A Times Higher Education és QS Top Universities idén újra összeállította a világ 100 legjobb egyetemének listáját, ami már a publikálás időpontjában a kritikák kereszttűzébe került. A bírálók szerint a listát indokolatlanul uralják az angol és amerikai egyetemek, ugyanakkor nagyítóval kell keresni a német, svájci, francia vagy akár az ázsiai intézményeket is.

2004-ben hozta ki a THE és a QS TU az első listát, amelyen a világ legjobb egyetemeit próbálták rangsorba helyezni. Azóta az egyetemek százas ranglistájának a megjelenése az egyik legfontosabb eseménynek számít a nemzetközi felsőoktatási naptárban. A listát elsősorban a graduális és posztgraduális képzéseket kereső hallgatók használják pályaválasztási döntéseikhez, de a versenyszférában dolgozók is előszeretettel forgatják, hogy új partnerintézményekre találjanak, illetve az egyetemi vezetők is viszonyítási alapként tekintik az összesítést a teljesítményük méréséhez.

A ranglistát nem meglepő módon idén is az amerikai Harvard vezeti, az angol Cambridge-el szorosan a nyomában. A Yale a harmadik (szintén amerikai) de az eddig utána következő Oxfordot immár megelőzi az Univerisity College London és az Imperial College London is. Az első húsz között 13 amerikai, 4 angol és 1-1 kanadai és ausztrál egyetem található, és csak egyetlen olyan intézmény (ETH Zurich), ahol a tanítás nem angol nyelven folyik. A teljes listán is dominálnak az angolok (18 hellyel) és az amerikaiak, noha ez utóbbiak száma az ázsiai egyetemek előretörésével lecsökkent. A University of Tokyo három hellyel ugyan visszaesett a tavalyi pozíciójához képest, de még mindig a legelőkelőbb helyen van a térségbeli társai közül, amelyből idén hárommal többet találhatunk a legjobb száz között, mert egy tajvani és két másik japán (Tahoya és Nogoku) intézmény is beküzdötte magát az elitcsapatba.

2009	2008	Intézmény neve	Ország
1.	1.	Harvard University	USA
2.	3.	University of Cambridge	Nagy-Britannia
3.	2.	Yale University	USA
4.	7.	UCL (University College London)	Nagy-Britannia
5.	6.	Imperial College London	Nagy-Britannia
6.	4.	University of Oxford	Nagy-Britannia
7.	8.	University of Chicago	USA
8.	12.	Princeton University	USA
9.	9.	Massachusetts Institute of Technology (MIT)	USA
10.	5.	California Institute of Technology (Caltech)	USA

Az ázsiai siker ellenére a ranglistát egyre több kritika éri, amiért az angol nyelvű országok intézményeit előnybe részesíti. A százas lista felső 50 helyén például egyetlen német intézmény nincsen, csupán két svájci, két francia meg egy holland, ami sokak szerint nem tükrözi például a németek világelsőségét a tervezői, mérnöki és innovációs területeken. A publikáló oldal egyik elégedetlen hozzászólója szerint „enyhe túlzás, hogy az első 100 között három skót egyetem is van, amíg német egyetemből is mindössze három van a listán, és a skótok híresek...na de miről is?” A listán emellett nincsen egyetlen olasz, görög vagy akár norvég intézmény sem és az intézmények túlnyomó többségben magániskolák. Ez utóbbi miatt egy másik hozzászóló olyan „önnfentartó” rendszernek titulálta a listát, „ahol a tanuló teszi az intézményt és nem az intézmény teszi a tanulót a ranglista előkelő régióiba„ és ahol egy intézmény azért jó, mert a tanulói alapvetően tehetősek és jó képességűek. Ugyanez az olvasó azt sem érti, hogy az Univeristy of Michigan hogyan került a listára, mint a legjobb állami iskola, míg más olvasó a University of Virginia-t hiányolja a listáról, ami pedig az amerikai összesítésekben folyamatosan előkelő helyen szerepel.

A Timeshoz eljutott kritikáknak meglett az eredménye: a THE weboldalán új módszereket ígérnek a  következő rangsor összeállításakor. A testület azt ígéri, hogy felülvizsgálja az eddigi módszert és szigorít a kritériumokon, illetve gazdagabb és mélyebb adatelemzéssel és több szakértő bevonásával igyekszik javítani az átláthatóságot és az egyensúlyt.

Krisztina O'Brien

London