Érdekes és tanulságos karriereket bemutató interjú-sorozatunkban ezúttal - a Csillagászat Nemzetközi Évében - egy fizikus-csillagász szakembert ismerhettek meg, aki komolyzenei ambícióit tette félre, hogy a nap- és űrfizikának szentelhesse életét. Ludmány András, a debreceni Napfizikai Obszervatórium tudományos osztályvezetője szerint a természeti jelenségek feltárása, kiismerése semmi máshoz nem hasonlítható élményforrás - ám ez a szakma korántsem annyira romantikus, mint sokan hiszik.

Mi szeretett volna lenni gyerekkorában?

Zeneszerző (komolyzene).

Mi a pontos végzettsége?

Egyetem, okleveles fizikus, a fizikai tudomány kandidátusa.

Mikor döntötte el, hogy erre a pályára lép?

Érettségi tájékán. Akkor jöttem rá, hogy bár a zene alapvetően fontos számomra, de a zenész-lét nem vonz. Természettudománnyal akartam foglalkozni, egy kicsit még a zenét is ilyen szemmel nézem.

Mivel foglalkozik nap mint nap?

Szakterületem a napfizika és űrfizika. Sok időmet töltöm a távcső mellett, észleléseket készítünk, adatfeldolgozást, adatkiértékelést végzünk. Részt veszek az egyetemi oktatásban. Rengeteg adminisztratív feladat is van, többnyire pályázatok előkészítése és bonyolítása kapcsán. Időnként műszaki feladatokat is meg kell oldani. A végtermékek a tudományos cikkek, valójában a kutatók gondolatai még akkor is gyakran a publikálandó munkák problematikája körül járnak, amikor nem a számítógép mellett ülnek.

Mitől jó egy csillagász?

Nem tudnám megmondani, hogy a legsikeresebb csillagászoknak milyen pozitív tulajdonsága közös. Azt hiszem, hogy itt is - mint minden alapkutatási ágban - a csillapíthatatlan kíváncsiság lehet az egyik legfontosabb, ami arra irányul, hogy a természet, környezet bármely jelenségét kiismerjük. A másik legfontosabb tulajdonság - ami a csillagászatnak tapasztalataim szerint speciális elvárása - a kitartás. Itt minden részterület óriási adatmennyiséggel dolgozik, hatalmas számtengerben kell eligazodni és interpretálható összefüggéseket, eloszlásokat találni. Maga az észlelés sem olyan romantikus, mint a kívülállók gondolnák, én dolgoztam a távcsővel (szabadban) -19 fokos hidegben is és a legnagyobb hőségekben is. Fanatizmus talán nem kell, de nagy elszántság igen.

Milyen jellegű, és szintű tudás kell ahhoz, hogy valaki csillagász szakra jelentkezzen?

Fizikából és matematikából mindenképpen meggyőző tudást kell mutatni. Én fizikusként végeztem, az én esetem nem kivételes, de nem is gyakori.

A bolognai folyamatnak megfelelően, aki napjainkban szeretne csillagász végzettséget szerezni, fizika vagy földtudományi alapszakra jelentkezhet, amelyen belül választhatja a csillagász szakirányt. Ennek elvégzése után lesz csak lehetősége mesterszakon folytatni a tanulmányokat és megszerezni a csillagász diplomát.

Az új rendszer előtt kevés fizikus volt ezen a területen?

Nem tudok pontos statisztikát említeni arra, hogy a csillagászok hány százaléka végzett fizikusként. Nálunk, mivel vidéki intézmény vagyunk és a Budapesten végzett csillagászok közül kevesen jönnek hozzánk (egyikük a feleségem), a fizikusok most éppen többségben is vannak, de Budapesten túlnyomórészt csillagász végzettségűek művelik a szakmát. Nincs azonban válaszfal, bárki átképezheti magát. Egy csillagászati felfedezésekről írt könyv érdekes statisztikát közöl: az elmúlt száz év legfontosabb csillagászati felfedezéseinek gazdái között kisebbségben vannak az eredetileg csillagász képzettségűek. A kívülről jöttek mindig valami új szemléletet hoznak magukkal. Ennek elemzése messzire vezetne, mindenesetre a diszciplínák között nem is szabad határoknak lenni.

Érdemes-e ma ilyen álmot valóra váltani?

A mai tapasztalatok nem túl biztatók a fiatalság pályaválasztási preferenciáiról, a természettudományok ma sajnálatosan háttérbe szorulnak, nem úgy tűnik, hogy sokan álmodoznának erről a pályáról. Én azért remélem, hogy a fiatal népesség egy bizonyos része
- a kemény mag - mindig is be lesz oltva a szükséges csillapíthatatlan kíváncsisággal, nekik mindenképpen érdemes ilyen irányban tovább tanulni. Én 1974-ben kezdtem a szakmát, és ha visszatekintek, szinte alig akarom elhinni, hogy hol tartunk ma ahhoz képest. A szemem előtt zajlott egy sor fantasztikus fejlemény. Sok más területen - pl. a zenében - ezalatt ilyen horderejű fejlődés nem történt. A természeti jelenségek feltárása, kiismerése semmi máshoz nem hasonlítható élményforrás, remélem, hogy ezt minél többen megérzik.

Van-e olyan rejtett "buktatója" ennek a szakmának, amire felhívná az erre a pályára készülők figyelmét?

Az előző válaszokból is érzékelhető, hogy a csillagászat mindennapjai nem olyan romantikusak, mint ahogy az ismeretterjesztő filmek alapján a kívülállók gondolnák. Láttam arra sajnálatos példákat, hogy ambiciózus fiatalok nagy kedvvel vágtak bele egy témába, de a sok aprólékos munka eltántorította őket. Itt szükség van egy kis hangyamentalitásra. Nálunk intézetlátogatáson is hallottam egy látogató szájából (aki látta mekkora fizikai erőfeszítéseket teszek a nagy távcső beállítására), hogy ezt ő semmi pénzért nem csinálná. A téma különleges volta, a fantáziát megmozgató jelenségek varázsa azonban átsegíthet a csüggesztő robot nehézségein.

