek haza, mint a főiskolai végzettek, igaz mind a kettő jelentősen, több tízezer forinttal elmarad a pályakezdő diplomások átlagfizetésétől, ami az APEH adatai szerint 200 ezer forint. Egyébként a munkaerőpiacra kilépve a Műegyetem diákjai keresnek a legjobban, őket a Corvinus követi. Ám a főiskoláknak sem kell szégyenkezniük, a Budapesti Gazdasági Főiskola az összes többi egyetemet megelőzi, de még a gyöngyösi Károly Róbert Főiskolán végzett diákok is többet kapnak, mint a szegedi, debreceni vagy pécsi tudományegyetemről kibocsátottak.

Az úgynevezett FEOR számok alapján is kiderül az adatbázisból, hogy a kommunikáció szakosokat milyen állásba vették fel. Természetesen vannak, akik újságíróként, tv- vagy könyvszerkesztőként találtak maguknak munkát, ám emellett még legalább kéttucatnyi foglalkozás színesíti a palettát. Lett belőlük eladó éppen úgy, mint pincér vagy üzletkötő és biztosítási ügyintéző. Az legalább bizonyosnak látszik, hogy bár az oktatási tárca szerint túl sok a kommunikáció szakos diák, és saját szakmájukban valóban nehezen találnak munkát, de készségeiket sok helyen tudják hasznosítani, akár a végzettségüktől nagyon távol eső területeken is.

Ennek az adatbázisnak a feldolgozása egyelőre kezdeti stádiumban van, hiszen olyan adatok összefésüléséről van szó, amelyeket most először hoztak össze. De ha elkészül, akkor pontos képe lesz felsőoktatási intézményeknek éppen úgy, mint a munkaadóknak, hogy akár szakokra lebontva lássák, a diákok mennyiért, milyen szakterületen, milyen foglalkozásokat tudnak betölteni. Ebből kiderül az is, az intézmények diplomája adott szakon hogyan fogadja a munkaerő-piac, egyiké többet vagy kevesebbet ér-e mint egy másiké, s ez a felvételiző diákoknak is nagy segítséget nyújthat majd.

Riba István


Az oktatás témaköréből további érdekességet tudhatsz meg az eduline szakmai támogatásával készült Oktatás Plusz 2011 című kiadványból, amit megvásárolhatsz az újságárusoknál, vagy megrendelhetsz a www.hvgplusz.hu weboldalon.