A Magyar Rektori Konferencia (MRK) azt javasolja, hogy a felsőoktatási törvény vitája során érkezett vélemények felhasználásával átdolgozott koncepciót ismét tárgyalják meg, mielőtt azt a tárca benyújtaná a kormánynak.

A szervezet honlapján közzétett állásfoglalás szerint a Magyar Rektori Konferencia támogatja, hogy olyan új felsőoktatási törvényt fogadjanak el, amely megteremti a hatékonyabb működés feltételeit, növeli a felsőoktatási képzés színvonalát és szélesíti az intézményi autonómiát.  
 
A koncepció tervezete számos pozitív és a minőség irányába mutató elgondolást foglal össze, ugyanakkor több kérdésben egymásnak ellentmondóak a részletek - írták, hozzátéve: figyelemmel kell lenni arra is, hogy egy ilyen nagy és hosszú átfutási idővel működő rendszer nehezen viseli az ötévenkénti átfogó változásokat. Ezért a stratégiai fontosságú kérdésekre választ adó, koncepcionálisan megtervezett, alapelveiben világos, minden elemében alaposan átgondolt, időtálló törvényt kell alkotni - szögezték le.
   
Az MRK támogatja, hogy az állam minden évben a megelőző évben 18. életévét betöltő korosztály 45 százalékának felsőfokú tanulmányait biztosítja költségtérítés nélkül. Javasolják, hogy erre a felsőoktatási és a költségvetési törvény adjon garanciát.
   
A rektorok többek között azt is indítványozzák: garanciális elemként fogalmazzák meg, hogy a felsőoktatást érintő más jogszabályok ne írhassák felül a felsőoktatási törvény rendelkezéseit. Egy olyan új intézményi struktúra kialakítására is javaslatot tesznek, amely megkülönbözteti az egyetemeken belül a valódi univerzitásokat (kutatóegyetemeket) és a főiskolákon belül a mesterképzést is nyújtani tudó, egyetemi rangú főiskolákat (alkalmazott tudományok egyeteme), valamint a helyi kisebb főiskolákat/szakfőiskolákat. Indítványozzák, hogy az intézménytípusokat pontosan határozzák meg, és így kijelölhetők az egyes intézménytípusok feladatai is.

Gyakorlati és akadémiai képzés: ki látja át a rendszert?
   
A gyakorlati és akadémiai alapképzés kettőse, a két ciklus és a kétféle felsőoktatási intézmény (egyetem, főiskola) egymás mellettisége olyan mértékben növeli meg a képzési típusok és szintek számát, hogy az nehezen lesz áttekinthető, illetve az egyes típusok elvégzése után megszerezhető diplomák számosságával kell majd számolnunk. A "gyakorlati" és "akadémiai" fokozatok bevezetése ezért nem támogatható - írták.
   
A konferencia üdvözli a doktori képzésbe a predoktori egy év beiktatását, de megfelelőnek találná a képzési idő 36 hónapról 48-ra emelését is. Szorgalmazzák a felsőfokú szakképzés megerősítését is. Az MRK javasolja oktatói életpálya modell meghatározását, hogy az oktatói kinevezéseket ne az intézménytípusok határozzák meg, hanem jól definiált követelményrendszer. Egyetértenek azzal, hogy a szóbeli meghallgatást egyes képzési területeken bevezessék, illetve azzal is, hogy ha egy hallgatót tanulmányi okból elbocsátanak egy intézményből, akkor ugyanazon szakra meghatározott ideig (esetleg 3-5 évig) ne terjeszthessen be újból felvételi kérelmet. Időbeli korlát megfontolását javasolják ugyanakkor, valamint e lehetőség összevetését a kredit-elismerési, szakváltási lehetőségekkel.
   
Az MRK szerint az oktatás és kutatás bármely részletét lehetetlen úgy megtervezni, hogy függetlenítsék azok költségeitől, az azokkal kapcsolatos gazdasági-gazdaságossági kérdésektől. Az oktatási-kutatási autonómiától nem választható el a gazdasági autonómia biztosítása. A tervezet szerintük indokolatlanul csökkenti az autonómiát az is, amikor szervezeti és személyi kérdésekben a mainál részletesebb szabályozást ír elő, hatásköröket von el az intézményektől.
   
Az MRK úgy véli, szükség van egy, a koncepciót megalapozó felsőoktatási stratégia készítésére, kockázatos a felsőoktatási törvény tartalmának rendeletekkel történő megvalósítása, kitöltése, aggályos az intézményi autonómia jelenlegihez képesti korlátozása. Az intézményi struktúra (egyetem, főiskola, állami, egyházi, magán) pozícionálása, ennek garanciái kiemelten fontosak. A finanszírozási koncepció részletes kidolgozása a munka következő szakaszában már nélkülözhetetlen feladat.
   
Kitérnek arra is, hogy a felsőoktatásról szóló hatályos törvény összetett, néha nehezen követhető szabályokkal határozza meg a felsőoktatás működési kereteit. A törvényből fakadó számos ellentmondás, a felsőoktatással szemben támasztott követelmények koherenciájának hiánya és a felsőoktatási intézményekkel szembeni elvárások tisztázatlansága esetenként működési zavarokhoz, az értékrend torzulásához vezetett. Mindez indokolttá teszi a törvényi keretek átgondolását és egy minőségelvű, a felsőoktatás egészét új alapokra helyező törvény kidolgozását.
   
Azt javasolják és kérik, hogy a társadalmi vita nyomán átdolgozott koncepciót ismét tárgyalják meg a felsőoktatási szakmai szervezetekkel, mielőtt az a kormány elé kerülne. Javasolják, hogy az már csak koncepcionális jellegű, a felsőoktatás stratégiai kérdéseire is választ adó, ténylegesen kormánydöntést igénylő elemeket tartalmazzon. 

MTI