Mennyire nevezhető ülőmunkának ez?

Vannak kollégák, akik számára szinte 100%-ig ülőmunka. Mindent feladatot a számítógéppel végeznek el, még az irodalom követését is. Az észlelési adatokat a hálózatról kapják többnyire űreszközöktől, elméleti számításokat, szimulációkat végeznek. Ez a tendencia erősödni is fog.

Milyen szakmai előrelépésre van lehetőség az Ön esetében? Szükséges-e a folyamatos továbbképzés, és ez hogyan oldható meg?

A fiatalok esetében a bejáratott rendszer a doktori iskola, vagy az én fiatal koromban a kandidátusi procedúra. Ez a belépő a kutatás világába, mellyel valaki az alkalmasságát demonstrálhatja. Ezután a szakmai közösségnek egy sor intézménye van, ami rákényszeríti a résztvevőket az önképzésre, mint a szemináriumok, a konferenciák illetve az egyetemi oktatás. A csillagászat ebből a szempontból nem különleges.

Mennyire nehéz álláshoz jutni végzett csillagászként?

A szakma sehol a világon nem nagy létszámú, de ha valaki céltudatosan készül rá, és már egyetemista korában értékelhető erőfeszítéseket tesz, az általában talál magának helyet - valahol a világban. Újabban nálunk is előfordul, hogy meglepő módon nehezen találunk jó utánpótlást.

Hol szerezni az igazán jó tapasztalatokat, az egyetemen, vagy az életben?

Az egyetem és a szakmai élet két eléggé különböző világ, némi átfedéssel, persze. Az egyetemen mindenképpen el kell jutni az alapismeretek bizonyos fokára, mert anélkül nem lehet elkezdeni a szakmát. Az egyetem után a specializálódás elkerülhetetlen, de ha valakinek módja van oktatásra, akkor az egyetemi éveit is meghosszabbíthatja.

Mi a csillagászoknál a karrier csúcsa?

A kívülállók számára mást jelenthet a karrier, mint ami szakmában dolgozókat motiválja. A kívülállók azt gondolhatnák, hogy valamilyen intézményben fontos tisztséget, rangot kapni az valami nagyon érdekes dolog, holott a legtöbbször azt jelenti, hogy az illetőnek kevesebb energiája jut a tényleges szakmára. Ha valakinek ez a célja, annak ez a karrier, de a többségnek nem ez. A szuper eszközök észlelési anyagaihoz, adataihoz ma már minden szakmabeli hozzáférhet, ezt szorgalmazzák is, mi is használunk NASA/ESA adatokat, sőt ehhez az ESA-tól támogatást is kapunk, ez önmagában nem karrier, hanem szinte elvárás. Saját műszereink természetesen nem vetekedhetnek a nagy nemzetközi összefogásban készült műszerekkel, de ezekkel is meg tudtuk találni azt a tevékenységet, ami az adott területen az élvonalban tud tartani. Ehhez rendkívül sok saját hozzáadott érték, belefektetett munka szükséges, aki valamilyen karrierre vágyik, ezt biztosan nem csinálná, de az, hogy hosszú távon ez fontos tudományos érték, az számunkra az ilyen szempontoknál sokkal fontosabb.

A külföldi munkatapasztalat sok előnnyel jár, vagy a csillagászat mindenhol ugyanaz?

A csillagászat mindenhol más egy kicsit. Ez a legköltségesebb tudomány, (mármint az egy főre eső költségek tekintetében), ezért erős a specializálódás, minden intézet és obszervatórium törekszik arra, hogy valamiben a legérdekesebbek közé tartozzon, vagy ő legyen a legfontosabb, és a nagy komplex vizsgálatok kooperációkban zajlanak az egyes témák művelői között. Újabban nagy nemzetközi kutatóközpontok is létesülnek, melyek szintén egyedülálló lehetőségeket kínálnak. A szakmában nagy a jövés-menés, ez is hozzájárulhat a vonzerejéhez.

Lehet-e valakiből jó szakember, ha családja van?

Ha valaki nagyon szereti a szakmát is, a családot is, akkor igen. Minden szakmában látni olyanokat, akik családtalanok és könnyebben vállalkoznak bizonyos feladatokra, de nem irigylem őket. Feleségem a kollégám, három gyermekünk van, az életünk az intézet és az otthon között zajlik.

Mi várható az elkövetkezendő 10 évben ezen a szakterületen?

A csillagászatban minden új típusú észlelő műszer rendszerbe állítása felfed valamilyen új jelenséget, ami értelemszerűen nem jósolható meg, hiszen ezért felfedezés. Jelenleg az egyre nagyobb térbeli (szög-) felbontás elérése a cél, nemcsak a napfizikában. Kb. 15 éven belül
készülhet el egy nagy európai naptávcső, mellyel a naplégkör szerkezetének egészen finom részletei is megfigyelhetők majd. Érdekes módon azonban az egyik legnagyobb érdeklődéssel várt fejlemény egy olyan jelenség megtalálása, amit hamarabb sejtettek, mint ahogy elkészült rá az első műszer, ez pedig a gravitációs hullám. Nagy a várakozás a másik kozmológiai probléma: az Univerzumban eddig nem detektált sötét anyag iránt is. Ezeket 10 éven belül talán megválaszolják.

Hogy milyen meglepetések várhatók, azt nem árulhatom el, mert magam sem tudom.