A három legkínosabb kérdés az állásinterjún - és a válaszok Felnőttképzés
Eduline

A három legkínosabb kérdés az állásinterjún - és a válaszok

Megvolt a diplomaosztó, és már több tucat helyre elküldtétek az önéletrajzotokat? Lassan készülhettek az állásinterjúkra - íme, a három leggyakoribb kérdés, amelyre nem is olyan könnyű válaszolni.

Melyek
a legnagyobb hibái?

A HR-esek imádják ezt a kérdést, az álláskeresők egy része ugyanis őszintén bevallja, hogy igazából nem beszél olyan jól angolul, mint ahogy az önéletrajzban állította, vagy nehezen tud csapatban dolgozni. Nem érdemes több hibát kiemelni, elég egy vagy kettő, és azt is meg kell említeni, hogy már dolgoztok a megoldáson. Például: "korábban féltem a nyilvános szerepléstől, de pár éve elkezdtem tréningekre járni, így már nem izgulok, ha nagyobb hallgatóság előtt kell beszélnem".

Miért akarja
ezt a munkát?

Mert hónapok óta nincs állásom, a számlák viszont jönnek, azért. Na ezt tilos mondani. Jobb döntés, ha kiemeltek három-négy olyan dolgot az adott cég működéséből, tevékenységéből, amely tetszik nektek, de azt is megemlíthetitek, hogy ez vagy az a feladat szakmai fejlődést jelentene nektek. Persze ehhez először ki kell deríteni, pontosan milyen projektekkel foglalkozik az adott vállalat.

Milyen
fizetésre gondolt?

Nehéz erre a kérdésre válaszolni, mert ha túl magas összeget mondtok, elképzelhető, hogy ezért nem kerültök be a munkahelyre, ha viszont túl alacsony az összeg, akkor évekig várhattok a fizetésemelésre. Még az állásinterjú előtt beszéljetek az átlagos fizetésről olyan emberekkel, akik hasonló területen, hasonló munkakörben dolgoznak (és körülbelül ugyanannyi tapasztalatuk van, mint nektek), és próbáljatok hasonló összeget mondani az állásinterjún, hozzátéve: az összeg a feladatkörtől, az egyéb juttatásoktól is függ.

Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is, és nem fogsz lemaradni a fontos hírekről!

"Ma már szinte ritkaságszámba megy, ha egy elsős meg tudja kötni a cipőfűzőt" Közoktatás Kurucz Tünde

"Ma már szinte ritkaságszámba megy, ha egy elsős meg tudja kötni a cipőfűzőt"

Az SNI-s, BTMN-es diákok száma nő, sok gyerek nem iskolaéretten kezdi az elsőt, a gyermekotthonból érkezőket pedig szinte lehetetlen feladat a többiekkel együtt tanítani - mondja Judit (Nevét a kérésére megváltoztattuk – A Szerk.), aki 1994 óta dolgozik egy vidéki általános iskolában tanítóként, most már nyugdíjasként. Szerinte bár a mai gyerekek okosabbak, tájékozottabbak, de az önállósodásukat a felgyorsult élet és az okoseszközök háttérbe szorítják.