A márgából készült koporsó 40 centis mélységben volt, csak ekétől származó sérülések voltak rajta. Belsejében a csontok anatómiai rendben feküdtek, a halott mellé szokatlanul sok, hét illatszeres üvegcsét helyeztek el - ismertette a pénteki lelet részleteit László János.

A régész hozzátette, a felfedezés azért is ritka, mert a környéken, település közvetlen közelében még nem fordult elő ilyen leletanyag. A szarkofágban több bronz ruhakapcsot és díszítményeket találtak. A kőkoporsón felirat nem volt, így az elhunytról csak a vele eltemetett tárgyak alapján lehet ismereteket szerezni.

Környénél a rómaiak száz évvel a birodalom bukása előtt, a 360-as években négy méter vastag falú erődöt emeltek, melynek első falait és bástyáit az 1930-as években találták meg, amikor a halastavat leengedték. A falak zavarták a halgazdaságot, ezért fel akarták robbantani a maradványokat. A lelet értékét felismerve a község akkori főjegyzője értesítette a Magyar Történeti (ma Nemzeti) Múzeumot, melynek munkatársai megakadályozták a további pusztítást.

A Pannóniában épült tíz, úgynevezett belső-erőd közül a környei a legnagyobb, a falak több mint 90 ezer négyzetméternyi teret fogtak közre. Az erődön átfolyt az Által-ér, a létesítményben sok állatot tartottak. Nagy kiterjedése ellenére a belső-erődök közül ásatásra a legkedvezőtlenebb, mert a falu teljesen ráépült a római romokra, így egybefüggő feltárás nem végezhető.

A római falak az 907-es bánhidai csata idején még álltak, erről számolt be Kézai Simon a Gesta Hungarorum-ban. "Ezt a Szvatoplukot azután a magyarok... váratlan rajtaütéssel a Rákos folyónál, Bánhida mellett egy bizonyos városban, melynek még most is állnak romjai, egész hadseregével együtt megsemmisítették... E város romjai még ma is láthatók".

(A fent látható fotó egy korábbi ásatáson készült.)