Egyetem után ingyenmunka?
„Cégünk minimum fél év időtartamra, heti 40 órában szakmai gyakorlatra diákot keres” – szól egy hirdetés a sok ehhez hasonló közül. Az állásközvetítő oldalak tömve vannak gyakornokokat kereső hirdetésekkel, a legtöbb álláskereső portálnak külön gyakornoki rovata is van. A munkajog szerint fizetés járna ezért a típusú folyamatos munkáért is, ám a cégek nagy többsége már az elején nyilvánvalóvá teszi: itt legföljebb csak tapasztalatot kaphatunk. Az ingyenmunka leginkább a kezdő újságírókat és jogászokat érinti.
A munkáltatók rendszerint tapasztalatlanságuk miatt nem alkalmazzák a friss diplomásokat, mivel szerintük azok nagy része nem rendelkezik a munkavégzéshez szükséges szakmai tapasztalattal. A friss diplomások közötti munkanélküliség viszont ma az egyik legmagasabb az országban.
Az állásba kerülés legbiztosabb módja a gyakornokoskodás lehet. A cégek így nemcsak pénzt spórolhatnak meg, hanem garantáltan jó munkaerőt alkalmaznak, hiszen korábban megismerhették a gyakornok tudását.
Fénymásolás napi hat órában?
Bori felesleges nyűgként élte meg a gyakornoki állását. A néhány hónap alatt, amit a cégnél töltött, a legkomolyabb feladata egy projekt adminisztrációja volt. „A legtöbbször fénymásoltam, kávét főztem, postára jártam, vagy bankokban intéztem átutalásokat. Ráadásul sokszor egyszerűen feleslegesnek is éreztem magam, amit nem egyszer éreztettek is velem. Azon túl, hogy megismertem pár embert, túl nagy munkatapasztalatra nem tettem szert, és mindezt minimálbérért” – meséli a pénzügyes végzettségű lány.
"Nem igaz az az előítélet, hogy a cégek csupán fénymásolásra, aktatologatásra használják a gakornokokat. Sok multicég keres marketing, pénzügy, vagy HR területre alkalmazottat. Az elején főként egyszerűbb asszisztensi feladatok adódnak, de ha látják, hogy az új munkaerő lelkes, nyitott más munkára is, később komolyabb feladatokra is felkérik" – mondta el nemrég a tapasztalait egy álláskereső portálnak Bor Katalin, a Mind Diák Szövetkezet munkatársa.
Tény, hogy manapság nehezen rúg labdába valaki egy állás megpályázásánál, ha nem rendelkezik szakmai tapasztalattal. Éppen ezért szinte mindenki bevállalja a gyakorlatot hiszen sok helyen egyrészt kötelező is, másrészt lehet, hogy az embernek később a gyakornoki helyén lesz munkája. A meghirdetett pozíciók közül egyértelműen azok a legnépszerűbbek, amelyek állást is kínálnak pár hónap letelte után.
Dávid BTK-s tanulmányai alatt, egy non-profit szervezetnél kezdett el gyakornokoskodni. A gyakorlati idő letelte után fel is vették teljes állásba is, így a diploma megszerzése után rögtön munkával kezdte, amit nem sokan mondhatnak el a bölcsész végzettségűek közül. „Nem volt egyszerű időszak diplomamunkát írni és ingyen dolgozni mellette, de megérte, hiszen most másokkal ellentétben biztos állásom van” – összegezte a volt egyetemista.
Jogászok és skriblerek
A szakmai tapasztalat persze fontos, ám a legtöbben kénytelenek ingyen elvállalni a munkát a kötelező szakmai gyakorlat miatt, amit a cégek nagy része alaposan ki is használ. Ám ez a típusú ingyenes foglalkoztatás a munkajog szerint jogsértőnek számít.
„Viszonylag elégedett vagyok a hellyel, ahová kerültem. Egy elég komoly kiválasztási procedúra után hat hónapot töltöttem el egy országos ismertségű szerkesztőségnél, ahol komoly szakmai tapasztalatra is szert tehettem. Pénzt persze nem kaptam, de kapcsolatokat és szakmai tapasztalatot igen” - meséli Zoli, akinek kezdő újságíróként - bár pénz nélkül - de szerencsésen alakult a szakmai gyakorlata. Jogászoknál gyakran viszont nem hogy fizetést nem kapnak a gyakornokok, de gyakran még a delikvensnek kell súlyos összegeket fizetnie, hogy az áhított helyre kerülhessen.
Akitől elvárják, hogy huzamos ideig rendelkezésére álljon a munkaadójának, illetve hogy folyamatosan munkát végezzen, az alkalmazottnak számít, így neki a munka törvénykönyve szerinti fizetés járna. Az újságírói és jogászi munkáért a minimálbérnél több.
Két típusú munka az elfogadott, amiért nem jár juttatás. Az egyik, amikor a szakközépiskolák gyakorlati foglalkozást írnak elő a tanítási idő részeként, vagyis a tanulók, az oktatási intézménnyel kapcsolatban lévő foglalkoztatónál dolgoznak, de ezért nem kapnak bért. A másik a karitatív munka, amikor jótékonysági szervezeteknél, egészségügyi intézményeknél dolgoznak önkéntesek, de ezzel ki is merül a jogszerű „ingyenmunka” fogalma. A cégeknek azonban ez természetesen megéri, és végső soron a diákoknak is, hiszen alkalmuk van szakmai tapasztalatot szerezni, amit nem tennének kockára néhány fizetést követelő mondatért.
Schäffer Dániel
eduline
