A korábbi elmélettel szemben lehetséges, hogy mégsem árulták el az Amszterdamban rejtőzködő Anne Frankot és családját, hanem véletlenül fedezték fel őket a más ügyben nyomozó hatóságok.

Az Anne Frank Alapítvány hétvégén közzétett jelentése szerint a 15 évesen a bergen-belseni koncentrációs táborban meghalt zsidó lány világhírű naplójának elemzése során a kutatók arra jutottak, hogy az élelmiszerjegy-hamisítás ügyében nyomozó hatóságok véletlenül bukkanhattak a zsidó család rejtekhelyére.

A Prinsengracht 263. szám alatt 1942 óta rejtőzködő zsidókat, köztük a Frank családot 1944. augusztus 4-én tartóztatták le és először Lengyelországba, az auschwitzi koncentrációs táborba küldték őket. Anne 1945-ben tífuszban halt meg Bergen-Belsenben. A második világháborút csak az apa, Otto Frank élte túl, aki meg volt győződve arról, hogy elárulták őket. De évtizedeken át tartó kutatások és különböző gyanúsítottak megnevezése után sem találtak erre egyértelmű bizonyítékot.

Régóta élt az a feltételezés, hogy egy névtelen telefonáló jelentette fel a rejtőzködő zsidókat a német biztonsági szolgálatnál (SD). A nyilvánosságra hozott új jelentés azonban megkérdőjelezi, hogy a náci hatóság a razzia előtt tudott-e arról, hogy az épületben zsidók bujkálnak.

Anne naplója szolgált új nyommal. 1944. március 10-én ugyanis többször megemlíti két, B és D néven nevezett férfi letartóztatását, akik hamis élelmiszerjegyekkel üzleteltek. Mindketten egy olyan cégnél dolgoztak, amely szintén a Prinsengracht 263. szám alatt működött. "A cég, amelynek két dolgozóját letartóztatták élelmiszerjegyekkel való üzérkedés miatt, nyilvánvalóan azt kockáztatta, hogy felkelti a hatóságok figyelmét" - áll a tanulmányban.

Vélhetően a házkutatást, amely a Frank család végzetét okozta, emiatt az ügy miatt rendelték el. Az esettel kapcsolatban más körülmények is felmerültek, amelyek eltérnek egy "átlagos" zsidófeljelentéstől, például az a tény, hogy 1944-re a telefonkapcsolatok nagy része megszűnt és a Sicherheitsdienst telefonszáma sem volt benne a telefonkönyvben. Így lehetséges, hogy a telefonhívás, ha megtörtént egyáltalán, egy másik állami szervtől érkezhetett.

A razziában résztvevő három SD-rendőr egyike sem foglalkozott a kérdéses időpontban hangsúlyozottan bujdosó zsidók felkutatásával és letartóztatásával. Sokkal inkább olyan gazdasági bűncselekmények és vétségek felderítésével, mint az élelmiszerjegy-hamisítás. Az SD emberei két órát töltöttek a házban, miközben többen ki-be járhattak az épületben. "Ha a hatóság emberei azért jöttek volna, hogy rejtőzködő zsidókat tartóztassanak le, ez nem lett volna lehetséges" - írják a kutatók.

"Az árulás lehetőségét természetesen nem lehet teljesen kizárni, ahogyan az élelmiszerjegy-hamisítás és a letartóztatások közti összefüggés sem bizonyított. Nyilvánvaló, hogy az 1944-es végzetes nyári napról nem lehet biztos ítéletet mondani" - vonja le a következtetést az Anne Frank Alapítvány jelentése.